A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1984 (25. évfolyam, 1-5. szám)
1984-12-01 / 5. szám
A NÉPSZABADSÁG 1984„ jun. l6-i számában Ambrus Sándor - nyilván felsőbb utasításra - "Pusztitó mámor" c. Írásában számol be a kábitószerélvezők jelenlegi magyarországi helyzetéről,, Ebből mindjárt megtudjuk,, hogy "becslések szerint 20 ezer fiatal fogyaszt úgy kábítószert vagy kábítószert helyettesitő gyógyszert„ » > hogy következményeként sürgős, azonnali orvosi kezelésre szorulna. . . Ez 20 ezer veszélyeztetett helyzetű család. . .az esetek túlnyomó többségében - mintegy 80 százalékában - kábítószert helyettesitő gyógyszereket fogyasztanak a leendő szülők. A gyógyszerek mellékhatása következményeként 30-10 százalék esélye van annak. „ » hogy nagymértékben szellemi fogyatékos gyerekek születnek... Ez sok. Nagyon sok, még akkor is, ha családonként egy születendő gyerekkel számolunk" „ Miután több szakembert megkérdezett, megállapítja:" A szakemberek módszerekről még vitatkoznak, de abban egyetértenek, hogy az együttműködés halaszthatatlan. Abban is egyetértenek, hogy már a mai helyzet is indokolja a speciális intézményhálózat fokozatos kialakítását. Mert szükség van speciálisan képzett rendőrökre, ugyanúgy, mint a felkészült orvosokra és a speciális módszerek kidolgozására." Ha ilyen cikk a Népszabadságban megjelenhetett, illetve a párt megjelentetett, akkor már komoly bajok vannak és nem 20 ezer a kábítószeresek száma, hanem a duplája. Ezen mitsem változtat az otthoni és kinti optimisták derűlátása, hogy a világ igen sok országában még súlyosabb a helyzet. Minket elsősorban saját fajtánk sorsa és jövője érdekel. A második világháború embervesztesége, a csonkaország határain innen és túl a magyarok tömeges elhurcolása, kiüldözése, a "háborúbünösség" címen való irtása, az abortusz törvénnyel 4.5 millió magyar magzat kiirtása - tízezer számra való tovább irtása - s ennek következtében a népszaporulat vészes csökkenése, az elszakított területek magyarságának egyre erőteljesebb elnemzetlenitése, szétszórása, kulturális és biológiai irtása, a csonkaországi lakosság tervszerű szlávositása a kárpátmedencei magyar nemzettestet úgy kivéreztette, olyan halálosan legyengítette, beteggé tette, hogy a számítógép segítségével napra, órára ki lehet számítani, mikor fog a magyar nemzet a Trianonban megásott és azóta állandóan mélyített sírban eltűnni. Az egészben az a legtragikusabb, hogy a nemzet nyakára ültetett rendszer urai nem tudják, nem akarják tudni, vagy legalább is nem merik bevallani, hogy a marxista, atheista, materalista, internacionalista nevelés szellemileg, erkölcsileg és biologialilag úgy lezüllesztette a magyarságot, hogy az teljeser elvesztette minden ellenálló képességét és megérett a pusztulásra.Hacsak, idejében észre nem térnek és vissza nem adják a magyar nemzetnek erőszakkal elrabolt Istenét, nemzeti öntudatát, magasabbrendü szellemi és erkölcsi ideáljait és a fajfenntartó parasztságnak a földet. Ez a magyarság megmaradásának a nyitja. Ha bemerték ismerni a "szocialista gazdálkodás" csődjét, miért nem merik beismerni a "marxista nevelés" és a "szocialista erkölcsiség"csődjét is?! A szakemberek javasolta intézkedésekre elengedhetetlenül szükség van minél előbb, de ez egymagábar csak annyit ér, mintha a súlyos beteget a tyúkszemének kiirtásával akarnák meggyógyítani. Mert ez elsősorban szellemi és erkölcsi és csak azután közrendészeti kérdés. És itt fel kell vetni nyíltan a kérdést: Ki felelős a 4.5 millió magyarnak az anya méhében való kiirtásáért, a tömeges öngyilkosságért, a vészes alkoholizmusért és újabban a többtizezer kábítószeresért? Akár tetszik, akár nem,öszintén meg kell mondani, hogy a