Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-25 / 34. szám - Bozzay Margit: A nők világparlamentje

asiajpóidilk aiz uj ősz, a feltámadt egyéni étet, az -újra hajnalodé fügig-ettemiség meg­­'keményedett páncéljáról. Az urnáik hiába farisainigotaaík iltt, hiába öMk magunkra a maiharádsa -pompát, hiába keltetik magu­kat é-s ingatag pozícióikat a- niapsütöttie terraiszokoin. Hiába a fér fi báj éis jólne­­velltiség, a- diszkrét célzások a házias jel­lemre, s hiálba a csábító bejelentés, mely szieirint nem kell együtt lakni a mamá­val. Nem hat eiziuittail a hölgyekre az sem, hogy az úriaknak kellemes- hangjuk vain, kliesüt beszélnek franciául és ügye­sen zongoráznak is. Az urakra- nincs szükség ezúttal. ❖ Mondjuk úgy: még nünes szükség. — Vagy mondjuk úgy: nem ezekre van -szükség, Egész precizen: akikre majd szükség lesz, nem ilyenek lesznek. És itt egy -szerény probléma- kiv-ánkozik elő, kevesek problémája, de éppen eléggé kü­lönös-. Ennek az úgynevezett uj nötipu-snak ugyanis, amely húszévest öl negyvenéves­ig csak egy igen kis- szögben hajlik el egymástól, hogy úgy mondjam: szemlé­iéit dolgában, — nincs meg a korbsili p-endántj-a- a férifiold-a-lon. Nemcsak arról van itt szó, hogy az agyoncsépelt nő­­kérdésben -nincsenek egy véleményen, mert végre is ezek a nők csinálnak egye­bet is-, mint- a n »kérdésben agitálnak és vitatkoznak é-s meggyőznek. Sőt llegyen szabad kiimonda-ni: ezek unják már az egész nőkiérdé-st, fürdőtiríiikótól a Rönt-A nők világparlamentje Ausztriának egyik kisebb, de csodála­tosan szép, felhőkbe nyúló hegyek közé ékelt fürdőhelyén találkoztam a június­ban Berlinben lezajlott nők világparla­mentjének egyik vezető alakjával, Ro­­sa W.-vel. Nálunk még ma is az az általános fel­fogás, hogy az a nő, aki valami nagy eszméért harcol, feltétlenül csúnya, hosz­­szu ruhát hord, szögletes, csontos, pápa­szemet visel s halálos ellensége minden nőiességnek és Ízléses divatirányzatnak. Nos, Rosa W. ennek a felfogásnak pon­tosan az ellenkezője ... Szép, sudár, fia­tal süde, púderes arcát és rövidre vá­gott, hullámoshaju, okos fejét olyan báj­jal hordja bronzszinüre barnult nyakán, mint egy fiatal leány. Pedig, ahogy mo­solyogva bevallja, már túl van a negy­venen, de ennek ellenére is el meri mon­dani, hogy még hosszú ideig megtartja csodálatosan vonzó fiatalságát. A strand homokján, ahol sütkéreztünk, természetesen szóba került minden asz­­szonyi vonatkozású dolog, a gyermekek nevelésétől kezdve a nők világparlament­­jéig. Elmondtam Rosa W.-nek, hogy olvas­tam cikkeket, amelyek úgy állították be a nők világparlamentjén lejátszódó eseményeket, mintha ott a nők, — a mai és a tegnapi generáció ellenkezésbe ke­rült volna azért, mert mint a cikk írója mondja, a tegnap asszonyai az ősi elnyo­­mottság természetes folyamányaként jo­gaikat a férfiak ellen akarják érvényesí­teni, a maiak pedig a férfiakkal való gen-kötényiig. Az ő számúikra, — kivéve tenméisizetesien a professzionista nőp-ár­­tóakiat ■— a nőkérdés egy befejezett do­log, dolgoznak é-s- esizüikágáiba se j-ut már ezért valami különös csodának érezni magukat, a szabaságukat élük, de- nem kiabálják állandóan a kollektiv szabad ­ságot éis nem provokálják minden eset­ben az uj nő fogalomköréibe taht-ozó be­­szélgeté&ekelt. Túl vannak ezen és így, ahogy túl vannak, érkeztek e!l az élet egyéb kérdéseihez éis szépségeihez, téte­leihez é-s csodáihoz. Gondolkozni kezd­ték és- beszélni akartak és akkor derült ki, hogy az ő férfikor társaik túlnyomó résziével neon tudnak beszélni. Legfőképpen persze ezzel a különben derék firfiitipussai, akik hozomány vadá­szi minőségükben kőzetedének hozzájuk éis akik meg vannak győződve a-rról, hogy a szerintük üres éis tarte-limatlia-n leány éltetek boldogan szaladnak velük miég ma iis- a megváltó anyakönyvveze­­tőhö-z. Nem, neun- szaladnak boldogan. — Boldogabban szaladnak beszélgetni, ak>ár a barátnőjükkel. Már egy lokálviicelekben esetileg kevésbé járatos és hozomány-he­lyiek pomltos ismeretében talán naivabb fi­atal fiuv-al. azokkal az egészen fiatal-ok­kal, akikben miég é-s- már utat talált az érdeklődés és a lelkesedés az élet olyan dolgai iránt, amelyekről vajmi ritkán beszélnek a körúti kávéház alllsóisaszta­­liániál. kettő és négy között. Bródy Lili együttnevelkedés és jópajtásság címén a férfiak mellett. Rosa W. mosolygott... Olyan finoman és kifejezően, ahogy csak azok tudnak mosolyogni, akik nagyon intelligensek, jók, sokat gondolkoznak, belelátnak a dolgok értelmébe s akik kicsinyes, egyé­ni hiúságon túl nem a saját előnyeiket akarják biztosítani, hanem mindig ma­gasabb, tisztább és — mindig közös, nagy emberi érdekekért küzdenek. — Aki azt mondja, hogy a tegnapi női generáció a férfiak ellen küzdve akarja biztosítani az őt megillető jogokat, az igazat mond, aki azonban arról beszél, hogy a mai, a férfi mellett akarja elérni azt, az téved. Vagy lehet-e meghódítani, elérni valamit anélkül, hogy a másik, akitől azt ki kell kényszeríteni, ne szen­vedjen veszteséget ezáltal? S el lehet-e képzelni, hogy a másik csak úgy, egy­szerűen, mosolyogva beleegyezik jogai megszakításába? Nem igen ... Nos hát, ha ez igy van, és igy van, mert nem le­het másképp, akkor a ma nője éppen úgy a férfi ellen foglal állást jogai biztosítása és hatásköre kibővítése érdekében, mint a tegnapi. S akkor bizonyos tekintetben éppúgy ellensége is neki minden vele való sportolás, jópajtásság, bizalom, ösz­­szeszokás ellenére is, mint a tegnapi, aki saját szomorú tapasztalatain okulva na­gyon sokszor még mindig a leigázót, a zsarnokot, a kenyéradót látja benne. — S ezektől eltekintve is... A mai generáció, a húszéves és azon aluli asz­­szony és leány, aki együtt nőtt fel a fiuk­kal, még nem is küzdhet igazán és nem is mondhat igazán véleményt sem a vi­lágparlamentben elhangzott dolgokról, sem azok horderejéről, mert intelligen­ciája ellenére sincs meg a hozzá való kellő életismerete, tapasztalata, gyakor­lata, amit csak a dolgokkal való hosszú időn keresztül való foglalkozás s a belé­jük mélyedés adhat meg. — S mi igaz a férfiaknak arról az ál­lítólagos panaszáról, hogy a nők mint választók, nem állják meg a helyüket, mert mindig pillanatnyi impresszióktól, nem pedig meggyőződésüktől sarkalva egyszer az egyik, egyszer a másik, eset­leg teljesen ellentétes pártot segítik dia­dalra? Rosa W. figyelmesen nézi a karján korzózó pici, csikoshátu bogarat, s mi­után gyengéden a fűre helyezi, ismét mo­solyogva adja meg a feleletet. — A férfiak igazán nem nagyon vet­hetnek ezen a téren — mint sok más té­ren sem — a szemünkre semmit... Is­merek világhírű politikusokat, olyano­kat, akiknek a neve történelmi jelentő­ségű, s -akik életük alkonyáig 3—4, sőt sokszor több párthoz is tartoztak és vit­tek ott vezető szerepet, s akik azzal a nagyon elfogadható okkal magyarázták többszöri pálfordulásukat, hogy rájöttek tévedésükre ... Nos, ha nekik sok-sok század tapasztalata és tanulsága után is szabad tévendniök, miért róják fel ezt hibául nekünk, akik most vagyunk esik a kezdet kezdetén ... — Hát a házasság, ez a minden nőt legközelebbről is legjobban érdeklő do­log? Hogy lehet itt az egyenjogúság kér­dését a legmegfelelőbben megoldani? — Hallottam, hogy például a gyerekekre vonatkozó ellentétes véleménynél egy választott bíróság dönteté el mindig a házasfelek igazát. Igen, szó volt erről__Ez azonban, szerintem nem jó megoldás. Nemcsak azért nem, mert hosszadalmas, s mert a család apró, egyéni dolgait vinné a nagy­közönség elé, hanem azért sem, mert hiába hozna határozatot a bíróság, ha az elutasított házasfél annak keresztü1- vitelét megakadályozná... A házasság­ba igazán csak a szeretet és a megértés vihet egyenjogúságot, mert egészen ter­mészetes, hogyha a férj, aki a nevet ad­ja, az igazi családfő, akkor annak van elsősorban rendelkező joga a család le­lett ... Viszont az igazi férfi ezt a ren­delkező jogot, — feltéve, hogy az asz­­szony elég komoly és intelligens hozzá — bizonyosan megosztja a feleségével, különösen a gyermeknevelés irányításá­nak tekintetében... — Sőt tovább megyek. Másutt is, mis téren is a szeretetet és megértést tartom legszükségesebbnek. Ha majd ott le­szünk, hogy a férfi nem mosolyog gú­nyosan, hanem fejet hajt a női tehetség előtt és utat nyit érvényesüléséhez, s ha a nő nem látja majd tehetsége kifejtésé­nek megakadályozóját a férfiban, akkor érünk el oda, hogy egymás mellett, egy­mást támogatva dolgozhatunk, vagyis akkor érünk el az emberiség legszebb eszméjének megvalósulásához, a nő és férfi teljes egyenjogúságához, az igazi emberi érték érvényesülésének diadalá­hoz, Bozzay Margit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom