Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-01-12 / 2. szám - Harsányi Zsolt: A vízözön nem legenda
dogan szoríthatja majd magához dolgos két kezével kicsi asszonykáját. Jön a vadonatúj — mondják a csalhatatlanok —, hű, hogy jön a vadonatúj, hogy elűzi innen a selyemharisnyás gépirókisasszonyokat, a nagyképű tudós nőket, a sportflappereket, hű, mi lesz itt. A csalhatatlanok a fátyolra meg az uszályra hivatkoznak s mig mámorral néznek az uj idők elé, elfelejtik, hogyha azon karcsú francia urak a Citében jövőre selyem-bricsesszbe bujtatják a mannequineket, akkor jövőre selyem-bricsessz fog lobogni zászló gyanánt a kőrúton s a francia lapok nyomán a pesti divatlevelek harsogni fognak az apród-tipus jövetelének diadalmas hírétől. * Mert egyhónapos vagy féléves korában még csak divatcikk, még csak kellék, még széttéphető a fátyol is. Eltart-e addig, kihuzza-e addig az időt a kőrúton, amig szimbólum nő ki a bársonyos pettyeiből? Nem valószinü: könnyen szakadó, vékony az anyag, amelyből készült s hamar kifakul a napfényben és a reflektorok világosságában. Kár is eltépni, viseld csak el, kartársnő, játsszál csak egy kicsit mögötte édes és valószínűtlen nőt életet, próbáld ki, játszad el, milyen az? Hamar meg fogod unni, ahogy én téged ismerlek, kartársnő, nagyon hamar meg fogod unni a dolgot. Te már a fényhez szoktál s titoktalan életed üvegfalán oly rosszul hatnának a függönyök. Neked a fényt adta ez az élet, amikor lemondtál a talány szerepéről, hogy megfejtővé lehess a józan nappali világban. Nincsenek elmondhatatlan bánataid, amelyeket csak sejteni lehet, mert kiagyalt, nyafka bánatok helyett a gondolataiddal törődsz. Ha nem értenek meg, csak azért vagy kétségbeesve, hogy valószínűleg nem eléggé precízen fejezted ka magadat. Azt a néhány szomorú titkot, amit magaddal cipelsz, leadod az idegorvosnál, hogy nyugodtan tudj aludni s rendszerint nyugodtan alszol is nyitott ablakod előtt. Viseld csak egy kicsit a fátylat s ha meguntad az együgyű játékot, amelyet a nő játszik benned a pettyes kis függöny előtt, ha otthonosan, ismerősen, sürgetően szól ki már nem is a fejedből, de a szivedből a vágy, a munka és a megismerés tiszta fényei után, dobd el a fátylat. Dobd el a fátylat és tedd a szemed elé a mikroszkóp éles üvegét, amely kinyitotta előtted a titkokat és a te generációdból örökre kiölte mindazt, ami szántszándékkal, ravaszul és kicsinyesen akarja elcsábítani a sejtelemért epedő férfiakat. Bródi Lili. d tn$e$3n nem legenda &ita: Halványt Síscti Kevés tudományos hipotézis okozott akkora ribilliót a maga szakmájában, mint a hires Hörbigerteória a csillagászatban. A vita hevesen folyik körülötte. Ami mellette szól. Mert éppen a vita hevessége mutatja, milyen rajongó hivek állnak mellette és milyen elkeseredett ellenfelek vele szemközt. Vagy imádják, vagy gyűlölik. Ez pedig csak olyan valakivel szokott megtörténi, aki valaki. Mondják el röviden, miben áll a Hörbiger most már hires teóriája. Kezdjük ott, hogy szerinte a világegyetem hőfoka a nulla alatt áll. A Hold például csupa jég, a Holdat több száz kilométer mély jégréteg boritja. Ez az okoskodásnak egyik kiindulópontja, amely mellékesen igen frappáns magyarázatát tudja adni a tejutnak és más csillagászati jelenségeknek. A másik főtételét már nem lehet ilyen röviden elmondani. Kezdjük ott, hogy Hörbiger szerint a világűr tartalmát, — nevezzük akár éternek, akár másnak, — szintén olyan közegnek kell felfogni, mint a vizet, vagy a levegőt. Ha a viz alatt eldobunk egy követ, a viz gyorsan elveszi a hajítás erejét és a kő hamarosan a fenékre süllyed. A levegő, mint anyag, szintén ki tudja fejteni azt az erőt, amelyet a fizikában a közeg ellenállása címen tanultunk és amely elég erős ahhoz, hogy a repülőgép propellerje fenn tudhassa tartani a gépet a levegőben. Nos, a világűr anyaga éppen igy kifejt bizonyos közegellenállást, amely sokszorta csekélyebb a levegő ellenállásánál, de még mindig számba vehető ahhoz, hogy százezer és százezer év alatt a világrendben óriás szerephez jusson. Válasszunk ki egy kis bolygót, amely a maga meghatározott elliptikus pályáján a Nap körül forog. Éppen úgy, mint a Föld. Ez a bolygó, mialatt szorgalmasan rohan a maga utján a Nap körül, kénytelen megküzdeni az éter ellenállásával. Vagyis népszerűén szólva: erőlködni kell neki, hogy az éteren áttörje magát. Ez az erőkifejtés elképzelhetetlenül minimális, de az esztendők millióinak során mégis csak azzal jár, hogy a bolygócska eltér a maga eredeti útirányától. Ha pedig fokonként egyre jobban eltér, inegeshetik, hogy tulközel talál jutni a Föld vonzóerejének szférájához.. A Föld vonzóereje közel kapja a bolygócskát és elkezd rá hatni. Ez még jobban eltéríti a vándort a maga pályájától, hiszen most már a Nap vonzóereje ez eredetileg is irtóztatóan messzi, de most még nagyobb távolság folytán kisebb mértékben hat a bolygóra, mint a közelebbi Föld vonzóereje. Mi történik? A bolygó egyre távolodik a Nap körül leirt elliptikus pályájától és egyre jobban közeledik a Föld zónájához, mígnem egyszer csak (értsd: pár százezer év múlva) olyan közel jut a Földhöz, hogy a Napot teljesen elhagyva elkezd csak a Föld körül forogni, más szóval: Hold lett belőle. Igen ám, de ezzel a dolog nincs befejezve. Az éter közegellenállása még mindig tart. A Holddá lett bolygó pályája a Föld körül szintén alá van vetve annak az .erőnek, amely a Naphoz való tartozása idején egyszer mái érvényesült rajta. Pályája most is egyre rövidebb lesz. Eleinte még egy hónap kell neki, mig a Földet megkerüli, de ez az idő egyre csökken. Végül már egy nap alatt kerüli meg száguldó utján a Földet. így rövidül a Holddá lett bolygó pályája szakadatlanul, mig végre megtörténik, ami elkerülhetetlen a kis égitest belezuhan a Földbe. Hörbiger teóriája természetesen nem ilyen rövid és nemcsak a Földdel foglalkozik. Szerinte a világegyetem történelme abból áll, hogy az égitestek egymás vonzókörébe kerülvén, egvmásba hullanak. A Föld Hörbiger szerint valaha jóval kisebb volt^ de az évek végtelen száma alatt már sok holdat hódított el és nyelt magába. Most azon a. ponton vagyunk, hogy a mostani Hold, amely valaha a Nap körül forgott, de tulközel került hozzánk, egyre kisebb pályán szalad körül bennünket és el fog jönni az idő. mikor maid belezuhan a Földbe. Ugyanez idő alatt a Föld is lassan folyton rövidülő pályán kering a Nap körül és lassan, de biztosan halad a maga végsorsa felé: bele fog zuhanni a Napba. És a Nap sorsa is az lesz, hogy maid helehull egy nála is hatalmasabb égitestbe. amely nála annyiszor hatalmasabb, mint ő a kis Földnél. Hörbiger tanárnak egyik leghevesebb hívője egy Hans Fischermevü kiváló német tudós. Ez a Fischer irt most egy meglepően érdekes könyvet, amelynek „Weltwenden’’, vagyis Világfordulók a cime. Ebben nem kisebb dolgot mutat ki, mint hogy a vizözön legendája nem is legenda, hanem valóban megtörtént eseménynek a leírása: a mi mai Holdunkat megelőző Holdnak a Földdel való egyesülése. És a maga tudományos feltevései mellett elég klasszikus tanút hoz fel bizonyításul: János evangélistát. Fischer a következőképpen okoskodik. Ismerjük a íöld tengereinek szabályszerű áradását és apályát. Tudjuk, hogy ez a Hold vonzóerejének a hatása. Ha már most a Hold a fentebb leirt okoknál fogva olyan közel jut a Földhöz, hogy a Föld körül való utia nem egy hónapig, hanem egy napig tart, akkor nyilvánvaló, hogy
