Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-01 / 35. szám - Karinthy Frigyes: Hölgyeim és uraim - Sebesi Ernő: Strand a kisvárosban - Komlós Aladár: A "beérkezés" titkai és a halhatatlanság élettana
mit lehet a meleg ellen csinálni, ugyan mit lehetne? tanácsokat adjak? én is beleizzadok, önök is — vagy mérgelődjek rajta, hogy a technika századában még mindig ott tart a müveit világ, hogy szenvednie kell legalább két hónapot évenkint, szerte a világon — mintha a mesterséges hűtés kérdését nem lehetne éppenugy megoldani, hütőkályhákkal, központi hűtéssel, léghütéssel, gőzhütéssel, mint a mesterséges fűtést; — mindezt igen ékesen és elmésen ki tudnám fejteni önöknek, de ilyen hőségben, úgy érzem, még ez is illetlenség. Mit érhetek el, legjobb esetben nagyszerűen mulatnak kitűnő vicceimen, attól is melegük lesz, vagy felhevülnek irányomban, attól is melegük lesz — olyan napok ezek, amikor egyenesen haragszik az ember azokra, akik valamilyen érzelmet gyújtanak fel szivünkben, legyen az szerelem vagy másfajta rajongás — ki szeret nyáron? még a napot is kioltaná az ember, nemhogy belső lángoknak örülne. Tehát nem kell tüzbejönni, de a vízbe se kell menni, attól is meleged lesz. Hanem megmondom mit kell csinálni, abban a reményben, hogy ezzel is sikerül hidegen hagyni a nyájas olvasót, amivel célomat elértem. Be kell sötétíteni a szoStrand a kisvárosban — Hát gyerünk a strandra, no nem bánom —- mondom én. — Úszunk az árral — mondja bennem az a démon, akivel rövidnadrágos koromban találkoztam először az ötödik gimnázium egyik görög óráján, amikor a hírneves polihisztor-professzorom invokálta öt perccel a csengetés előtt Szokrátesz fenkölt szellemét. A rövidnadrág megmaradt, azzal a különbséggel, hogy most fekete trikószövetből van. Nézem a strandot, borzasztóan tehetséges a Nap, úgy süt, hogy az már zseniális; alig látni még nőt. Ahogy nézem a vizet, kezdem belátni, hogy nagyon tanulságos kijönni ide a strandra, mert ha nem is tanulok meg úszni, de úgy bele tudok mélyedni a vízbe, hogy közbe megtanulhatom újból a természetrajzból a moszatokról szóló részt, sőt, ha jól körülnézek, hát a békákat is észre kell vennem. Ha már a vizet nem tudták levezetni, hát legalább a dühömet vezetem le, tudományos érdeklődéssel elmerülve a moszatok és békák sajátságos sőt csodálatos világába. J3r Közben gyűlnek az emberek. Az ösmerősök. Azaz, hogy mégse. Az a snájdig úriember, aki a mellúszásban gyakorolja magát, a rendörbiró fejét hordja a nyakán. Lehetséges ez? Most kijön a partra, így lefogyott volna? Mi van velem? Nem ismerek az emberekre, az ismerőbát, le kell feküdni a vizes lepedőre és olvasni kell — úgy bizony olvasni, de nem ám holmi szamár regényt, amiben forró érzelmekről és izzó szenvedélyekről van szó és nem is verseket, hogy aszongya, ó, jöjj, csókolj meg, az ajkam tűzben ég! (majd bolond vagyok, hogyne! mért nem mindjárt a tüzes kályhát?) — ó nem, szó sincs róla! ellenben tudod mit kell olvasni? Szép északsarki utazásokat, ugybizony ,szegény Scott-tól, meg Amundsentől, amikben végtelen hómezőkön át húzódik a kutyaszán, fel, a jégtorlasz pereméig — és beleképzelned magad a paradicsomi kéjmámorba, mintha te volnál, aki ott ballagsz a szán mellett, szemben a süvöltő hóviharral, szemben a zuzmarás északi fénnyel, barátom! képzeld el! néha nagyot húznál a kulacsodban hűlő jegeskávéból, néha egy szelet hideg fókakocsonyát, vagy jeges — medvét harapnál hozzá — és igy mennél előre, fel, a sarkig, a jégmezőkön át, egy szál fürdőtrikóban! — mi? a nyál összefut a szádban, remélem. Szép volna, csakhát persze ... Kinek van kedve ilyen melegben az északi sarkra menni? Karinthy Frigyes sökre, akikkel évtizedek óta együtt élek egy városban egy és ugyanazon Isten megszokott menyezete alatt? Ez valami káprázat? Hisz a rendörbirónak óriási vállai vannak, erőtől duzzadó izmai és itt zörögnek a csontjai. Lehetséges? Ébresztőóra Kutyabagoson. Persze, hogy lehetséges. Most már tudom, a kivattázott vállak a kabinban maradtak. Nemcsak te érzed ezt, súgja nekem az a bizonyos démon, hanem mindenki körülötted, aki csak itt lélegzik és szuszog, mikor kijön a vízből. — Hisz akkor ez a strand semmire se olyan jó, mint a tekintélyrombolásra — gondolkodom tovább és helyeslőleg bólintok a fejemmel. Most már értem, miért irt vezércikket a strandról a helybeli világlap, mondván: „A strand a kor színvonalán álló intézmény s mint olyan köztársaságunk demokratikus szellemének legfőbb biztosítéka“ stb. stb. — Úgy van, tapsolok a vezércikknek és boldogan állapítom meg, hogy például a végrehajtónak iszonyú bütykei vannak. És ettől az embertől olyan respektusa van egy pár szegény adófizető polgárnak? Leplezzem le a bankigazgatót, akinek a bal lapockája alatt egy körülbelül ötkoronanagyságu... de minek folytassam? Megfordulok. A hátam mögött két kis diák vigyorog. Megtapogatom magam. Tán velem akarnak kikezdeni? De nem. A tornatanárt vették célba. A jobb kulcscsontja felett egy óriási sőt szenzációs lencse sötétlik. A diákok szemtelenül szemeznek ezzel a lencsével. Könnyű kiszámítani, hogyha ennek a tornatanárnak az Isten egyszer felvinné a dolgát és osztályfőnök lenne, aligha volna tekintélye. S most hirtelen eszembe jut valami. A minap egy féltékeny férjtől levelet kapott egy jóbarátom. .A levél rövid és kimért volt. Azt mondta benne többek közt a férj: „ Ha mégegyszer oda mer tolakodni a nömhöz, lelövöm mint egy megveszet kutyáit.“ így, ezzel a két helyesírási hibával. Azt mondja erre a barátom, mikor ideadja a levelet: — nézd öregem, tudod rólam, hogy nem vagyok bátor ember, sőt merek gyáva is lenni, de amióta ezt a kutyát két tével tálalta nekem, a szemébe fogok röhögni. Becsületszavamra, beleröhögök a két szemébe. Azt a kutyafájátt!“ Hallom szinte, ahogy két tével mondja. J0-Igaza van. Olyan ez, mintha a férj egy lelki strandon levetkőzve állna és egy mérges pattanását mutatná, amely borzalom helyett szánalmat ébreszt. Strand a kisvárosban — üdvözöllek! Sebesi Ernő. R „beérkezés“ titkai és a halhatatlanság élettana il (Az arriváltság) Miben áll hát az iró „beérkezettség“-e? Ady Endre egyik levelében, amelyet Hatvány Lajoshoz intézett, azt Írja, hogy „szeretnék erről Írni a Nyugat-ba, ha ugyan Osvát megengedi.“ Tudni kell, hogy Ady rég országos tekintély volt s korszakalkotó írónak számított, mikor e félénk szavakat leírta, s nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a Nyugat-nak, ahol, mint leveléből kitűnik, nem tudta minden írását elhelyezni, az ő neve volt a zászlaja és harci jelszava. Nem akarom halmozni a példákat '— se szerük, se számuk —, elég lesz arra utalnom, hogy Bródy Sándor kéziratait, pedig Sándor bácsi már irodalomtörténeti név volt akkor, még protekcióval sem lehetett bejuttatni a Nyugat-ba, hogy Karinthy és Lengyel Menyhért közösen irt vigjátékát csak a minap utasította vissza a Vígszínház, s Európa legnagyobb sikerű drámai szerzői tavaly egy bécsi lap kérdésére mind megváltották.
