Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-11 / 32. szám - Irodalom, művészet • Komlós Aladár: Irodalmi napló. Ady revíziója
Jóbarát: Hol van az? A Balaton mellett? Életmüvész: Ilyen műveletlen vagy? Week-end, a hét végét jelenti, a szombatot és a vasárnapot. „Week“ az.anynyi, mint szombat, „end“ az vasárnap. Amerikában minden müveit ember a vidéken tölti a week-endet. Én is csinálok egy kis motoros-kirándulást, két napig sátorban alszom, nomád életet folytatok és hétfőn felfrissülve érkezem vissza Budapestre. Csináld te is utánam. Jóbarát: Ha te mondod, akkor ez biztosan jó dolog. Adjál egy-két tippet, hogy hogy lehet, eltölteni ezt a két napot. Életmüvész: Itt van az én Írott programom, ezt csináld utánam, sohse fogod megbánni. (Átnyújtja.) Jóbarát (belenéz): Mi az? Nőt is kell vinni? Életmüvész: Persze, hiszen ez adja meg a week-end zamatját. Egész héten boszszantanak bennünket a nők, szombaton és vasárnap pedig a természet lágy ölén élvezzük a társaságukat. Szervusz! Hétfőn majd számolj be a kirándulásról. II. A kirándulás. A jóbarát szombaton délután motorbiciklire pattant, a hátsó ülésre ültette őnagyságát, a week-end zamatját és kirobogott a természet lágy ölére. Útközben csak háromszor kapott defektet és éjjel 11 órakor meg is érkezett a kis dunaparti week-end-helyre. Éjjel két óráig keresett szobát, de minden szoba foglalt volt. Végre valaki ajánlott egy sátort. — Abban nem lehet aludni! — mondotta önérzetesen. — Uram, ■—- szólt a bennszülött — egy ilyen sátorban aludni valóságos ünnep. így aztán elfogadta az ajánlatot és megkezdte a sátoros ünnepeket. Négy óráig a szúnyogok nem hagyták aludni, azután pedig a csendőrség erkölcsellenőrző osztaga. Kiderült, hogy hiányos öltözékben nem szabad aludni. — A hölgy kije uraságodnak? —- kérdezte a közeg. ■— A feleségem, — felelt a week-endes lovag szemrebbenés nélkül. Azért szemrebbenés nélkül, mert már olyan álmos volt, hogy a szemét sem tudta rebegtetni. A csendőrök nem hitték el ezt a dajkamesét. Week-enden mindenki azt mondja a kíséretében levő hölgyre, hogy a felesége. Bekísérték szemérem elleni kihágás miatt. Másnap este tudta igazolni a szomorú tényt, hogy a hölgy valóban a felesége. Erre hazaengedték. Felpattant a motorbiciklire. Nem hiába van baromfiszezón, az utón hat csirkét, négy libát és két kacsát számláztak neki, mint elgázolt jószágot. Több defekt és kutyaharapás után hétfőn hajnalban hazaérkezett. III. Utójáték. (Történik hétfőn reggel.) Életmüvész (diadalmasan): Na, hogy Ízlett a week-end? Ugy-e, hogy nagyszerű találmány? Jóbarát: Ragyogó! Hiába, csak az amerikaiak tudnak ilyen ötletes dolgokat kitalálni. Életmüvész: Na látod! Remélem, hogy a jövő héten is elmégy. Jóbarát: Minden héten. Miért ne mennék? Nagyon praktikusan van berendezve. Hétfő reggeltől szombat délutánig van időm Budapesten kipihenni a weekend fáradalmait; Stella Adorján. I R O D A I. O »1, M Ű V ESZET Ady revíziója Bizonyos, hogy Adynak — ha olvashatná Kosztolányi Dezső „Az írástudatlanok árulása“ cimü nagy port felvert tanulmányát, amely a minap jelent meg „A toll“ cimü budapesti hetilap ankétjén, ez a támadás jobban fájna minden előzőnél. Mert eddig erkölcstelenséggel és hazaárulással vádolták, s ez hagyján. Az ilyen vádak csak dacossá teszik az embert és megacélozzák az öntudatát. Az a vád, amit Kosztolányi emel a Vér és arany költője ellen, sokkal fájóbb. Kosztolányi kétségbe vonja, hogy Ady jó költő volt. Ennek azután már fele sem tréfa!... Nincs itt hely vitába szállni Kosztolányi állításaival, túlságosan hálás feladat is volna, s az ember restel beállni az Ady minden egyes alkalommal hivatalból (megvédelmezők iparigazolványos csapatába. Elég annyi, hogy Kosztolányinak nincs igaza: a latin műveltség nevében pálcát törni Ady fölött, mint ő teszi, semmivel sem bölcsebb dolog, mintha valaki azt mondaná, hogy az oroszlán elhibázott teremtés, mert nem hasonlít a versenylóhoz (Istenem, Jeremiásnak és Jézusnak sem volt latin műveltsége) félreérti Kosztolányi a politikai költő szerepét is, amikor Adynak szemére veti, hogy konkrét törvényjavaslatokhoz való hozzászólás helyett „frázisokat puffogtatott“, hiszen a politikai költő épp úgy nem kérdésekhez szól hozzá, hanem megfoghatatlan érzelmeknek ad érzéki kifejezést, mint a szerelem vagy a halál prófétája. Egy pontban van csak igaza Kosztolányinak: abban, hogy néha nemcsak Homérosz, hanem Ady is szundikált, s az az ajánlás és az a pár strófa, amelyet elrettentő például idéz, valóban kínosan nagyzoló és üres. Bármily kevés tehát, amibe Adyra vonatkozólag Kosztolányinak igazat adhatunk, hozzászólása mégis évek óta az első Ady-tanulmány, amelyet élvezettel lehetett olvasni. S nemcsak, mert egy kitűnő iró és kitűnő müértő Írása, nemcsak mert a férfias merészség -üdítő levegője csap meg belőle, nem is csak azért, mert pompás és remélhetőleg nem hiábavaló megállapításokat tesz az Ady-hivek türelmetlen táborának terrorizmusáról, amely mellesleg épp Az ős Kaján költőjének béklyótlan egyéniségétől mélységesen idegen: hanem mert, s ami a legnagyobb baj, Kosztolányi nem látja meg, hogy Ady olyan perspektívákat nyitott megmámorositott és döbbent kortársai előtt, a magyar és az egyetemes életnek oly megrázó tragikus vonásait fedezte fel, mint senki más. Valóban ideje volt, hogy az Ady-imádat mind áporodottabbá és meddőbbé váló eddigi korszakát egy friss, kritikusabb és termékenyebb időszak, a rostálás időszaka váltsa fel. Mentsen Isten attól, hogy Adyból is múzeumi tárgy legyen, mint irodalmunk régebbi klasszikusaiból, múzeumi tárgy, amelyet megbámulnak s amely előtt ünnepi szónoklatokat mondanak a kiránduló iskolák. Azoknál a népeknél, amelyeknél eleven irodalmi élet van, amelyeknél az emberek igazán személyes viszonyban vannak az Írott betűvel (mint például Franciaországban), ott mindennapi jelenség, hogy az irók a nemzeti műveltség legnagyobb alakjairól is szentségtörő nyilatkozatokat tesznek. Valóban, a régi magyar irodalom ismerete és kultúra egyebek közt azért oly vérszegény, mert soha senki nem mer klasszikusainkkal szemben eretnek álláspontot elfoglalni, mert azt a kritikust, aki, mondjuk, egy Berzsenyi vagy egy Arany előtt nem az előirt számban és módon hajtana térdet, azt azonnal elsöpörné a felháborodás és legényegyleteink vihara. Egy angol költő szerint több változatosság van a kétkedésben, mint a gépies imádkozásban. Az egyéni, bár téves kritikába is gyakran több az irodalom szeretete, mint az elfogadott ítéletek lélektelen szajkózásában. Nem tudom, Kosztolányinak nem több-e a hite Adyhoz, mint sokaknak azok közül, akik most támadják őt. Az bizonyos, hogy a viharral, amelyet’ támasztott, többet használt Adynak, mint ennek némely barátai, akik frázis-pocsolyáikkal már-már javíthatatlanná kezdték tenni az utat a nagy költő felé. Komlós Aladár könyvespolc Bozsena bűne Dráma 3 felvonásban, irta Ladislav Novák, csehből fordította Ternyei László. Pozsony, 1929. A pozsonyi Angermayer-nyomda igen tetszetős köntösben bocsájtotta útnak Ladislav Novak, ismert cseh politikus és drámaíró színmüvének magyar fordítását. A könyvnek az egyre jobban kutatott csehszlovák-magyar kulturközeledés, valamint az a tény adnak aktualitást, hogy a Bozsena bűne az elmúlt két sziniszezónban nagy sajtó- és közönségsiker mellett került színre több szlovén-Irodalmi napló
