Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)

1930-01-12 / 2. szám - Laczkó Géza: Lázadás a Pantheonban

ahol sakál üvölt a Fehér Ház romjain s a mezei re­mete a rögök közt meghúzódó rozsdás vasrudakon cset­­lik-botlik. A fehér kupola nagy termében köröskörül hidegen csillogó platinaállványok sorakoznak félméter távolságra egymástól. Négy karcsú lábon áll minden állvány. Te­tején különös összetételű folyadékban aranynveregen pihen az üveggel fedett agyvelő. Az üvegburából vékony csövek, fémszálak ereszkednek alá egy kis asztalkára, amelyen a szellemi megnyilvánulások anyagiasitására szolgáló különféle készülékek állanak. Másik asztalká­ról viszont olyan vezetékek emelkednek az agy velőhöz, amelyek bizonyos külső ingereket szállítanak. Az agyvelők személytelenek. Egy római és egy arabs szám a jelük. Legtöbbjénél csak a nagy agy két félte­kéje őriztetett meg. De van komplett példány is, amelynek félméteres gerincvelője komplett pél­dány is, amelynek félméteres gerincvelője külön tar­tályban lóg. Ez utóbbiak azok az agyvelők, akiktől a Baráti Szövetségek lirai, jelesül szerelmi költeményeket követelnek a gerincvelőnek megfelelő kémiai anyagok­kal való izgatása után. Van közöttük parasztzseni, természetimádó és kifinomult. A parasztzseni, ha a Pantheon szabályai szerint elérkezik ih­­lettségének pillanata, a meg­felelő gépezetek és vezetékek utján trágyaillatot, kolomp­­hangot, hazavonuló gulya ké­pét és muskátliillatot kap. S pár perc múlva az állványra helyezett asztalkán megindul az Alkotó Rádió gépének jel­legzetes kattogása s pár perc múlva a világ egy újabb bu­­kolikával lesz gazdagabb. A természetimádó fenyőzugás-ki­­vonatot, alpesi látképeket, he­gyi levegőt egészséges magas­lati mészport és hólészagot kap, aminek nyomán a legfensége­sebb tájleirások születnek- A tulfinomult erotiku ábrákat, pezsgőgőzt s a hajdani egyiptomi cigaretta nehezen elő­állítható nikotin és ópium keveréket kapja fokozatos adagolásban s annyi dekadens regényt ir amennyit csak tetszik. De ez csak játék. A komoly munkát a két-fél-tekések végezik, akik a megfelelő munkadüh adagolásával újabb és ujahb ta­lálmányokkal gazdagítják, az emberiséget. Természetesen a jeles agyvelőknek ez a gyűjteménye úgy van megszervezve, hogy egymásról nem tudnak, egy­mással nem érintkeznek. Kívánságaiknak azonban bizo­nyos határig kifejezést adhatnak. Az X. 300 például utazni akar. Rádiója jelzi s egy elmés szerkezet szavak­ban a fekete táblára veteti. Az asszisztens nyomban mun­kába lép. Rohanás, zötyögés képzeteit küldi X. 300-nak, aki ha nagyon öreg fiú, egy kis kőszénfüstöt is nyelhet. Aztán vagy fjord-képek vagy szaharai jelenetek levehet­nek belé. A jó öreg agytekervények megkezdik a kívánt kémiai elváltozást, amely rádióra tevődik át. A közlés megindul. Megszületik az útirajz. De szerintem a Z. 27-et például el kellene pusztítani, mert folyton alkohol­mámort kér és tehetsége teljesen kimerült, a legújabb eljárások sem vasalnak belőle ki semmi figyelemreméltót. Pár nappal ezelőtt a Pantheon igazgatója igy szólt első asszisztenséhez: — Maga babrált a központi leadóval? Az asszisztens tiltakozott. Ebben a pillanatban a Pantheon összes agyvelői be­szüntették a munkát. Hiába volt trágyaillat, munkadüh és egyiptomi nikotin, senki sem dolgozott. Az igazgató megdöbbenve fordult asszisztenséhez, aki kétségbeesetten meredt vissza rá. Ekkor küldtek értem. Pár órai kutatás, kísérletezés és feszült figyelés után rájöt­tem, hogy az Agyvelők valami rejtélyes módon érintkezésbe jutottak egymással, feltárták egymás előtt helyzetüket s amikor ellenőrző munkámban idáig jutottam, hirtelen csak megjelent a fekete táblán a szörnyű mondat: — Fáradtak vagyunk, meg akarunk halni. Olló, barátaim, ez szabotálás, szembeszegülés a Baráti Szövet­ségek törvényeivel! Majd meg­látjuk, ki lesz erősebb!! Uj sugarak gerjesztésével minden érintkezést elvágtam a lázadó Agyvelők között. Megindultak a gépek, min­den ingert a maximumig fokoztam s a Baráti Szövetségek Agy velői újra működni kezdtek. Az egyik kínjában feltalálta a zsebbeli esőmérőt. A másik üvöltve, igen, ez a helyes szó, üvöltve kopogta le legszebb versét, a Lázadó Agyvelők Gyötrelmeiről. Sikerem azonban csak egynapos volt. Másnap megállt az Agyvelő Üzem. Y 212-nek sikerült a nagy Röntgen-gép gyilkos sugarait sorban ráirányítani mindenik agyvelőre, legvégül saját magára. S az Élők Pantheonja most Halottak Pantheonja, ahol zavaros levében csöndesen rothad ötszáz kiváló Agy velő. A gondolat kihal a világból s én reszkető kézzel vetem papírra ősi szokás szerint ősi betűkkel e jelentést korunk kétségbeesésére s a jövő okulására . ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom