Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)

1930-01-26 / 4. szám - Komlós Aladár: Budapesti levél - Bozzay Margit: Lesz-e házassági forradalom?

don háború és béke fölött parancsnokol. Érdekes, hogy sokkal érdekesebb és ön­­álóbb regényírók, Balzac, Beyle-Stendhal és Mérimés is csak évtizedekkel később és mint novellisták éreztetik hatásukat. Ezzel elérkeztünk a „jelen világirodalmá­hoz“. Beszámoltunk azokról a legfonto­sabb erőkről, amelyek a talajt előkészítet­tek és a következő fejezetben a rajzot még Budapest* írja: k.ŐML8ÖMADXz Hegedűs Gyula nagyon jó színész, senki a magyar színpadon nem tud von­zóbb természetességgel idős bölcs nagy­bácsikat eljátszani. Most a Magyar Szín­házban Marcel A c h a r d francia író „Fa­jankó” cimü vigjátékának (M árai Sándor szellemesen fordította magyarra) főszere­péből kellett embert csinálnia. Ez a „fa­jankó“ kölönös figura, házasságtörési ko­médiákban még nem láttunk hasonlót. Fe­lesége derüre-borura felszavarra, ő talán sejti is a dolgot, talán nem: a vége min­denesetre az, hogy a maga félkegyelmű ár­tatlanságával és jóságával végül megszelí­díti és legyőzi a körülötte kerigő hint­és nőnemű csirkefogókat. Nyilvánvaló, hogy a darab egész hitele és sikere ezen a figurán fordul meg. Aki Hegedűs — ismétlem: egyébként igen értékes — színészi egyéniségét ismeri, azt nem fogja meglepni, hogy Molnár ör­dögének ez a pompás alakitója az alázatos és hivő fajankót nem tudta elképzelni és megeleveníteni. A finom darabnak, sajnos, végzete ez. Tanulságos példája a szerep­osztás fontosságának. * G e 11 é r t Oszkárnak uj verseskönyve jelent meg a napokban „Valami a végte­len sugarakból’ címen (a Nyugat-kiadása). Az igen szép kiállítású kötetben néhány vers — mindenekelőtt az, amelytől a könyv a címét kapta — e kitűnő költői legszebb írásai közül való. Gellert nem népszerű költő, nem is lesz az soha: egy okkal több, arra, hogy itt is felhívjam rá a figyelmet. Gellért költészete tudniillik valóságos el­lentéte annak, ahogy a rossz versolvasó a költőiséget elképzeli. Az emberek a költői­­séget a szavakban magukban keresik, hol­ott az a szavak között van s Gellértnél még inkább, mint akárki másnál. A rossz­­versolvasó (azaz, ne tessék haragudni: az olvasók 99 százaléka) azt várja, hogy a poézis csurogjon a szavakról, mint valami cukros fényes lé, kiabáljon rá a sorokból s nyíltan, kihívóan mutogassa kövér buja bájait, Gellért poézise pedig oly tartózko­dó, tiszta és szemérmes, mint egy kispor­tolt hűvös szüzleány. * Kassák Lajos legújabb regénye a „M a r i k a , énekelj” (Pantheon - ki­adás) egy fiatal szép falusi leányról szól, aki a városba megy szolgálatba, mert csá­bítja őt a város elképzelt szépsége, nemso­kára azonban megcsalódva és összezúzva tér haza vak édesanyjához és felakasztja magát. Aki izgalmas eseményeket vagy legalább is érdekes, friss megfigyeléseket vár egy re­­néhány vonással ki fogjuk bővíteni. Voltak még kölcsönhatások és mellékhajtások, az újságírás munkáját sem szabad szó nélkül hagyni, de nagyjában a megrajzolt fejlő­dési grafikon vezetett el az utolsó ötven esztendő világirodalmához, amely J. J. Rousseauval kezdődik, tehát korábban, most ahogyan Goethe, aki már mind a két lábával benne állt, hitte. génytől, annak nem ajánlom a „Marika, énekelj”-t. Kassák könyvének föértéke és szépsége költői táj- és életképeiben van, amelyek a könyv olvasása után is megma­radnak képzeletünkben. Lesz-e házassági forradalom? Röpcédulák néhány külföldi nagy városban a házasság tarthatatlanságáról.1 „Az élethossziglan tartó házasság dicső­ítése régen divatját múlta már. A mono­gámia a modern gondolkodók és írók sze­rint az emberiségre erőszakolt természet­ellenes berendezkedés, amely a hűséget, szemérmességet túlértékeli a többi kon ­struktiv erényekkel szemben, „A házasságra csak az egyháznak és az államnak van szüksége. Az egyháznak az­ért, mert ezzel az embereket véli erkölcsre szorítani, az államnak pedig azért, hogy nyilvántartható legyen mindenkinek a szár­mazása és hogy egyszerű, magától értetődő legyen az örökösödés. * Ilyen és ehhez hasonló röpcédulákkal árasztják el a külföld nagy városaiban az embereket akik, különösen ha nem egészen intelligensek, úgy hányódnak ezek között a kábító eszmék és a házasság megkötöttsége között, mint az iránytűt vesztett hajó. Ami nem csoda, mert az ilyenfajta meg­határozások a felületes gondolkodók előtt alaposan alááshatják a házasság mostaná­ban nagyon sokat bolygatott intézményt. A röpcédula-gyárosok és reformátorok ugyanis abból indulnak ki, hogy az igazi monogámia, — a férfiúnak és nőnek köl­csönös szeretetre és tiszteletre alapított együttélése — a mai viszonyok között nem állja meg a helyét. Nem gondolnak arra, hogy ennél az egész világot legjobban érdeklő kérdésnél, nem lehet csak a múltat felhozni, hiszen az idők nagyot változtak. A régi „boldog házasságok“ legnagyobb része ugyanis csak a képzeletben volt meg, mert amig a nő szigorú társadalmi megszo­rítások között élt, addig a férfi szabadjára mozgott, kedve szerint. A háború alatt és a háború utáni időkben azonban a nő töb­bé kevésbé felszabadult a társadalmi kény­szer alól s felismerhette helyét és megmu­tatta munkaerejét és képességeit és ez té­­nyegében nagyon kihatott a házasságra is. Megszületett a kenyérkereső, a férfival egyforma kötelességet viselő nő, aki, mi­közben, kenyérért harcol, több szabadságot élvez, mint múlt századbeli elődei, de ezt Egy tucat kérdés. 1. Mi a Diesel-motor? 2. Hol fekszik Ems városa? 3. Mely szlovenszkói városban van Thö­köly Imre mauzóleum? 4. Mi a dervis? 5. Mi a hullaméreg? 6. Ki a Bajazzok cimü opera szerzője? 7. Mi az „obulus“? 8. Ki irta „Az ember és felső'bbrendü em­ber“ cimü színdarabot? 9. Mi a potpourri? 10. Mi a szillogizmus? 11. Melyik osztrák császár mondta ezt; „Azt akarom, hogy minden polgárom fazekában tyukhus föjjön vasárnap“? 12. Mi az anémia? * Egy kérdés hibás. Ki tudja melyik? — A megfejtések két héten belül küldendők be. A megfejtők közt értékes könyvajándéko­kat sorsolunk ki. a több szabadságot tudatosan, nyíltan, képmutatás nélkül élvezi. Éppen ezért, bizton állíthatom, hogy manapság sokkal több az igazi monogámi­án alapuló házasság, mint a történelem bármelyik időszakában. Ma, a nemek egyenlő értékelésénél, amikor a férfi és nő közös munkatársakká váltak, amikor intelligenciájuk, életszínvonaluk egyenlő amikor őszintébbek egymáshoz s amikor nemcsak mint nő és férfi, hanem mint em­berek is számítanak egymás előtt, sokkal ideálisabb közöttük a viszony, mint bármi­kor is lehetett. * Ezt azonban a reformátorok nem veszik észre . . . Mint ahogy nem veszik észre sem, hogy uj házassági, vagy próbaházassági esz­méikben mindig a nemi élet hangsúlyozó­dik ki a legjobban s egészen elsikkad a belső, a tulajdonképpeni emberi élet. Uj házassági alapokról beszélnek és vissza­mennek a régi házasságok örökké égő sebé­hez: a csak testi együttéléshez, haladást követelnek és fogalmuk sincs a belő meg­értésen alapuló házasélet mindennél töb­bet adó szépségeiről. Pedig tagadhatatlan, hogy csak a meg­alapozott, tartós barátságból fejlődött, tel­jesen kiválasztódott s kölcsönös szeretetté emelkedett érzésekből létrejövő házasság vezethet el az emberi lélek legmagasabb céljához, . a tartós, igazi boldogsághoz s hogy a röpcédulák százezrei ellenére sem lehet a házasságot „a többi ócskasággal együtt, lomtárba dobni. Sőt, még ez sem bizonyos, hogy lénye­gében nagyobb változtatások eszközölhe­­tők-e rajta? Az azonban egészen bizonyos, hogy a szó valódi értelmében vett modern férfi és mo­dern nő kapcsolatában az irodalom, művé­szet, színházak, revük, mozik és mulatók minden ezzel ellenkező tendenciája elle­nére is — sokkal kevésbé hangsúlyozódik ki a nemi élet, mint ahogy kihangsulyozó­­dott évezredek óta. Bozzay Margit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom