Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-11 / 32. szám - Bródy Lili: Az elragadó hölgykoszoru
amelyre már előbb is vigyázni kellett volna. A régi asszony összeszedte utoljára minden erejét, a szépséghez és fiatalsághoz való szívós ragaszkodással kendőző szerekhez nyúlt, hogy utólszor felragyoghasson a szépsége, világitón és elbóditón, mint az őszi kertben az érett gyümölcsök szépsége, amelyeket csak azért érlelt arannyá a nap, hogy azután lehulljanak a megsemmisülésbe. A mai nő másként gondolkodik, bátrabban, józanabbul, nem várja meg az időt, amely kegyetlenül szétrombolja szépségét. Amikor még friss és üde, mikor a fiatalság összes kincsei birtokában vannak még, már tudja, hogy ezekre a kincsekre, — melyekkel oly könnyű élni, mennyire vigyáznia kell. Nyíltan és bátran, óvó féltéssel védi ezeket a veszendő értékeket, amig még nem késő. Nem titkolja, ha a természet segítségére siet, vagy korrigálja azt, mindez magától értetődő előtte, és kendőzés helyett a szépségápolás fogalmát ismeri. Egészséges, sportol, nem fél a naptól, nem fél a vi-Olvasom, hogy egy német tudós ezúttal hétfelé vágta a női nemet; osztályozott, rendszerezett, megjelölt komoly értekezésben világított meg bennünket s eszerint hétféle alfajunkat különböztette meg. Tudományos előképzettség híján, csupán a tapasztalatok súlya alatt görnyedve, legyen szabad német mintára a barátnőnek nevezett különös istenteremtményét is kissé rendszerbe foglalni s néhány érdekes alfajt bemutatni, amint az alább következik. A leadó. A leadó rendszerint hatványozotta^jan szebb, mint boldogtalan barátnőié, akihez leadó kéthetenként kábító eleganciával, lihegve, törtetve, fújva felrohan és mondja a következőket: — ,aj, szervusz, csak egy percem van, lent várnak, egy rém édes uj pofa, három előneve van és az autó a barátjáé, de nekik is van, csak most külföldön javítják, ezen járunk mindenhova kirándulni, tegnap óta, mióta szakított a menyasszonyával, egy liba, nem ismerheted, nem is fontos, mert hozzámegyek, tudd meg, mit szólsz kiderült, hogy a sógornője jóba volt mamáékkal tavalyelőtt Halason, mondtam, hogy ezt a sálat tőle kaptam, hozta Kairóból, mert ott volt üzletileg, bár adta volna múlt héten, fenn voltunk Svábhegyen egy gardenparkm, igaz, hogy őrült jól néztem ki a lavable-kompletba, ami remekül sikerült, abba voltam Vilpinél, te, azt a tombolást!... ha van egy kis ziheme iszod, légy szives adj, ne haragudj, hogy megyek, de nem várathatom szegényt, szervusz, kezicsókolom néni kérem, rohanok, fiú vár, miért nézel ki olyan rosszul? ... A sás. A sással kórházban vagy temetőben ismerkedtünk meg; szerény és hallgatag modora miatt évek óta szüléink kedvence. Jellemzője, hogy ablágosságtól, nem találja sem titkolni, sem szégyelni valónak a szépségápolást, mint a régi asszony, aki ha beteg volt, azt is szégyelte és titkolta, ahelyett, hogy gyógyittatta volna magát. A szépségápolószerek nincsenek többé elrejtve a női budoárok százfiókos, titkos rugókra járó asztalkáiban. Szépségápoló intézetek nyíltak mindenfelé, ahol a női szépség és fiatalság varázsát őrzik és fejlesztik, műhelyek, amelyekben a szépség és fiatalság titkát, minden misztikum és minden titkos machináció nélkül oldják meg. Uj és friss élet üde lehelteiében halt meg a kendőzés. Az uj asszony ölte meg, aki vértezettebb az idővel szemben, mint a régi volt. Ennek az uj asszonynak ha felötlik emlékezetében a kendőzés szó, elejti mint egy széttépett virág szirmait és szánakozással gondol a régi asszonyokra, amint maga elé képzeli őket, korán hervadó arcukkal, amelyeken idő előtt halványodott el a szépség. Szenes Erzsi szolut semmi magánélete nincs, kölcsönkért könyvet lehetőleg úgy igyekszik visszaadni, hogy- közbe másról beszél, mert zavarbajön, ha véleményét kérdezik. Özvegy nagynénjénél lakik, szívdobogást kap, ha uccán megszólítják és a strandon retikült horgol. Életkora: 30 és 40 között. Sásnak neveztetik, mert a család összes Midás királyai neki mondják el minden elmondhatatlan mondanivalóikat. Komolyan hallgat meg mindent. arcizma se rándul. Esetleg ilyeneket mond: ne törődj vele, hagyd futni. Vagy azt mondja: mindenütt így van ez, néni, kérem, ne tessék gondolni. Vagy: nem kell ezen igazítani semmit, ez csudásan kifekszik. Rendkívül hasznos, mert konzekvens jelenlétével kipusztítja a legkártékonuabb vendégeket. Minden egyes alkalommal meg kell neki bocsátani, hogy ezt válaszolja halkan a lánynak az előszobában: — Honon, ugyan, Anna, dehogy is mega. Higyje el, máshol még bolondabbak az emberek. Tanácskérő. A felületes szemlélő számára elragadó jelenség. Mosoly, báj, grübeli, fodrocska, szalagocska, illat és lengésén. De kettesben: — Te ... mit gondolsz, ha holnap én mégis elmegyek, akkor az nem úgy fo'1 kinézni, mintha visszatáncoltam volna és esetleg nem foaia azt hinni, hogy én hagyom capliztatni magam, mondd? ... No jó, az igaz de viszont most mondd meg nekem légy szives, hoauha mégis nem megyek, akkor esetleg nem szalad ő vissza Tecához, ha mondjuk azt hiszi, hogy én fütyülök rá és akkor az a helyzet, hogy én vaauok otthagyva, nem gondolod? Mondd, nem vagyok nagyon piros?.... Te... azt mondd meg, nem volt az egy hülyeség, hogy én felvettem a zsorzsettet akkor, amikor ő szürkében volt, mert esetleg akkor azt hihette, hogy allűrjeim, vannak és allüröst az ilyen típus nem igen vesz feleségül .. . viszont ha a bembergbe megyek, akkor snassznak néz és szégyel, mondd, nem? Te... hát most adj tanácsot, ha esetleg mégis felhívom az Imrét, hogy akkor mint mondjak neki? ... Az igaz, hogy a telefonhangom nem éppen hódító, mondta az altiszt az irodában, ha papát szoktam hívni, viszont Hohenstein grófnő azt mondta, hogy direkt édes hangom van telefonba, mit gondolsz? . .. Mondd, ezek a fodrok nem szélesítenek? Mondd, megvékonyult a bokám? Mondd, elmenjek? Mondd, nem baj az, hogy Sándor tegnap úgy köszönt nekem kisztihand és én úgy köszöntem vissza, hogy jónapot, mint gondolsz, jól tettem, nem úgy kellett volna visszaköszönni, hogy pá? .. . Távsértődő. Ez szintén csalóka természeti tünemény. Jellemzője az önguny és önirónia. Mindig rosszul megy neki, de igyekszik tultenni magát ezen. Anyagira tulteszi magát, hogy egyebet sem csinál, csak tulteszi magát. Állandóan, pestiesen szólva, „ziccereket“ ad. Ha megsértik, vidáman nevet és összecsókolja a sértőt. Lényének csalóka jelege csak hetek múlva domborodik ki, amikor nem köszön vissza az uccán. Hosszas utánjárás után kiderül, hogy legutóbbi ittléte alkalmával halálosan megsértették. Ne mélwztassék gondolni, hogy olyasmivel sértették, amitől más hasonlóan érzékeny lélek nyugodtan főbelövi magát. Dehogy. Komoly sértést fel se vesz, meg se kottyan neki. Csak mimóza-sértésekre reagál, s azokra is utólag. Miután társadalmi életet élt, hazameau és rágódik. — Hogy mit mondtak neki. Hogy mi volt a szavak mögött. Hogy miért mosolyogtak rá. Hóm miért nem marasztották jobban. S mire mindennapi fájó pontját megtalálta, hálát ad Istenének és nem köszön vissza, ha találkozunk. Kezelési módja igen egyszerű, csupán időt igényel. Meg kell várni, míg másvalakire sértődik meg halálosan. Ekkor magától visszajön s rendkívül élvezhető, mert egész finom rosszakat tud mondani a sértésről. Vészmadár. Arra büszke, hogy boldogult Lujza néni halálát ő jósolta meg. Rendszerint úgy barátkozik össze vele a gyanútlan ember, hona társaságában félrehiv és megsuaía, hogy a háziaszszonyhoz ne üljünk közel, mert tüdővészes. Ősz felé orvosi könyvekkel jelenik meg és közli, hogy az influenzajárvány megkezdődött és jó lesz vigyázni a gyerekekre. Állástalan ismerőseinek vezércíkkstilusban mondje el, hoay hiába is mennek akárhová, állás nincs. Orrunkon levő pattanást kitapogatja és bejósolja a vérmérgezést. Menyasszonynak ezt mondja: „csak siessetek, nehogy megbánja.“ Szerelmes fiatal lánynak legyint: Az elragadó fiölgyfcoszoru
