Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-01 / 35. szám - Farkas Imre: Szepesi városok (Lőcse. Késmárk. Igló) - Virágklinika

SZEPESI VÁROSOK Lőcse Amott a lankán sötétzöld, fenyők, Friss virágok a Thurzó-ház előtt. Vén kapuk fölött szerte mindenütt Kőcsipkék és titkos latin betűk. Az alkonyati véres bús tüzeknek Sugarán az ablakok lángot vetnek. S a Bástyafalban, kulccsal a kezébe Még ott nevet a Fehér Asszony képe. Késmárk A Lomnici-csucs csillagokig ér, De lenn a tavasz virágot ígér. A felhő völgybe jár, mélyen alant, Mohos boltiven sir a vadgalamb. Szél suhogásán kisértetes ének, Mintha kuruc-sarkantyuk pengenének. I^IÓ Vén gimnázium ott, az útfélén — Egyik padba bevésve a nevem. Házak. Ablakok. Padok. Epedő Vágyak emléke. Templom. Temető. Itt-ott mosolygó szőke, barna lány, Édesanyjukat ismertem talán. Kék égbe vesző kormos vén torony ... Tündérváros! Igló! Ifjúkorom. Farkas Imre Minden háziasszonynak van néhány cserép szobanövénye, virága, melyek­nek diszlése szívügyük. De nem min­denki ért hozzá, hogy virágzásra, dús növésre bírja őket, akármennyi gon­dot fordít is rá, míg mások minden fá­radság nélkül a legszebb virágokat te­nyésztik. A leggondosabb ápolás sem elégsé­ges, ha egyidejűleg nem működik köz­re minden körülmény, amelyek fonto­sak a növények jólétére. Ezért, ha a szobanövényeink fejlődését biztosítani akarjuk, szükséges bizonyos tudniva­lók ismerete, mert az egyes növények nedvesség és világosság szükséglete nagyon is különböző. Mig az egyiknek sok világosságra, nedvességre van szüksége, a másiknak viszont kedve­sebb egy árnyékos hely s némelyik nö­vényt lehetőleg szárazon kell tartani, mig a másiknak sok nedvességre van szüksége. Mégis vannak a szobanövény­­tenyésztésnek altalános szabályai s növekedésük, fejlődésük elsősorban ezektől függ. A legfőbb követelmény a szakszerű öntözés. Ez nem a szabály­szerű öntözésből áll, hanem abban, hogy minden növény a szükséges víz­mennyiséget kapja meg. Sok és erős öntözés feltétlenül károsabb a növény-Végh Rezső rajzai re, mint a kevés. A növény kiszomjaz­­tatását kiegyenlíthetjük a cserépnek egy órára való vizbeállitásával, mig a túlságos nedvességben való tartás el­­sárgitja és megöli a növényt. Addig, mig a földet nedvesnek érezzük és a cserép rákopogtatásnál tomna hangot ad, nem szabad öntöznünk. Jobb a rit­kább, de kiadós öntözés, mint a gya­kori. A nagyon is bő öntözés kihüti a földet és kilúgozza a növény vegetá­ciójához szükséges tápsókat. Az egyéb tápanyagok felszívását is megnehezíti a túlságos öntözés s kedvezőtlenül be­folyásolja a gyökérzet munkálkodását is. Idővel a föld egészen megposhad s a növényt csak idejében való átülte­téssel menthetjük meg. A szobanövények nem bírják el a hideg vízvezetéki vizet s csak állott, vagy a szoba levegőjéhez temperált vízzel szabad öntöznünk. Valamennyi hagymásnövény — tulipán, jácint, al­pesi ibolya, amaryllis stb. — alulról öntözünk, a cseréptartóból, nem pedig a hagymát öntjük le, hogy elrothad ja­­szivhassák a vízben levő tápanyago­­nak. A virágoknak permetezésre van szüksége, nem pedig arra, hogy be­mártsuk a fürdőkádba, ami többet árt, mint használ. Nagyon jót tesz a nö­vénynek az is, ha lágy, meleg esőbe állítjuk. A nedvesítésnek, az öntözés­nek a célja az, hogy a növények fel­köt. Az átültetés a legtöbb növénynél 2—3 évenként szükséges. De az átül­tetés szakszerű legyen. Nemesebb szo­banövények — pálmák, szobafenyők, azaleák stb. — helyes összeállítású földjét legcélszerűbb magától a ker­tésztől beszerezni. De a többi növények részére is csak a legjobb virágnak való földet szerezzük be, mert ettől függ a növények fejlődése, virágzása. Mi­előtt a növényt cserépbe ültetnénk, egy cserépdarabot tegyünk a cserép aljára, amely a vízhasználatot szabá­lyozza s erre a gyökerek részére egy elég sürü földréteg jön. A növény szá­ra körük a földet lazítjuk, azután le­nyomjuk, hogy a gyökeret jól tartsa. A felületen ne legyen mélyedés. A cse­ré" a növényhez számított legyen, se nagy, se kicsi, mert ha kevés föld fér a cserépbe, a növény nem kaphatja meg a szükséges táplálékot, mig ha sok a föld, a felesleges könnyen pos­­had. Fontos tudni, hogy egy szoba­növény se bírja a gyakori hely- és hő­mér sékváltozást. Kerülni kell a lég­vonatot is, mert a növényre felette ár­talmas. A leggonoszabb ellensége a szobanövénynek a világító gáz, mert a növények és emberek légzésére egy­aránt nagyon fontos oxygént vonja el a levegőből. Azonfelül káros ter­mékei vannak, amelyek akadályozzák az amúgy is elgyengült növények fej­lődését. Álmok őre. Nagy ellensége a szobanövénynek a levéltetű. Az általuk megtámadott leveleket gondosan meg kell mosni mosószappanból készített gyenge szap­­panluggal. Ha még két százalék do­hánykivonatot is adunk ehhez a szer­hez, az eredmény még biztosabb lesz. A nyökérférgeket, gilisztákat az öntö­zővízzel kevert sóval pusztíthatjuk el. A sárguló leveleket ne tépjük le. Vár­juk meg, mig maguktól lehullanak. így nem sebezzük meg a növényt. Ezek a legfőbb szabályok, melyek­től a szobanövénynek fejlődése, disz­lése függ. dancing

Next

/
Oldalképek
Tartalom