Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-11 / 32. szám - Társaság, divat • Szenes Erzsi: Egy kifejezés halálára
szkói magyar színtársulatnál. A dráma a cseh parasztéletböl meríti tárgyát s különösen izgalmas, lebilincselő ^vonalvezetésével tűnik ki; színpadi technikája és dinamikája szintén igen fio-yelemreméltó kvalitásokat árul el. Kovák darabjai nagy népszerűségre tettek szert a cseh színpadokon, balettjei pedig, melyeket Nedbal Oszkár zenéjéhez irt, bejárták az egész kulturvilágot. A „Bozsena bűne“ az iró legsikerültebb alkotásai közé tartozik. „Témája sajátosan szláv irodalmi téma, a bűn nyomasztó érzésének és a felszabadulás gyönyörűségének ecsetelése. E zord és izgalmas témája ellenére dinamikai erőtől szikrázó drámaiságát irói szubtilitással tartja meg a tiszta irodalom határai között.“ A darab magyar átültetése Ternyei László pompás fordítói készségéről tanúskodik s bizonyára hozzájárult a dráma magyarnyelvű szinrehozatalának sikeréhez. Knut Hamsun 1859-1929 A napokban tölti be hetvenedik életévét Knut Hamsun, a ma élő írók egyik legnagyobbja. Életének külső lefolyásáról mindmáig keveset Írtak, ellenőrizhető adat alig áll rendelkezésünkre és leginkább arra kell támaszkodni, amit az iró regényeiben az vallomás őserejével juttat kifejezésre. Hetven gazdag munkássága év, mely tele van rejtelemmel, küzködéssel és várakozással, kétellyel és elhagy atottsággal, éhséggel és szépséggel, egy igézőén nagyvonalú csavargóélet, melyet mintha remekbe faragott volna a természet. Egy ember, aki hallja a föld lüktető dobbanását, az eltévedt Pán riadt hívását a norvég erdőn, látja a fjordok tiszta kék egét, érzi a földhöz, a röghöz kötött ember maró ver ejt ék szag át, tapintja életének csodás rejtelmeit és érzi a vér ritmikus sugárzását. És egy édes, melankóliába ejtő dalt, az élet örök nagyszerű dalát, a szerelemét. Ahogy az ég, a föld és a tenger örök, olyan örök az emberi szív is, mely álmodik és teremt, ezt mondja a nagy norvég minden könyve. A szántónak, a vetésnek és a rögnek embere, aki az Anyaföld áldásában tolstoji erővel megírja az anyaföld nyakas szerelmeseinek egyszerű és mégis grandiózus époszát. Fenn egy kietlen fjordon kietlen ifjúságot tölt el, örömtelen életen átvergődő szülők közt, a kispolgári miliő malomkövei közt őrlődve, míg kikerül a szülői házból és végigmegy egy hihetetlen fiatalságon: fűszeressegéd, házaló, cipészinas, utkövezö és segédtanító. Huszonhárom eszetendős korában kivándorol Amerikába, ahol farmokon dolgozik, míg teste ronccsá silányul és a súlyosan tüdőbajost barátai visszaküldik Norvégiába, ahol újra megkezdődik a létért való keserves harc. Egyszer másszor már sikerül eau-egy írását elhelyeznie a lapokban, de az éhség még mindig véres karmokkal tépi. Megpróbál újra szerencsét Amerikában, Csikágóban vasutas, Dakotában földmunkás, majd irodalmi előadásokkal próbálkozik és keserves küzködéssel öszakapar anynyi "'énzt, hogy visszahajózhat Európába. Ezúttal Koppenhága fogadja magába az élet e nagyszerű csavargóját és itt megszületik 1888-ban az Éhség. Edvard Brandes személyében végre a sokat hányatott Hamsun mecénást talált és rövidesen megjelenik a regény. 1890-b en már ismeri a német kritika, megjelennek a Rejtelmek és Hamsun híressé válik. Párisban, Dániában, Norvégiában kóborol, majd az Ezertó országában látjuk, jön égy kaukázusi vándorút, csavargás mindenfelé, amíg végre nyugalmat talál Nörholmenben, ahol birtokot vásárol. Itt a birtokon még jobban elvonul az élettől, ahogy marra mondja: nem az élete, hanem a munkássága kívánkozik a nagyközönség elé. Alkot és várja az élet utolsó vendégét, a halált. Az utolsó fejezetben már a minden utat berekesztett ember áhítata ég fel, Hamsun megkezdte a bucsuzást, de mintha korai lett volna, tavaly folytatta vallomásait a Csavargókban és mintha tolla el nem fáradott volna, töretlen művészettel raayog fel minden újabb sora. Van két ren^v'iie, a Pán és a Viktória, melvekben nemes verettel csillog eap szerelmet áhitó lélek lírája. A realitások századának alig van szebb és költőibb vallomása, mint ez a két szerelmes regény. Hamsun, az élet szerelmese, halk húrokon pengeti az élet örökkévaló dalát, mely átcsendül minden halálon és elmúláson. Az Éhség zolai realizmusa az észak hideg, melletmegülő, lelket befogó ködével és a Viktória halk lírája, tisztult egek, ragyogás és a lemondás fájdalmas nagyszerűsége, — e két véglet között mozog Hamsun költészete. Erő, élet, természet kristályos akkordjai zengenek; dübörögve, fenségesen áradó erő, csodálatos rejtelmekkel teli élet és csodálatos természet. Hamsun megkapta a Nobel-dijat, nem mert norvég iró, de mert Tolstoj után a sóvárgó lélek legteljesebb megfigyelője. Ma, hetvenedik születésnapján a világtól elzárkózott csodálatos élem, csodálatosan termékeny csavargót egy világ csodálata fagadja. Egri Viktor. Egy kifejezés halálára A minap, amikor leírtam ezt a szót: „kendőzés“, csodálkozva vettem észre, hogy ez a nemrégen még élő kifejezés meghalt. Ma még benne van az emlékezetben, de rövidesen oda kerül azok közzé a kifejezések közzé, amelyekre csak régi regényekben, vagy régi költők verseiben bukkan rá az ember. Észrevéletlenül lehullt ez a szó a nyelv mindig riss lombozattal megújuló fájáról, mint egy elhaló, elfonnyadt levél, amelyet az esz iehellete megérintett. Minden szó egy egálomnak, egy a képzeletben élő képéé ’ a megfelelője és ha a fogalom kivesz a képzeletből, ha uj fogalmak keru nek helyébe, a szót soha többé nem °n ja ki emberi száj, már csak a betü’ a nyetv ódon kincsei között. •ért halt meg ez a kifejezés, mi ölte meg, hogyan jutott az almárium és levendula illat, egy elmúlt életet és egy elmúlt társadalmat visszaidéző kifejezések csapatába? Nem véletlen az, ha egy szó meghal, lassú folyamat öli meg, néha, mint ebben az esetben is, egy egész társadalom átalakulása egyenes oka elmúlásának. Egy uj, egy őszintébb, egy bátrabb asszonytipusnak kellett jönnie, hogy ezt a kifejezést száműzze az élő nyelvből. A régi asszony, aki csak titokban, fondorlatokkal és azzal a céllal sietett a természet segítségére, hogy ezt a segítséget, a korrekciót, a világ, és főleg a férfi észre ne vegye, ezé a régi asszonyé volt ez a kifejezés, őhozzá tartozott, neki volt rá szüksége. Soha találóbb szót, mint ez a szimbolikus kifejezés! Benne volt a régi asszony egész gondolkodása, érzésmódja, felfogása, mentalitása. Oh, sok bája, finom pikantériája is volt ennek a szónak, atmoszférája, amelyben hervadó, szép asszonyok éltek. Szép aszszonyok, akik reggel, vagy este lefekvés előtt ezüstös tükrükben rémülten látták meg azokat a finom pókhálókat a szemük és a szájuk körül, amelyek alattomban, észrevétlenül szabadulnak rá az arcbőrre, azokat az apró rovátkákat, melyek kérlelhetetlenül jelzik a múló időt. Szívfacsaró, szivelállitó pillanatok voltak ezek, amikor egyszerre cserbenhagyta az asszonyt az ifjúság, idő előtt és a hervadás gyors folyamatát el kellett tüntetni, takarni, amig lehet. És jöttek a kendőző szerek, az utolsó ragyogás, leplek alatt, hazudozva és szégyenkezve. Késő észbekapás, késő ébredés volt ez arra, hogy a szépség nem tart örökké, rövid időre kapott ajándék, I A IISAVA »«, » I \AT
