Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-11 / 32. szám - Bródy Lili: Az elragadó hölgykoszoru

amelyre már előbb is vigyázni kellett volna. A régi asszony összeszedte utol­jára minden erejét, a szépséghez és fiatal­sághoz való szívós ragaszkodással ken­dőző szerekhez nyúlt, hogy utólszor fel­ragyoghasson a szépsége, világitón és elbóditón, mint az őszi kertben az érett gyümölcsök szépsége, amelyeket csak azért érlelt arannyá a nap, hogy azután lehulljanak a megsemmisülésbe. A mai nő másként gondolkodik, bátrab­ban, józanabbul, nem várja meg az időt, amely kegyetlenül szétrombolja szépsé­gét. Amikor még friss és üde, mikor a fiatalság összes kincsei birtokában van­nak még, már tudja, hogy ezekre a kin­csekre, — melyekkel oly könnyű élni, mennyire vigyáznia kell. Nyíltan és bát­ran, óvó féltéssel védi ezeket a veszen­dő értékeket, amig még nem késő. Nem titkolja, ha a természet segítségére siet, vagy korrigálja azt, mindez magától ér­tetődő előtte, és kendőzés helyett a szép­ségápolás fogalmát ismeri. Egészséges, sportol, nem fél a naptól, nem fél a vi-Olvasom, hogy egy német tudós ez­úttal hétfelé vágta a női nemet; osz­tályozott, rendszerezett, megjelölt ko­moly értekezésben világított meg bennünket s eszerint hétféle alfajun­kat különböztette meg. Tudományos előképzettség híján, csupán a tapasz­talatok súlya alatt görnyedve, legyen szabad német mintára a barátnőnek nevezett különös istenteremtményét is kissé rendszerbe foglalni s néhány ér­dekes alfajt bemutatni, amint az alább következik. A leadó. A leadó rendszerint hatványozot­­ta^jan szebb, mint boldogtalan barát­nőié, akihez leadó kéthetenként kábító eleganciával, lihegve, törtetve, fújva felrohan és mondja a következőket: — ,aj, szervusz, csak egy percem van, lent várnak, egy rém édes uj pofa, három előneve van és az autó a barátjáé, de nekik is van, csak most külföldön javítják, ezen járunk min­denhova kirándulni, tegnap óta, mióta szakított a menyasszonyával, egy liba, nem ismerheted, nem is fontos, mert hozzámegyek, tudd meg, mit szólsz kiderült, hogy a sógornője jóba volt mamáékkal tavalyelőtt Halason, mondtam, hogy ezt a sálat tőle kap­tam, hozta Kairóból, mert ott volt üz­letileg, bár adta volna múlt héten, fenn voltunk Svábhegyen egy garden­­parkm, igaz, hogy őrült jól néztem ki a lavable-kompletba, ami remekül sikerült, abba voltam Vilpinél, te, azt a tombolást!... ha van egy kis ziheme iszod, légy szives adj, ne ha­ragudj, hogy megyek, de nem várat­hatom szegényt, szervusz, kezicsóko­lom néni kérem, rohanok, fiú vár, miért nézel ki olyan rosszul? ... A sás. A sással kórházban vagy temető­ben ismerkedtünk meg; szerény és hallgatag modora miatt évek óta szü­léink kedvence. Jellemzője, hogy ab­­lágosságtól, nem találja sem titkolni, sem szégyelni valónak a szépségápolást, mint a régi asszony, aki ha beteg volt, azt is szégyelte és titkolta, ahelyett, hogy gyógyittatta volna magát. A szépségápolószerek nincsenek többé elrejtve a női budoárok százfiókos, titkos rugókra járó asztalkáiban. Szépségápoló intézetek nyíltak mindenfelé, ahol a női szépség és fiatalság varázsát őrzik és fejlesztik, műhelyek, amelyekben a szép­ség és fiatalság titkát, minden misztikum és minden titkos machináció nélkül old­ják meg. Uj és friss élet üde lehelteiében halt meg a kendőzés. Az uj asszony ölte meg, aki vértezettebb az idővel szemben, mint a régi volt. Ennek az uj asszonynak ha felötlik emlékezetében a kendőzés szó, elejti mint egy széttépett virág szirmait és szánakozással gondol a régi asszo­nyokra, amint maga elé képzeli őket, ko­rán hervadó arcukkal, amelyeken idő előtt halványodott el a szépség. Szenes Erzsi szolut semmi magánélete nincs, köl­csönkért könyvet lehetőleg úgy igyekszik visszaadni, hogy- közbe másról beszél, mert zavarbajön, ha véleményét kérdezik. Özvegy nagy­­nénjénél lakik, szívdobogást kap, ha uccán megszólítják és a strandon re­­tikült horgol. Életkora: 30 és 40 kö­zött. Sásnak neveztetik, mert a család összes Midás királyai neki mondják el minden elmondhatatlan mondani­valóikat. Komolyan hallgat meg min­dent. arcizma se rándul. Esetleg ilye­neket mond: ne törődj vele, hagyd futni. Vagy azt mondja: mindenütt így van ez, néni, kérem, ne tessék gondolni. Vagy: nem kell ezen igazí­tani semmit, ez csudásan kifekszik. Rendkívül hasznos, mert konzek­vens jelenlétével kipusztítja a legkár­­tékonuabb vendégeket. Minden egyes alkalommal meg kell neki bocsátani, hogy ezt válaszolja halkan a lánynak az előszobában: — Honon, ugyan, Anna, dehogy is mega. Higyje el, máshol még bolon­dabbak az emberek. Tanácskérő. A felületes szemlélő számára elra­gadó jelenség. Mosoly, báj, grübeli, fodrocska, szalagocska, illat és lengé­sén. De kettesben: — Te ... mit gondolsz, ha holnap én mégis elmegyek, akkor az nem úgy fo'1 kinézni, mintha visszatáncoltam volna és esetleg nem foaia azt hinni, hogy én hagyom capliztatni magam, mondd? ... No jó, az igaz de viszont most mondd meg nekem légy szives, hoauha mégis nem megyek, akkor esetleg nem szalad ő vissza Tecához, ha mondjuk azt hiszi, hogy én fütyü­lök rá és akkor az a helyzet, hogy én vaauok otthagyva, nem gondolod? Mondd, nem vagyok nagyon piros?.... Te... azt mondd meg, nem volt az egy hülyeség, hogy én felvettem a zsorzsettet akkor, amikor ő szürké­ben volt, mert esetleg akkor azt hi­hette, hogy allűrjeim, vannak és all­­üröst az ilyen típus nem igen vesz fe­leségül .. . viszont ha a bembergbe megyek, akkor snassznak néz és szé­­gyel, mondd, nem? Te... hát most adj tanácsot, ha esetleg mégis felhí­vom az Imrét, hogy akkor mint mond­jak neki? ... Az igaz, hogy a telefon­hangom nem éppen hódító, mondta az altiszt az irodában, ha papát szok­tam hívni, viszont Hohenstein grófnő azt mondta, hogy direkt édes han­gom van telefonba, mit gondolsz? . .. Mondd, ezek a fodrok nem szélesíte­nek? Mondd, megvékonyult a bokám? Mondd, elmenjek? Mondd, nem baj az, hogy Sándor tegnap úgy köszönt nekem kisztihand és én úgy köszön­tem vissza, hogy jónapot, mint gon­dolsz, jól tettem, nem úgy kellett vol­na visszaköszönni, hogy pá? .. . Távsértődő. Ez szintén csalóka természeti tü­nemény. Jellemzője az önguny és ön­irónia. Mindig rosszul megy neki, de igyekszik tultenni magát ezen. Any­agira tulteszi magát, hogy egyebet sem csinál, csak tulteszi magát. Ál­landóan, pestiesen szólva, „ziccere­ket“ ad. Ha megsértik, vidáman ne­vet és összecsókolja a sértőt. Lényé­nek csalóka jelege csak hetek múlva domborodik ki, amikor nem köszön vissza az uccán. Hosszas utánjárás után kiderül, hogy legutóbbi ittléte al­kalmával halálosan megsértették. Ne mélwztassék gondolni, hogy olyasmi­vel sértették, amitől más hasonlóan érzékeny lélek nyugodtan főbelövi magát. Dehogy. Komoly sértést fel se vesz, meg se kottyan neki. Csak mimóza-sértésekre reagál, s azokra is utólag. Miután társadalmi életet élt, hazameau és rágódik. — Hogy mit mondtak neki. Hogy mi volt a szavak mögött. Hogy miért mosolyogtak rá. Hóm miért nem marasztották job­ban. S mire mindennapi fájó pontját megtalálta, hálát ad Istenének és nem köszön vissza, ha találkozunk. Kezelési módja igen egyszerű, csu­pán időt igényel. Meg kell várni, míg másvalakire sértődik meg halálosan. Ekkor magától visszajön s rendkívül élvezhető, mert egész finom rosszakat tud mondani a sértésről. Vészmadár. Arra büszke, hogy boldogult Lujza néni halálát ő jósolta meg. Rendsze­rint úgy barátkozik össze vele a gya­nútlan ember, hona társaságában fél­­rehiv és megsuaía, hogy a háziasz­­szonyhoz ne üljünk közel, mert tüdő­vészes. Ősz felé orvosi könyvekkel je­lenik meg és közli, hogy az influenza­járvány megkezdődött és jó lesz vi­gyázni a gyerekekre. Állástalan is­merőseinek vezércíkkstilusban mond­­je el, hoay hiába is mennek akárhová, állás nincs. Orrunkon levő pattanást kitapogatja és bejósolja a vérmérge­zést. Menyasszonynak ezt mondja: „csak siessetek, nehogy megbánja.“ Szerelmes fiatal lánynak legyint: Az elragadó fiölgyfcoszoru

Next

/
Oldalképek
Tartalom