Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-09 / 23. szám - Fröschel, Georg: A hatalom kulcsa
statisztának sem volt jó. Mégis meg kell mutatnia, mit tud! Némajátékba kezdett. Forgatta a szemeit, mimikázott, mint legjobb szerepeiben. Tudta, hogy mindez nem illik ide, de ez most nem is vollt lényeges. Csak kitűnni a tömegből, különválni, a figyelmet magára hívni. Érezte, amint Langenstein ránézett s igy szólt: — Neumann, ha mégegyszer egy részeget fog idehozni, magával együtt fogom kidobni. Neumann ijedten válaszolt: — Hagyja most a fickót, a nézők között elvégre egy részeg is lehet. Nem baj az! Jerome nem is törődött mindezzel. A felvevő gép működött. Művészetének minden árnyalatát fölhasználta, játszott. Öt perc múlva kidőlt, a felvételnek is éppen vége volt már. Neumann hozzárontott és majd megverte. — Tűnjön el innen, szerencsétlen flótás! Nehogy mégegyszer meglássam itt! — Nem, nem — mondta Jerome. Elment. Stilch kikisérte öt, szemei könnyekkel voltak tele, melyéket a visszafojtott nevetés csalt elő. Jerome négy hétig maradt még a városban; elutazása előtt egy levelet kézbesítettek neki. A levél igy szólt: „Igen tisztelt Mester! A Mexikói menyasszony című filmünk első próbái épp most kerülnek vetítésre. Megállapítottuk, mily különös és szellemes tréfát müveit Ön segédrendezőnkkel. Tisztelettel kérdezzük, szabad-e jelenleg Mester s ha igen, kérjük feltételeit. Nagy megtiszteltetés volna számunkra, ha Jerome P. Lloyd a mi vállalatunk kötelékéibe tartoznék. Tréfájáért is fogadja hálás köszönetüniket. Kiváló tisztelettel: Langenstein Film Co. “ Stilch kikisérte barátját a vasúthoz. Jerome tompán nevetett. — Látod — mondta — az igaz művészet mindig utat tör magának. Ha későn is, de egyszer fölismerik... — Nem igy van — válaszolt Stilch — fájdalmat kell neked okoznom. Azt a részt, ahol te játszottál, ki akarták vágni a filmből. Csak nagy fáradsággal sikerült őket meggyőznöm arról, hogy az a buta fickó, aki elrontotta a jelenetet, Jerome P. Lloyd, a világ legnagyobb filmszínésze. Alig akarták elhinni. De most már bizonyos, hogy a film sláger lesz ... R hatalom kulcsa Regény — Irta: Georg Fröschel (20) — És azt is tudja, ki ölte meg atyámat? — Az ön atyját tulajdoniképpen szivszélhüdés ölte meg, ennek előidézője pedig az, aki április 6-ikán délután félnégykor a 22926 számú telefont használta. — Ön tudja a telefonszámot? Wiillovsky előhúzta a tüt, melyet délelőtt talált volt a perzsaszőnyegen az őrnagyné lakásában. — Tudóim. Ott voltam a lakásban, ahol a telefon el van helyezve. Ott találtam ezt a grammofontüt is, szóval feltevésem helyes volt. Jadwiga nagyon sápadt volt, csak a szemei fénylettek. A magántanár folytatta: — A tü megtalálásával lezártnak tartottam feladatomat. Mindaz, amit ezek után tenni lehet, hogy ön atyja halálát megbosszulja, a rendőrség dolga. Nem lesz nehéz a férfit elfogni, aki aznap telefonált az illető lakásból. Nekem nincs több tennivalón s meg vagyok róla győződve, hogy (amennyiben adataimat közli a rendőrséggel, a tettes igen rövid idő alatt kézrekerül. A csendet, mely Wiillovsky szavai nyomán támadt, a szolga belépése zavarta meg, aki egy névjegyet nyújtott át Jadwigániak: — Ez az ur beszélni szeretne a nagyságos kisaszszonnyal! — Sajnálom, nem fogadom! Ekkor egyszerre megpillantotta a kis papirszeletet, melyet kezében tartott is melyet eddig észre sem vett. Megdermedt és szótlanul nyújtotta át Willovskynak a cédulát. Ez felugrott helyéről izgalmában. A papíron ez állt: „Hektor Sarkos“ és a jobb sarokban ceruzával írva egy szám: „77926“. — Kéretem — szólt most Jadwiga az inashoz. Willovsky egészen a könyvespolcig hátrált s szemeivel ott csüngött az ajtón, melyen át Sarkos belépett. Ez kis léptekkel a szoba közepére ment és ott megállt. Fáradtnak és kimerültnek látszott. — Mit jelentsen ez, Sarkos ur? — kérdezte a magántanár reszketve — mit keres ön itt? Baloldalt: Vasváry Margit, a tornai úri társaság tagja. Jobboldalt: Kép a budapesti magyar könyvhétről. Könyvsátor a Nemzeti Színház előtt.
