Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-11 / 32. szám - Krónika • Karinthy Frigyes: Hölgyeim és uraim - Neubauer Pál: Szerelmeslevelek - Stella Adorján: Weekend
KRÓNIKA a gépről és az emberről, a lélekről és az automatáról Írtam minap, a szegény kereskedőről, aki automatának, halottnak szimulálta magát, hogy nagyobb hitele legyen a megélhetéshez. Egy újabb adalék. Ezúttal inkább az emberről, mint a gépről. Ma délelőtt az Andrássy-uton volt dolgom; Budára visszafordulván, az egyes számú autóbuszra ültem (mellesleg, rémes, milyen hőség van benne, miért nem eresztetik le az összes ablakokat?), melynek útiránya a Belvároson át Ferenc József hid, Gellért-szálló, végállomás. Újságot olvastam, azzal a beidegzett érzéssel, hogy körülbelül a vezércikket és a nagy riportot fogom elolvasni, feltekintés nélkül, mig a Gellértig érünk —a sokszor tett, egyforma utaknál csinál magának az ember önkéntelenül ilyen természetes időméréseket. Egyszerre csak arra riadok fel, hogy körülöttem nyugtalan, ideges mozgolódás, morgás támad a kocsiban. Felnézek — az utasok egy része felállt, a többi csodálkozva néz ki az ablakon, aztán egymásra: egyik se tud szólni, úgy meg vannak lepetve, mintha váratlanul valami természeti csoda történne, a nap szaladgálni kezdene az égen, vagy egy leejtett kő fölfelé esne. Szerelmeslevelek Ma olyan szine és illata van ennek a szinte tulvilági, mert tegnapelőtt divatos szónak, mint —- hogy stílusban maradjunk — a sárgult, hulló falevélnek. Ez pedig nagy baj. Részint, mert sárgult, egyébként pedig mert hull. Ezen nem lehet segíteni: „elment, nem jön vissza többé már soha.“ Nekrológot a szerelmesleveleknek? A utódaiét? Vagy holdkóros emlékezeteket? A szerelmeslevelek cimü vegyület éveinkben a következő vegyi anyagokból készült: lavendula, parfőmös aranyszegélyes papiros, holdvilág, összerágott tollszár, számtalan sóhaj, még több könny hasonló elemek, amelyeket tovább elemezni senki sem tudott, senki sem akart. Hosszú töprengés után a szerelmeslevél írója vagy elővette a „Szerelmi levelezőt“, hol mindenféle szerelem mindenféle hangulatára olyan tökéletes minta találtatott, amelynek hü lemásoasa garantáltan célhoz1 vezetett. Megtören ugyan, hogy két lap az évtizedes asznalattól összeragadt, amit a szereim másolója nem vett észre, de a szeme tárgya sem vette észre a tévedést. Kinézek — hát a Lánchíd előtt vagyunk, a kocsi jobbra fordult, ahelyett, hogy balra fordult volna. Egy pillanatra megáll, tétovázik, aztán csikorogva megfordul és visszaszalad. Mi történt? A jegyszedő kiszól a soffőr-fülkébe, halk suttogás — aztán visszafordul és zavartan, mosolyogva legyint: — Kérem ... mondja vállat vonva ... semmi... A soffőr eltévesztette egy pillanatra ... mindig hármas kocsit vezetett eddig ... ma kapott először egyest... bele volt szokva ... majd jól megbüntetik a késés miatt... Mindenki visszaül. És mindenki abbahagyja egy pillanatra az újságolvasást. És mindenki kinéz egy pillanatra — megnézik maguknak azt a gépet, ami ott ül a volán előtt és amit eddig egy pillantásra se méltattunk. Hát nem is gép, mégse. Tévedett. Tévedett, tehát nem gép. Nem gép, ember. Embertárs. Embertársam, nekem is, neked is, Piáiénak is, akit a Tragédia falanszter jelenetében szintén megpirongatnak egy ilyen tévedés miatt — belőle is felordithatna a fájdalom, ha költő volna: „Igen, mert mindig széklábat faragtam .. Karinthy Frigyes Mi az egy szerelmes szívnek, ha azt olvassa, hogy: „Szerelmes bánatu tehén...“ és a folytatás: „Imádlak!“ A szerelmi levelező ugyanis igy stilizált: „Szerelmes bánatu tehénkedéssel nehezedve az Íróasztalra ...“ stb. De két lap össze volt ragadva. Ebből a kis példából is látható, hogy semmi sem volt fontos abban a korban, amely „még’ a borsón is szépet álmodott“ és a tehenet is becézésnek fogta fel. Korunk átka a logika. Német találmány, német alaposság, újkori tárgyilagosság. A szerelem megmaradt, uj mezben, átfestve, minden régiből kivetkőztetve: meztelenül. Levél? Elavult forma. Kézzel senki sem ir, a gép megöli a betű egyéni karakterét, a parfőm élénken ellentmond az ólombetű egyformaságának és egyáltalában: senkinek sincs ideje arra, hogy a másik érzéseivel oly módon foglalkozzon, hogy harminchat gépelt oldalt egy ülésre elolvas. Ezalatt sokféle mást lehet tenni. A levél reggel érkezik. (Tegyük fel, hogy akad még, aki szerelmeslevelet ir). Kilenckor reggel. Tizenegyig ott fekszik a reggeliző asztalon a teríték mellett. A szerelmeslevél mellett pedig: autóreparatura-számla, kalap, ruha, tőzsdei papírok: jelentések a hétköznap különböző harctereiről. Számtalan levél, vegyes felvágott: barátnők, férfiak, mind megbízhatóan konkrét ajánlatokkal, amelyek a „fényüzéses élet“ jelige alatt íródtak és amelyekbe mégcsak véletlenül sem téved be az az üres szó: szerelem. Bugatti és Renault, Nizza és Ostende, Skodarészvények és aszfalt, villalakás és lelépés a mai Szerelmi levelező arzenáljának nagy ágyúi. Mert drága az élet és rohan az idő: soha sem rohant még olyan rohanással. Lemaradt minden: levél és szerelem. Nem sok képzelőtehetség kell hozzá, hogy az ember megértse a dolgot, de mementónak álljon itt egy szerény szerelmi levél a múltból: „Én édes szerelmem, drága egyetlenem, mindenségem, aranyom, szememfénye. Terád gondolok éjjel-nappal, amióta elváltunk, bár egy órája, hogy láttalak, de szivem úgy érzi, hogy azóta éjjelek és nappalok múltak el, égész lényemet sarkaiból kiforgató tündérem, akinek lágy selyemhaja olyan, mint az esti szellő simogató ...“ Kóstolónak ennyi is elég, pedig ez az egyszerűbbek közé tartozott, a Szerelmi levelező első oldalain található, mert a könyv alkotója ismerte a crescendo titkát és gazdaságosan járva el, a legcsodásabb jelzőket a négyszázoldalas mű végén csillogtatta csak meg. Mondd, szivem hölgye, elolvasnád-e levelemet, amely igy kezdődik? És mondd, ha elolvasnád, mert szeretsz és megtennéd ezt az áldozatot, válaszolnál-e? És ha válaszolnál postarestante, mit válaszolnál? Hogy mondod? Mondd hangosabban, kérlek, hogy mindnyájan megértsük!... Ne kiabálj! Azért még kiabálni nem kell! Szóval a válaszod: „Sárga Citroent, hathengeres, megvettem, négy hét alatt fizetendő vele és veled Nizzába, sok puszi: Gréta.“ Szerelmeslevél ma: sürgöny. Tartalma: Citroen, fizess, Nizza. Még jó, ha velem utazik és nem csak a kocsival — egyetlen szerelmével. Neubauer Pál. WEEKEND Nyári történet három képben I. Előjáték. (Történik szombaton reggel.) Életmüvész (pestiesen „lébeman“ találkozik barátjával az egyik kávéházban): Szervusz, jóbarátom! Hát te mit csinálsz itt? Jóbarát: Éppen a programokat nézem. Szeretnék ma este színházba vagy moziba menni. Holnap vasárnap, lehet aludni. Életmüvész (megvetéssel): Te szombaton és vasárnap Pesten maradsz? Jóbarát: Miért ne maradjak? Életmüvész: Én minden szombaton week-endre utazom.
