Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-10-27 / 43. szám - B. Palotai Boris: Az IRIS penzió Pozsonyban

Az IR IS penzió Pozsonyban

A szlovenszkói magyar társadalom egy életre való vállakózással gyarapodott. A napokban nyilt meg dr. Institorisné tulajdonosnő vezetése mellett egy uj, fővárosi színvonalon mozgó penzió. Fejlődési fokot képez mindenképpen Szlovenszkón e vállalkozás.

Tizenhat világos, szép szoba sorakozik a penzió Lőrinckapu-uccai helyiségében egymás mellé. Eleven barnássárga színre festett interriőíben fehér, modern stilusu bútorok alkotják a szobák berendezését. A szőnyeg, a lámpa, az ágy, a szekrény, a mosdó, mind egy stilusösszhangban van tartva. ízléses és egyszerű. A szobákban mindenütt folyóvíz és központi fűtés van.

A közös ebédlöterem, kis négyszemélyes asztalokkal, még bensőbbé és otthonosabbá teszik a penziót. A vendégek társas összejöveteleire szolgál a penzió szalonja, tónusos, szép antik bútorokkal.

A lehető legmodernebb célszerűség és ízlés találkozik a penzió berendezésében. Pontos kiszolgálás és kifogástalan házikoszt egészíti ezt ki. így magában foglalja a penzió mindazt, amit csak a modern otthontól megkívánhatunk.

A képek az írisz panzió ebédlőjét, szalonját és egyik kétágyas szobáját ábrázolják.

tányt“ pakkol ki Jancsikának és Patout gyöngysort, gummizoknit Anyukának, szóval olyan dolgokat, ami egy rendes háztartásban szükségesebb mint a kenyér.

Azt is tudja Jancsika, hogy a „nagyok“ rém elégedetlenek. Minél több van nekik megengedve, annál többet kívánnak. Apukának például szabad bort inni ebédközben, szabad a kést meg a villát kezébe vennie, de ez neki nem elég, mindig kíváncsiskodik, megette-e a gyerek a spenótot, meg a sárgarépát, mert különben ő eszi meg, hogy tudjon szépen fütyülni tőle.

Jancsika azt gondolja, ha ő megnő, sohasem vágyik a kisgyerekek ételére, mindig csak törökmézet meg mazsolát fog enni. Jancsika éppenugy nem ért sok mindent a világon, mint a miniszterek: ilyenkor ő is ünnepélyes arcot vág és titokban megkérdi a Marit, aki tésztagyúrás közben válaszolgat a furcsa kérdésekre. Jancsikának senki sem tudja pontosan megmagyarázni, hogy a vicinének meg a tejesasszonynak miért nem kell kezétcsókolomat köszönni és senkinek, aki rongyos ruhát hord? Biztosan valami nagyon rosszat tettek azok, akiknek sebes a kezük és rongyos a ruhájuk, valami olyan rosszat, amit kisgyerekeknek nem szabad tudni.

De hát Jancsika nem soká töri a buksiját, azért vannak a nagymamák, hogy ők találják ki azokat az okosságokat, amit Jancsikának kell mondania, ha arról van szó, milyen hallatlanul zseniális kölyök az ő unokájuk.

Jancsika tisztában van azzal is, hogy minden őérette van a világon. A jó Is-