Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-18 / 33. szám - Wallace, G. H.: Kisértet a hajón

Ez a szerencsétlen a villanyszékbe akar jutni. Mintha csak szánt-szándékkal tenné, olyan válaszokat ad, hogy azokkal csak megnehezíti a védője munkáját. Az ügyvéd cvikkere vészjóslóan villogott. Öt nem le­het olyan könnyeit elintézni — ez nem az első eset, ami­kor a védence megmakacsodik és nem paríroz. Mert — ■— egy ügyes ügyvéd még ezt is védence javára tudja fordí­tani. Az esküdtek asztala elé állt. — Uraim, önök azt hiszik, hogy Edward Lane a gyil­kos, mert másképp nem tudják megmagyarázni maguk­nak, hogyan került a holttest a szobába. Ezzel szemben az igazság az, hogy a halottat nem az én védencem, ha­nem egy harmadik, igen, egy harmadik személy tette el láb alól és ez a harmadik ember vagy annak cinkostársa csempészte a szobába a pamlag alá. E nagyon is alapos feltevéssel csupán egy vallomás áll ellentétben, — a vádlotté. A vádlott maga erösitgeti, hogy a szobába senkit sem látott besurrant Esküdt urak, állit­­hatna-e a vádlott ilyet, ha igazán bűnös volna? Az esküdtek fölfigyeltek a kérdésre. Az ügyvéd rövid szónoki szünetet tartott és élvezte szavainak hatását. — Ha Edward Lane lenne a gyilkos, akkor két kézzel kapna az ilyen pompás mentségen és a föltett kérdéseimre felelne, azt hazudna ömlőiknek, hogy néhány percre elszuny­­nyadt és a hullát talán ez idő alatt csempészték szobá­jába; azt hazudná, hogy szendergéséböl gyanús nesz riasz­totta fel s látta, amint valaki kiosont a folyosóra. Az esküdtek érezték, hogy ha maguk gyilkosságot követnének el, a vádlott helyén valóban ilyen kifogással élnének. A védő érvelése elképesztőiig hatott. Az ügyvéd tovább fűzte gondolatát. Edward Lane el­utasítja ezt a hazugságot. Nem hazudik, mert nincs rá szüksége. Nyíltan bevallja, hogy senkit sem látott belépni a szobába. Ha Edward Lane ezt állítja, akkor annak úgy is kell lennie. És — — és mégis járt valaki a szobában, aki a hullát becsempészte. Edward Lane iazt állítja, hogy semmi ilyest nem vett észre és ha ő ezt mondja, akkor az úgy is volt. Hogyan lehetséges ez? Nagyon egyszerűen, uraim! A hulla becsempészésének pillanatában Edward Lane — nem volt a szobában! A nyilatkozat óriási izgalmat keltett. Senki sem sej­tette, hogy az ügyvéd hová akar kilyukadni. Még maga Edward Lane is ámulattal nézett rá. Az ügyvéd csendesen ismételte: Edward Lane nem volt a szobában. Az elnök átlapozta az ügyiratokat. „A vádlott a vizs­gálat folyamán egyetlenegyszer se memlitette, hogy a ■szobát elhagyta volna.“ ■ Bizonyára oka volt rá, hogy ezt a körülményt el­­allgassa, — viszonozta nyugodtan az ügyvéd. “ Miféle oka lehetne erre? — kérdezte az elnök. — Hol volt hát akkor? A védő hamiskásan mosolygott. „Sejtelmem sincs ro a. Lane nem akar nyilatkozni felőle. Miért nem nyilatkozik? — Lovagiasságból, — válaszolt a védő és a bírósági emelvényről oldalt fordulva a hallgatóságban egy hölgyre függesztette a tekintetét. Az elnök, aki épp egy újabb kérdést akart föltenni, észrevette az ügyvéd mozdulatát, s tekintetét követve szintén a közönség felé fordult. Az esküdtek nyakukat nyújtogatták, hogy lássák, kire mereszt az ügyvéd olyan szemeket. A harmadik pad szélén ülő hölgy zavartan rejtette el arcát gyászfátyola alá. — Mr. Rasselyer Brown özvegye volt. Edward Lane fölugrott a vádlottak padjáról. — Ön hazudik! — kiáltotta oda védőjének. A védő levette szemüvegét, rálehellt az üvegre s le­tisztította palástja ujjával. Mosolyogva fordult az esküdt­székhez: „Látják uraim: mennyire lovag“. Az elnök szünetet rendelt el. Lanet két foglár kivezette a mellékterembe, amely a 'tárgyalóteremből nyílt- s ahová senkinek nem volt belé­pése. A vádlott föl s alá sétált a fal mellett, megállt a víz­vezeték előtt, játszani kezdett a csappal, kinyitotta, el­zárta, kinyitotta s újból elzárta ... A folyosóról beszűrődött a hallgatóság zsibongása. — Fölmentik, — szólt egy sportsapkás fiatalember olyan hangosan, hogy Lane minden betűjét- hallotta sza­vainak. Pillanatfelvétel a Magyar Nemzeti és Kér. Szoc. Párt rendezésében, tízezernyi résztvevő kíséretében lezaj­lott nagykaposi aratóünnepélyről. Bernáth Zoltán volt nemzetgy. képviselő, a MNP. kér. alelnöke, Vaján ha­tárában üdvözli a két párt vezetőségét. Előtte Blanár Béla dr. orsz. és kerül, elnök, tartomgy. képviselő. Mögöttük Nagy Sándor pártigazgató, Várnay Ernő pártfőtitkár, Dobránszky János r. kath. esperes, kér. sz. párti alelnök. Haraszthy Gy. és Derflnyák G. párt­titkárok. Az autóban Grosschmid Géza dr. szenátor, Fedor Miklós képviselő, Wirth Gy. pártigazgató és Tost László főpénztáros ülnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom