Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-01-19 / 3. szám - Surányi Miklós: És mégsem véletlen!...
12. folyt.) A levelet másnap elküldötte Benedeknek, a telefont pedig kikapcsolta. Vége van. Klárika néhány napig keservesen sirl az ő szertefoszlott telefonszereimé után. Hazautazott a szüleihez és az esküvőre készült. Andor minden szombaton meglátogatta és vele töltötte a vasárnapot. Klárika huszesztendős volt és a lelke nem volt fogékony a tragédiák iránt; az uj helyzetbe beletörődött és már úgy érezte, hogy a nagy iró szerelme csak egy szép álom volt, amiért örökké hálás lesz a sorsnak, de Andor szerelme maga a valóság, az élet, amely meghozza neki a boldogságot. Most már csak azt sajnálta, hogy azon a végzetes napon megírta Benedeknek a nevét, hogy leleplezte és kiszolgáltatta magát egy idegen embernek, aki talán még vissza is él ezzel az őszinteséggel, Benedekről csak keveset hallott. Április közepén azt olvasta róla az újságokban, hogy a nagy iró az Udvari Színháztól visszavonta benyújtott darabját. Nagy sajnálkozás és mindenféle furcsa kommentárok és találgatások a színházi lapok hasábjain. Az iró állítólag elkedvetlenedett; kedélybeteg lett; külföldi utazásra készül. Az egész ország aggódik az egészségéért. És más effélék, amik a szegény Klárika lelkét is aggodalomba ejtették. Hát mindennek ő volna az oka? Klárika titokban sokszor megsajnálta, hogy oly kegyetlen volt a nagy Íróval szemben. Április végén azonban uj hírek jöttek Benedek felől. A színházi lapok megírták, hogy a kitűnő szerző két hét alatt uj darabot irt, a színház felvonásról-felvonásra kapta ki kezéből a kéziratot, mert még május közepén, szezonzárás előtt be szeretné mutatni a kis remekművet. Az uj darab címe: És mégsem véletlen! .. . Furcsa, izgató és titokzatos cim. A darab tárgya, témája és technikája is az. A benfentesek már egyet-mást tudnak a meséből. Arról van szó, hogy egy férfi és egy nő a maguk akaratán kívül megismerkednek egymással, még pedig telefonon keresztül, egy hibás kapcsolás véletlenéből. Mindegyikük eszeveszett szerelemre lobban .. . De ... És itt jön az igazi költői szenzáció, amely modernségében felülmúlja az összes eddigi olasz és francia kísérleteket. A két szerelmes ugyanis a valóságban is összetalálkozik, elkapja őket a szenvedély forgószele, összeházasodnak és aztán ... aztán meggyülölik egymást. Klárika nem akart hinni a szemének. Hát lehetséges ez? Benedek elárulta őt. Benedek számára ő nem volt egyéb, mint téma, amelyet kiélt, feldolgozott, színpadra vitt és sikert aratott vele. Üzleti célra használta fel őt, igen önző, cinikus, lelketlen iró módjára, aki az égi és földi dolgokat, a hajnalt, a tavaszt, a mennyet és a poklot, a legszentebb érzéseket, a szerelmeket, a szivet és az emberi lelket úgy méri ki, mint a fűszeres a borsot, a szabó a posztót, a mészáros a húst. • . Az ilyen embertől kitellik minden; az ilyen ember piacra viszi a legszentebb titkát és máglyára dobja a legdrágább ereklyéit is; ez az ember nem riad vissza attól sem, hogy élve felboncolja azt a szivet, amely ő érette dobog és közprédává állítja ki azt a szemérmes és szerelmes lelket, amely érte, egyedül érte és a szerelméért levetkőzött neki. Alig tudta tovább olvasni a tudósítást. ......... És meggyülölték egymást. .... Mi ez? Hát Benedek meggyülölte őt? Miért? Talán a szakítás által okozott fájdalom okozta ezt a gyűlöletet? Ez még nénjileg enyhítené bűnét, mert az azt mutatná, hogy ő is igazán és mélyen érezte a szenvedély szépségét és boldogságát. De úgy látszik, a darabban nem erről van szó. A tudósítás megmagyarázta az érzelemváltozás motívumait is. A darab minden sajátossága mellett is ez a legtisztább lélekben. A férfi, amikor igazán szerelmes lett az élő, a megismert, a gyönyörű, a végzetszerüleg neki rendelt lányba, elkezd gyanakodni: hát ez olyan könnyen szokott véletlen ismeretségeket kötni, az olyan lébán és vakon és meggondolatlanul szokta magát átadni az első alkalomnak, amely szerelmi izgalmkat igér? Nagyon finom és modern gonddal: a férfi féltékeny lesz saját magára, mert úgy érzi, hogy a lány már megcsalta őt, mielőtt megismerte volna. — De vele csalta meg — mondhatná valaki. Igen ám, de ez egyre megy. Az csak véletlen, hogy a telefonszerelem és az igazi, az életszerelem tárgya egy és ugyanaz a személy. Ez lehetett volna ellenkezőleg is. Az első ember, akivel megcsalták. Véletlenül én voltam magam — emlékszik erre a monlásra a harmadik felvonás közepén? — sok ember mondhatná el ezt a szerelmesének, csak nem tudja így megfogalmazni. És sok ember lelkében ébred fel a féltékenység éppen amiatt, hogy visszagondol, hogy kezdődött el az ő szerelme azzal, akinek a hűsége, a tisztasága, a jellemereje, a megközelíthetetlensége, a lelki szolidsága most életkérdés a számára. Klárát a darab tendenciája is kétségbeejtette. Az iró léha, frivol kalandorléleknek tartja őt, akinek csak inteni kellett volna és elbukik, aki maga kereste az alkalmat, hogy kiélje erkölcstelen, hitvány hajlamait, aki lelkileg már megcsalta azt, akit később testileg is szeret .... Klára megdöbbent. .. eliszonyodott, mert arra gondolt, hogy mennyivel inkább érezhetné ezt Andor, a vőlegénye, aki ellen csakugyan vétkezett, akit csakugyan megcsalt, mert tilalma ellenére hónapokig folytatta telefonbeszélgetéseit Benedek Gáborral. . . Klára úgy érezte, hogy katasztrófa fenyegeti mindkettőjük sorsát. Andor is bizonyára olvassa az ismertetéseket és ekkor . . . Klára szivdobogva várta a szombatot, amikor Andorral találkozni fog. Andor szombaton nem jött. Este távirat érkezett, amelyben kimentette magát.
