Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-02-02 / 5. szám - Vécsey Zoltán: A csillagász templomában
csillagvizsgáló munkáját. Guhr Mihály dr-ral, Tátraszéplak tudós igazgató-főorvosával a múlt nyáron sokat elbeszélgettem róla, milyen nagyszerű tudományos munkát végezhetne egy csillagászati és meteorologiai obszervatórium, amelyet a Gerlachfalvi-csucson építenének meg és amelyhez hegyipálya vezetne fel. A hegyi építkezés technikája ennél sokkal nehezebb feladatot is megoldott már. Képünkön láthatjuk az ideális helyen fekvő Mount- Wílson obszervatóriumot, amely idáig páratlan értékű tudományos működést fejtett ki. Mindenfajta megfigyelésnek külön osztálya van, az osztályok élén igazgató áll, aki mellé három-négy elsőrendű szaktudós van beosztva. Az egyik osztály csupán a napra vonatkozó megfigyelésekkel foglalkozik. Állandóan vizsgálja a napon jelentkező tüneményeket, a napfoltoknak, a fáklyáknak, óriási gázkitöréseknek, úgynevezett protuberanciáknak fellépését. Idáig kiépítették a Mount-Wilsonon a napfoltokra vonatkozó elméletet, megvizsgálták a napfoltokban fellépő magnet ikus mezőket, a napfoltok polaritását, vagyis olyan foltpárok fellépését, amelyekben az egyik folt ellenkező irányban forog, mint a másik, megállapították a nap teljes sugárzását, megvizsgálták a nap spektrumát abból a szempontból, hogy Einstein relativitási elméletének értelmében a spektrum vörös vége felé ellolódnak-e a vonalak? Azután a nap burkolatának rotációját vizsgálgatták. Megállapították, hogy a napsugarak hullámhossza változatlan. A másik osztály az állócsillagokat és a kozmikus ködöket tanulmányozza. Három planetáris ködöt és a Plejadokban meg az Orionban fellépő két foltot behatóan megvizsgáltak. Behatóan tanulmányozták a spirális ködök természetét. A csillaglotometriai osztály csillagfényképezés utján igyekszik meghatározni a csillagok abszolút fotográfiái nagyságát, vizsgálatokat végez a csillagok színére és abszolút fényességére vonatkozólag. Megállapították, hogy a tejut gömbalakban elhelyezkedő csillaglialmazatai 20.000-től 220.000 fényévnyire vannak tőlünk. Mintegy 30.000 csillag fényességi fokát állapították meg. A csillagspektroszkópiai osztály a csillagok színképeit vizsgálja, hogy a csillagok anyagát, belső össztételét derítse fel. A laboratóriumi munka ti csillagokban végbemenő jelenségeket igyekszik előállítani, hogy közvetlenül megfigyelhesse azokat. 25.000 voltos feszültséget használtak ezekben a laboratóriumi kísérletekben és 20.000 foknyi hőmérsékletet állítottak elő, ami mellett az atom felbomlik. Ez az eddig elért legmagasabb hőmérséklet a földön, mig a hideg irányban Kämmerling Onnes az abszolút fagypont közelébe, —272 fokig ért el hidegségi laboratóriumában. Csak halvány kontúrokban rajzoltuk fel annak a tudományos munkának kereteit, amelyet egy-egy csillagvizsgáló intézet végez a világmindenség titkainak fürkészésében. Az asztronómia csodálatos eredményeket ért el, ehhez azonban az optika fejlődése és a csillagászati műszerek tökéletesedése segítette. A primitív távcsővel felfegyverzett szem persze hogy nem tudja a mindenség titkait kifürkészni! Herschel száz és száz ködfollot állapított meg, amikor azután Lord Rosse irföldi birtokán 1845-ben felállitottá a Leviathan-nak nevezett óriási reflektort, amelynek tüköré 185 cm, a távcső hoszszusága pedig 17 méter volt és ezt az óriást rászegezték a Herschel által ködfoltoknak képzelt foltokra, azok sűrű csillaghalmozatokra bomlottak. Ma pompás műszerek állanak a csillagász szolgálatában. Egyik képünkön bemutatjuk a Mount-Wilson obszervatórium hatalmas reflektorát, a 100 ölnyi Hooker-tükröt, amelynek nyílása 257 cm. A tükör a szélén 32 és fél cm. vastag és 4082 kilót nyom. Hogy milyen gondos és nehéz technikai munka egy ilyen reflektor előállítása, azt a laikus alig képzelheti el. Két másik képünkön nem hajóágyu csöve mered az égnek, hanem a berlini (Treptow) obszervatórium hatalmas távcsöve. Ez Európának legnagyobb reflektora, hosszúsága 21 méter és nyílásának átmérője 140 cm. Felmerül az a kérdés, vájjon nem lehetséges-e még hatalmasabb tükrök építésével még inkább behatolni a csillagok világának titkaiba. Mert ha a leghatalmasabb reflektorokkal szemléljük is az állócsillagokat, azok csupán pontot adnak a távcső gyujtósikján. A hold felületén csupán a 100 méternél terjedelmesebb alkotóelemeket látjuk meg és nyégyszázszor messzibbre fekvő napon csak olyan jelenségek, például gázkitörések figyelhetők meg, amelyeknek hossza meghaladja a 20 kilométert. Ismerjük a holdban levő ember legendáját. Vájjon nem épithetünk-e olyan távcsövet, amelynek segítségével embernyi nagyságú alakzatokat is megfigyelhetnénk a holdon? Erre a kérdésre határozott nemmel kell válaszolnunk. A csillagászati tükrök nagyításának is van határa, amelyen túllépve a részletek nem világossabbak, hanem elmosódottabbak lesznek. Ez az interferencia jelenségére vezethető vissza. Az objektív szélén behatoló sugarak hullámtermészetük miatt ugyanis egyenes irányukban kissé megzavartatnak, aminek következtében a képsikon interferencia-jelenség lép fel. Mérsékelt nagyításnál ez nem zavaró, de ha a határt átlépjük, ahelyett, hogy a legapróbb részleteket élesen látnok, minden egybefolyik és elmosódik. Ezért van határa a csillagászati lencsék nagyitóerejének is.
