Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-06 / 1. szám - Szinház, mozi • (vd.): A magyar szinház Szlovenszkón - Szépségápolás, divat • A nagy estélyi ruha - Gautschyné Hecht Edith: Az ismeretlen svájci nő
szu téli esték persze borzasztóan unalmasak voltak; ez vezette rá a tanitót ötletére, hogy újságot adjon a polgárok kezébe. Nyomda nem állott rendelkezésére, hát maga körmölte a példányokat. Ez a különös újság, melynek tartalma tisztán alapítójának fantáziájára volt bízva, olyan sikert aratott, hogy egyremásra jelentkeztek újabb és újabb előfizetők. Christian Spindler tanítványait is belefogta a munkába, minden nebulónak két példányban kellett lemásolnia a lapot. De ez sem volt elegendő, mert az ’érdeklődés nőttön-nőtt. A tanító képtelen volt már minden előfizető számára előállittatni egy példányt. A grumbachiaknak pedig nem volt egyéb szórakozásuk, mint az újság. Perpatvarok és sértődések keletkeztek ebből. Az addig közkedvelt Spindler ellenségeket szerzett magának. Akinek nem tudott juttatni az Anzeigerből esküdt ellensége lett. A helyzet egyre fenyegetőbb volt. A tanitót annyira elkeserítették ezek a háborusságok, hogy beszüntette a lapot. így történt meg tehát az, hogy egy újságnak tulnagy olvasótábora miatt (ami természetszerűen minden lapvállalat leghőbb óhaja) kellett kidőlnie az élők sorából. Mostoha sors; mintha valaki a saját zsírjában megfulladna. (vd.) Színház, mozi A magyar színház Szlooenszkón Már a szlovenszkói magyar irodalom körül is bajok vannak. Pedig ahhoz nem igen kell egyéb, mint tinta és toll, esetleg egy kis tehetség is. Sokat hallunk a szlovenszkói magyar irodalom válságairól s közben valahogy megfeledkezünk a szlovenszkói magyar színjátszás súlyos, kritikus helyzetéről. Csak aki személyes érintkezésbe jutott a szlovenszkói magyar színészettel, csak az tudhatja, milyen heroikus küzdelmet folytatnak a mi színházi embereink a következő hónapokért, a következő előadásért. Pedig mennyi megoldásra váró sajátos problémája volna ennek a színészetnek, a napi életlehetőségért folytatott küzdelem nélkül is. Milyen tág perspektíva nyílik és mennyi művészi lehetőség kínálkozik a szlovenszkói magyar színész számára. Hiába. Kétoldalról jövő gáncsok kereszttüzében még állja a sarat színészetünk. De mi lesz, ha végképpen kialusznak a lámpák s utoljára megy le a függöny? Ez a katasztrofális lehetőség szüntelenül ott lebeg a magyar színpad fölött. Az üzleti okokból, kényszerből kultivált operett-előadások érdekes muzsikájába gyakran nyivákol bele az elmúlás, a pusztulás sötét réme. Egy-egy rendes este, artisztikus erőlködés üres pénztárt eredményez a színháznak, igy nincs más választása, mint a kisigényű és elromlott ízlésű publikumot kiszolgálni. Ez tartja még a lelket ideig-óráig a szlovenszkói magyar színészetben. Igazi művészetről szó sem lehet. Sláger kell a népnek s ha a színház nem szállítja neki a könnyű szórakozást, a háttérben ott vigyorog kevélyen az amerikai milliárdos filmvállalkozások veszedelmes konkurenciája, — a mozi. A pénzhiány, hatósági szekatúra és a kinematográfia hatalmas hármasszövetsége lesi jóleső kárörömmel színészetünk vonaglását, ezt a szent haláltáncot a mindent felégetéssel fenyegető máglya körül. Én nem tudok rajta segíteni, praktikus tanácsokat se igen nyújthatok a szlovenszkói magyar színészetnek, csak tudom és fájlalom az agóniáját és félreverem a harangokat. Meg lehet-e menteni? Talán igen, talán nem. De vétkes tunyaság és tehetetlenség volna egyetlen kísérletről is lemondani, mely egy uj élet lehetőségével kecsegtet. Fogjanak össze illetékesek és illetéktelenek, próbáljanak meg mindent. Hátha! Nagy baj, végzetes baj, hogy még ezen a területen is személyi harcok dúlnak közöttünk. A harc alapjában véve egészséges dolog, értékeket formál és fogalmakat tisztáz, de csak a boldog biztonság réveiben kockáztatható meg. Félre most az útból egyéni hiúság és egyéni ambíció. Többről van szó. A szlovenszkói magyar színjátszás léte forog kockán. Már régen elhangzott a falusi pódiumokon összetákolt kulisszák között a baljóslatú hamleti kérdés. Kinek a magyar szó uralma fontos Szlovenszkón, mentse meg ennek nevében, akinek a magyar művészet fontos, mentse meg a magyar művészet nevében, csak mentsék meg, ha lehet, a szlovenszkói magyar színjátszást. Ma még él, ma még sokat lehet érdekében tenni. Ha egyszer elvérzik a mostoha sors pörölycsapásai alatt, hiábavaló lesz minden. Akkor már nincs föltámadás. Tegyük most félre finnyás, nívót sürgető fintorainkat, a szlovenszkói magyar színpad, még igy is, mai életkörülményei között is sokat jelent. Elsősorban azt a reményt jelenti, hogy jobb időkben, kedvezőbb atmoszférában, javuló gazdasági viszonyok között, nagyobb esztétikai követelményeknek is meg fog felelni. A legfontosabb, hogy ez a lehetőség, ez az örök, talán indokolatlanul optimista reménység el ne múljon tőlünk, mert akkor a vigasztalan éjszaka következik, mely az idők végezetéig tart. S. 0. S. Mindenki a fedélzetre. (vd.) Szépségápolás, divat A nagy estélyi ruha Amíg még nem volt bubifej, a nő az estélyi ruhával valóságos uj ént öltött magára. Mindenki, még a legfiatalabb és a legidősebb korosztály is, érezte, hogy ez a reprezentatív ruha nyugodt, könnyed és kicsit méltóságteljes viselkedést követel. Később azonban a bubifej idején, a nappalian öltözött höTgy az estélyi ruhába öltözöttől csak a magán hordott anyag drágább volta által különbözött, na meg a szabás olyan apró részleteiben, amit alig lehet észrevenni. A ruha ingszerü szabása nem adott módot arra, hogy valaki ünnepélyesen nyugodt és vidáman ünnepélyes legyen benne, sőt ezt a gondolatot, ha megszületett, már csecsemőkorában eltemette a jól öltöző asszony lelkében. Ez a divat csak az idei szezónban változott meg. Minden egyes estélyi ruha szabásbeli különlegességeket mutat, sőt specializálódik díszítésben, anyagösszeállitásban is, ami által kifejezetten egyéni izt kap. A nő kénytelen a ruhát önmagához alkalmazni, ha nem akar ő a ruhához alkalmazkodni, kénytelen magatartásával a ruha által megszabott keretekben megmaradni, azokat viselkedésével aláhúzni, hogy eleganciája tökéletes legyen. A vonalak arra számítanak, hogy nyugodt állapotban előkelőnek, önuralommal végrehajtott mozdulatok közben tetszetősnek és vonzónak hassanak. Az estélyi ruhába öltözött nő ismét — hölgy, a szó legjobb értelmében, mert egészében elegáns, reprezentatív, kellően uralkodik magán és mozdulatain. Mindez az uj nagyestélyi ruha hatása. A nagy estélyi ruha! Nemcsak azért hívják igy, mert a divatkreálók arra törekedtek, hogy részletek eredetiségével és drága voltával, az anyag luxuriózus megválasztásával, csillogó dísszé tegyék. Olyan modeleket is látni, amelyek szinte megdöbbentő részletekkel több csodálkozást, mint csodálatot keltenek, az ízléses asszony azonban jól tudja, hogy van az egyszerűségnek olyan formája, amely nagyon raffináltan hat. A szines sifónselyemből készült estélyi ruha a fények játékával véteti észre magát, tehát annál jobb, minél egyszerűbb a vonala. Csak egyetlenegy egyéniséget jelző momentumnak kell rajta lenni és a siker teljes. A ruhaderék teljesen dísztelen és kedvességét, vonzóerejét csak a keskeny, hegyes kivágás adja meg. A szoknya köröskörül egyforma hosszú, díszítése minimális. Tény azonban, hogy a vonalvezetésben csak ritkán ilyen egyszerűek a divatkreálók. A csillogó, fekete krepszatén valósággal csábit arra, hogy hatásokat érjenek el vele. A divat irányzata e pillanatban az, hogy a női figurát a hát hosszú vonalaival nyújtsa és hátul eléggé mély, hegyes kivágást alkalmazzon. Ehhez a szoknyának is alkalmazkodni kell, amely igy harangalaku lesz, természetesen szimmetrikus megoldásban, hogy a mozgás irányát követhesse. Szinte természetes, hogy a gyöngydiszifések nagyszerű fényhatásait sem mellőzi az uj divat. Hosszan futó széles selyemszalagot hímeznek tele e gyöngyökkel s azt hatalmas kapocs fogja össze a ruhával. Maga a ruha anyaga krepzsorzsett, kivágása mély, az előbb említett gyöngyökkel hímzett szalag azonban részben eltakarja. A hímzés csillogó gyöngyeivel olyan hatást tesz, mintha a hölgy mellényt hordana, amelynek baloldali fele hiányzik. Ennek következtében a szoknya köröskörül dús ráncokban omlik le. Természetes, hogy a tarka divat híveinek az idén is rendelkezésére állanak a szinesnyomásu kínai krepruhák. Ez az anyag legjobban a princesszderékkal és a vállról könnyedén lelógó sállal egybekötve érvényesül. Az ismeretlen soájci nő Irta: Gautschyné Hecht Edith Svájc a természeti szépségek, az előkelő sport- és nyaralótelepeknek, a világ legjobb szállodáinak, a rendnek és tisz-
