Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-18 / 33. szám - Kosztolányi Dezső: Erzsébet

zett a csűrbe, malomba. Folyton gyüjtött-gyüjtött. Vasárnap az istenházába ment az urával, térdenállva imádkozott.

Egy fia született. Akkor az lett a mindene. Dalolgatott neki, muzsikált a fésűn, ajnározta. Éjszaka, ha moccant, riadtan ugrott az ágyból, betakargatta. Egy-egy szavát, szokását évekig emlegette. Később vett neki egy ponnylovat, vele lovagolt ki a szérűre. Télen parasztsubába bujtatta, melegített téglát rakott lába alá, repültek a szánon, szikrázó hóban, a végtelen fehérségben, melynek egyetlen színfoltja a gyermek pirinyó, piros orrocskája volt.

A család úgy vette körül, mint valami várfal s abból, ami kívüle volt, semmit se látott.

Vízkeresztkor, egy dús ebéd után az ura betért a hálószobába, leheveredni. Erzsébet úgy hallotta, hogy álmában sóhajt. Mire benyitott hozzá, már hörgött. Az agyvérzés pár pillanat alatt megölte.

Erzsébet egyedül maradt kilencéves kisfiával. Egy darabig próbált gazdálkodni a birtokon, de rokonai tanácsára inkább bérbeadta s felköltözött Budapestre.

II.

Itt megismerkedett egy festővel. Az beleszeretett és elvette őt.

A festő valamivel alacsonyabb volt, mint ő, két évvel fiatalabb. Cingár, szeles és ideges. Félt a mennydörgéstől, a baktériumoktól és a léghuzamtól. Sohase tudta, milyen nap vau és milyen hónap. Festett és cigarettázott. Beléfogózott ennek az asszonynak a kezébe, vezettette magát, örült, hogy anyáskodik vele. Eleget keresett, de kétkézzel I.

Tizennyolcéves korában mont férjhez egy bácskai földbirtokoshoz.

Ez afféle nyájas óriás volt, két fejjel magasabb nála, tagbaszakadt, izmos. Ha belépett valahová, tele lett vele a szoba. Táncolt a megyebálokon, verte az asztalt, sirva vigadott. Pogány mulatozás közben beleharapott egy üvegpohárba, apró szilánkokra rágta. Arcán bronzmosoly ragyogott. Feleségét félkarjára emelte, mint a pelyhet. Kívüle még csak a lovakat szerette, meg a földet.

Erzsébet künn a pusztán korahajnalban a pacsirtákkal ébredt. Állott a vetés arany glóriájában, búzavirágok, pipacsok között. Aratóünnepkor pipiszkendövel menyecskébeI. 11 kötötte be fejét. Cigányzene fhellett ábrándozott, bort iszogatva. Az alföldi koszttól kissé megtelt, álla alatt enyhe toka gömbölyödött.

Reggeltől napestig sürgött-forgott. Kulcskötegeket csörgetett, diófalevelek közé rakosgatta fehérneműit, baromfit tenyésztett, felügyelt a mezei munkákra, be-bené-