Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-11 / 32. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
miti barátságosan, ártalmatlanul, úgy mint azelőtt? Hol kopog szöges botja? Milyen megkönnyebbülés volt megnyugodnia akkor amikor a kopogás elnémult! Félelme megmaradt most is, csak a megnyugvás maradt el, Igen azelőtt jobb volt! És visszákivánta a vakot és szöges botját, mint ahogy visszakivánja az ember megszokott betegségét, amellyel megbarátkozott már és amely ellen védekezni tud ... Még mindig nehezen aludt el. Átaludta a napot. És este nyugodtan és bizakodón ébredt. Este ment neki az uj napnak és az uj életnek, amely reggelre lehervadt. Ebből az életből hiányzott maga az élet: Terka. Világa egy uj rémmel gazdagodott: a várás rémével. Rettenetesebb volt ez valamennyinél, fojtogatóbb, kegyetlenebb és láthatatlanságában megfoghatatlan. Három napja is elmúlt már annak, hogy Valamivics behozta a bécsi levelezőlapot. — Terka még mindig nem érkezett meg. És a zürichi fogadó ágya után Karmel most a bécsi fogadó ágyában látta és mellette Wax urat. Nem volt féltékeny. Furcsa sorsa mindig olyan nővel ajándékozta meg, aki másé volt. Olyan csókokon élősköd'ött, amelyekkel más férfit lopott meg. Rabló volt, tolvaj volt, Azonban tisztességes ember is volt, ennélfogva tudta, hogy nincs joga ezekhez a nőkhöz, bitorolja őket csak. Könnyen beletörődött a szerelem ügyének ebbe a nagyon kényelmes szemléletébe és jogok hijján kötelezettséget sem érzett, felelősséget sem vállalt azért, amit cselekszik. Természetesnek látta, hogy Nusinak vagy Tummának gazdag barátja van, Irénnek és Klárinak férje. Természetesnek látta azt is, hogy Terka Wax úrral Svájcba utazik. Még természetesebbnek, hogy minden nő megcsalja az urát vagy a szeretőjét. Vele. Soha sem akarta elvenni a nőt jogos tulajdonosától, sohasem látta fontosnak, hogy a nő egyedül az övé legyen. Nem érezte ezt akkor sem, amikor Terkával találkozott. Inkább az bosszantotta, hogy nem veheti át nyomban, abban a pillanatban amikor végrevalahára megtalálta. A gyermek mohósága ütközött ki belőle, türelmetlenül kapkodott a régen megígért játékszer felé és földultan indulatoskodott, amikor a játékszert csak megmutatták neki, azután megint elzárták. Amikor Tummát Terka szeretői miatt faggatta, akkor sem a szerelmesnek a féltékenysége, hanem a. titokfejtőnek a kíváncsisága furdalta. Sohasem volt szerelmes. És noha millió szál fűzte már Torkához, a legerősebb nem volt még közötte. Egy este dr. Winteréknél vacsorázott. Irén sokáig gyötörte, mig végre elfogadta a meghívást. Az utolsó időben ritkán találkoztak már és találkozásaik örömtelenek voltak. Irén lassan-lassan beletörődött abba, hogy Karínéitól nincs mit várnia. Gyötrő szemrehányásai elerőtlenedtek a gépies ismételgetés révén. A férfi eleinte védekezett még ellenük, jóllehet meggyőződés nélkül, fásult udvariassággal csupán. Később nem is figyelt már rájuk, meg sem értette többé őket. Másutt járt az esze. Akkor riadt föl csak révedezéséből, amikor Irén sírva fakadt és el akart rohanni. Ez úgy hatott rá mint valami jeladás, aféle harmadik csöngetés, az utolsó pillanatnak a beharangozása, amikor másodperceken múlik minden. Egyetlenegy tétovázó lépés, egyetlenegy késlekedő mozdulat és örökre vége ... (Foly. köv.) Parisban ujs&cbbásu fürdőruhát viselnek.
