Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-11 / 32. szám - Heltai Jenő: Álmokháza

ötórai tea a tengeren. Ezt az uj divatot a Los Angelesi fürdővendégek vezették be

relmetlenségét? Nevetne, ha az hallaná, hogy tabu számára minden nö, aki nem ö, Kinevetné. Mi köze neki dr. Karmel Péterhez? Mi jogon mer Karmel hozzá hii lenni? Nem mindegy, hogy mit csinál Karmel? Nem mindegy, hogy kit ölelget?

Mindegy. Mindenki mindegy. Csak Tűm ma neim. Elkeseredett, amikor arra gondolt, hogy megint elkövetett valamit, amit többé nem tehet jóvá.

6

Még egy levelezőlap és egy pár nap múlva megint egy. Az utolsó Bécsböl, három szó helyett már csak kettő, lelkendező, megnyugtató, biztató két szó: viszontlátásra, Terka.

Jön hazafelé, Bécsben van már, holnap, holnapután itthon lesz. Elmúlt az a két hét is, Terka semmivel sem tartozik többé Waxnak. Akármilyen szűkszavúak voltak is ezek a levelezőlapok, mégis a jövő Ígérete sugárzott ki belőlük. Karmel boldog izgatottságban révedezett. Nem csinált terveket, nem gondolkozott, csöndesen mosolygott csak.

— Terka hazajön!

Adhatott-e az élet ebben a pillanatban ennél nagyobb ajándékot neki? Terka hazajön. Érdemes azon tűnődni, mi lesz azután? Letelepedett ezen a tavaszi állomáson, sütkérezett ennek az örömnek a meleg sugaraiban, kitárta feléjük arcát, mosolyát, lelkét. Mintha orgonafák tövében, napsütötte pádon várná mikor robog be az elkésett vonat. —Húsz éve késik ez a vonat. Húsz éve és két hete... egy egész fiatalság óta!

Az elmúlt hét éjszakái jobbadán céltalan kódorgásban teltek el. Sehol nem lelte helyét. Be-benézett a Danulett-oduba. Nagy örömmel fogadták, még a kis nö is megbocsátón mosolygott rá. Csak Iczky grófnő duzzogott.

— Hűtlenül elhagyott — mondta szemrehányón.

És amikor Karmel védekezni próbált, fanyarul leinbiuszba, onnan hamar elillant. Egy ízben beállított a ruletté:

— Tudom, tudóim ... A lányom ... Magát is el csalta tőlem...

Gömbölyű, kövér macska-arcába hirtelen két mély barázda hasított bele. Karmel megrendülve gondolt arra, miért nincs az életnek annyi öröme, amennyi ennek a két barázdának betemetéséhez és kisimításához kell. Ezek a barázdák alig látható kis vonalak voltak csak valamikor, fáradságos és elkeseredett munka kellett ahhoz, hogy ilyen sötéten elmélyüljenek... Ki végezte el ezt a nagy munkát? Terka!

— Magát is elcsalta tőlem!

Magát is? Hát még kit? Kiket? Anyjának a szeretői közül hányat vett el Terka? Hidegen, gonosz elszántsággal, bosszúból, büntetésnek... Miféle keserű harc dúlt és dúl ma is még anya és leánya között? Micsoda gyilkos versengés ... miért? És miért nem könyörül meg a fiatal uj istennő az elnyűtt régin? Hány olyan titka van még Álmokházának, amelyet talán sohasem fejt meg senki...!

Elmenekült a rulett-oduból is, megint az uccát rótta hajnalig. Megszokta már, hogy nappal aludjon, valahogyan ki kellett bőjtölnie az éjszakát. Pedig otthonmaradhatott volna már. A vak kopogását nem hallotta többé. Gallusz ur a félelmetes éjszaka óta nem jelentkezett. Másnap reggel hiába vártia. Gallusz ur nem járt többé arra, elkerülte azt a házat, amelyben feleségének a gyilkosa lakott. És Karmelt most már ez üldözte el hazulról.

Hol jár most a vak, mit tervez ellene, miért nem ré-