Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-09 / 23. szám - Braun, Frank F.: A filmstatiszta
<R filmstatiszta — Ha pénzre van szükséged, szívesen adok neked kölcsön, kedves Stilch! — szólt Jerome P. Lloyd. — De moist gyerünk egy jobb társaságba! Stilch némán nézte világhírű barátja arcvonásait. A z tán m egs z ólait: — Szükségeim van a pénzre, de ezt a környezetet sem tudom nélkülözni. A filmbörzén engem is épp oly jól ismernek, mint a többi kisegítő színészt. Gyere velem. Téged úgyse ismer ott senki. — Engem nem ismer senki? De kérlek! Nem akarok túlozni. Jelenleg négy film fut itt a városban, melyekben én játszom a főszerepet. Az összes lapok rólam írnak. És engem ne ismerne senki? —A személyedet nem fogják fölismerni. A kis emberek, akik filmbörzéire jönnek, semmiesetre sem. Kísérj el! Jól fogsz mulatni! — Aztán meg frakkban vagyok éppen ... De ez sem segített rajta. El kellett mennie. Beléptek a hosszú, sivár helyiségbe, ahol a filmbörzét szokták volt megtartani. Minden kategória képviselve volt itt. Stilch időnkint köszönt valakinek. A sarokban egy üres asztal állott, odatelepedtek és vártak. Jerome kellemetlenül érezte magát, habár — Stilchnek igaza volt ebben —- senki sem ismerte fel a nagynevű imozisziriéiszt benne. Hirtelen kinyílt az ajtó. Neumann jött be. Alacsony volt, kövér és közönséges. Az arca szürke és érzéki volt, így kiáltott: — Tizenhét ember,, előkelő közönség! Maga és maga, az is ott: — Körbejárt, kiválasztotta a statisztákat, férfiakat és lányokat. Stilch előtt megállt. Ismerte öt. — Jön maga is? — Ha a barátom ás velem jöhet. — Feltételeket nem tűrök! De lássuk csak a pasast. A frakkot, persze, le kell vetnie, nem nagyon illik az alakjára. Nevessen csak egy kicsit. így, így... no ja, ez inkább röhögés. Egye fene, jöjjön maga is. Neumann, a segédrendező ezzel el is tűnt. Jerome dühösen ült ott. Stilch szívből nevetett. — Látod — igy szólt — mit tesz a hír, a dicsőség, barátom! Holnap reggel érted megyek. El kell jönnöd a műterembe. Stilch másnap magával hurcolta barátját. Kilenctől tizenegyig vártak már. Stilch vajaskenyeret evett, amit magával hozott. Jerome szótlanul álldogált. — Egykor ebédelni megyek — mondta moist mérgesen. — Nem várok tovább. Miféle üzem ez itt? — Olyan, mint a többi —szólt SLtilch —, csak te másutt nem veszed észre, mert sztár vagy. Neumann tűnt fél most.-— Nehogy valaki elmenjen! — üvöltötte. — Egy fillért se fizetek, ha elmegy valaki! Jerome kitartott. Stilch egy vajaskenyeret adott neki. Délután háromkor kerültek a felvevő gép elé. Neumann szolgai alázatossággal forgolódott egy feketebajusz os férfi körül. —- Ez Langenstein, az uj rendező — mondta Stilch barátjának. — Ismerem őt, meg fog ... — Maradj itt. Nem fog felismerni! — Erre kiváncsi vagyok! Jerome az első sorba furakodotit s ott kidüllesztette a mellét. » Langenstein fölnézett. — Vissza, ember — kiáltott — miféle figura ez? Jerome rá akart rontani a rendezőre, de Stilch hátulról lefogta. A statiszták harmadik sorában húzódtak meg. A lépcsőn állottak és mosolyogva néztek az esküvői menet után. Jerome dühödten forgatta a szemeit, megfeledkezett magáról. Amíg az operatőr gépét forgatta, szidni kezdte Stilchet és hangosan káromkodott. A felvételek folytak. —- Több világosságot, Stochmann! A lépcsőn állók forduljanak kissé bal felé! Miféle szamár az ott Stilch mellett? Nevessen, az Isten szerelmére. Ember, esküvőn van és nem temetésen. Jerome nevetett. Görcsösen nevetett. Furcsán érezte magát ebben a szituációban. Ö, a közönség bálványa, most CJrta: ^rank ^raiin Baloldalt: A felséges rab. A Kludsky-cirkusz egyik bánatos oroszlánja. — Katonai díszszemle a köztársasági Mukderiben. Képünk Csangszolin fiát tisztjei élén ábrázolja.
