Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-28 / 30. szám - Krónika • Karinthy Frigyes: Hölgyeim és uraim - Neményi Vilmos: Történelmi évszázadok Késmárk uccáin - Vozári Dezső: Vasárnap
KRÓNIKA örömmel megállapítható, hogy az automata-kultusz, amit a háborúk, aprópénzválságok egy időre visszavetettek (automata alatt értve mindazokat a gépezeteket, amikbe az ember felül bedobja a pénzt, alul kijön valami), ismét fellendült és kivirágzott, mióta világszerte megindult a szabályos ércpénzforgalom. Van megint automata-büfé, automatamérleg, automata-telefon, automata benzinkút, automata jegykiadó és a többi. Az automatát mindenki szereti. Az automata tiszta és megbízható és egyszerű dolog, az embernek nem kell érintkeznie segéddel, kisasszonnyal, hivatalnokkal — eleven közeggel és közvetítővel, egyszóval embertárssal, akiről hiába állítja a modern természettudomány, hogy lényegében szintén automatizmusok öszszessége: az ember náluk nem ezt a lényeget érzi, hanem azt a mellékes dolgot, hogy működés közben kellemetlenek, gorombák, idegesek és ügyetlenek. Az automatával az embernek nincs baja. Az automata azt az egy dolgot, amire vállalkozik, zúgolódás és harag nélkül elvégzi — a többivel nem kell törődni. Egy szendvics-automata nem fogja éreztetni veled, hogy ő tulajdonképpen rotációsgépnek, vagy tengeralattjárónak született, ahhoz érez tehetséget és csak szívességből és lenézésből szolgál ki, mert pillanatnyilag nem tudott jobban elhelyezkedni. Az automatáé a jövő. Sőt talán... Én nem vagyok utópista fantaszta, mint ez a Karinthy például, aki egyik novellájában azt a sejtelmét irta meg, hogy valamikor a gépek önálló életet fognak kezdeni és átveszik az uralmat természet és ember fölött. De hogy az automata fölényét már a mai ember is érzi öntudatlanul: erre egy lenyűgöző és megdöbbentő példát hozhatok. Egy vidéki külvárosban, a piacon, láttam egy automatát. Fölül be kellett dobni húsz fillért, alul kijött a csokoládé. Érdeklődtem, hogy került ide, a piac közepére. Közelebbről megnézve, rájöttem a titokra. Hölgyeim és uraim, ebben az automatában nem volt gépezet. Belsejében egy eleven ember ült, aki felül az egyik kezével átvette a bedobott pénzt, alul, a másik kezével kiadta az árut. Egy eleven ember, aki rájött, hogy a gépben jobban megbízik már a kor gyermeke, mint az emberben — egy eleven ember, aki rájött, hogy legjobb, ha gépnek hazudja magát, gépet szimulál, ha meg akar élni — egy eleven ember, aki halottnak teteti magát, hogy éhen ne haljon. Karinthy Frigyes. Történelmi évszázadok Késmárk uccáin Nyolcszáz esztendeje annak, hogy a zipszerek a magyar királyok hívására mai hazájukat elfoglalták és a Silva Scepus őserdeit, amely után szükebb hazájuk nevét nyerte, irtani kezdték. Békés honfoglalás volt ez, amelynek nyomán falvak és nem sokkal azután városkák fakadtak: a Rajnavidékről, Szászországból és az érchegység vidékéről odatelepitett szorgalmas nép csakhamar ugart teremtett az erdőrengetegek nagy részéből, járhatóvá tette az uttalan utakat és épített a hegyek és dombok lejtőin. Nyugodt munkáját azonban csakhamar megzavarta a háború \fergetege, falvaikat és városaikat elpusztította a tatárdulás és a zipszerek két évig voltak kénytelenek a hernádvölgyi lapis refugii árnyában meghúzódni. A veszedelem múltával azután ismét felépítették leégett és elpusztitott településeiket és ebbe az időbe esik Lőcsének, ennek a muzeális értékű, mert műemlékekkel és történelmi értékekkel teli érdekes városnak a megalapítása. A zipszer provincia azonban ettől az időtől kezdve mindig újabb és újabb háborúk szenvedéseit sínylette meg. Alig van a magyar történelemnek olyan fázisa, amelyben a zipszerföld szerepet ne játszott volna és alig volt olyan középkori háború, vagy későbbi szabadságharc, amelynek hullámai át ne csaptak volna a zipszerek vadregényes vidékére. Csák Máté királyságra vágyó nagyratörésének, Thököly és Rákóczi szabadságharcainak emlékei éppúgy megtalálhatók a zipszerek hazájában, mint a husziták harcainak és a többi vallásharcnak a nyomai. A zipszerek maguk is harcosokká váltak, büszkén, rátartóan és bátran védték számos csatában szükebb hazájuk jogait és vallásszabadságukat és mindig ott voltak azok soraiban, akik az elnyomatás ellen küzdöttek és a népek szabadságáért szálltak síkra. Minden küzdelem, minden sorscsapás, minden szenvedés azonban megerősítette őket jó polgári erényeikben és a harcosok egyúttal teremtő munkások is voltak, akik a zipszerföldön jólétet, békét, a szolidaritás aranyos derűjét teremtették meg, amely a zipszerföld külön kis napjaként aranyos derűvel sugározza be természeti szépségekkel gazdagon megáldott vidéküket, amelyet az Úristen jókedvében teremtett meg. A Magas Tátra égbenyuló, nyáron is havason csillogó ormai alatt békésen él ma is a zipszerek népe, amely ezekben a napokban különös fénnyel és odaadó szeretettel, azzal a rajongással, amellyel földje iránt viseltetik, emlékezett vissza nyolc évszázad mai távlatból is rendkívül érdekes és izgalmas eseményeire: jóra és rosszra egyaránt. Ezernyolcszáz zipszer vállalkozott arra, hogy teljesen korhű kosztümökben vonultasson fel Késmárk uccáin nyolc történelmi évszázadot és huszonhétezer zipszer jött el ezen a napon Késmárkra, hogy kegyelettel adózzon nagy idők emlékének. Minden ott volt a nagyszerű, kápráztatóan érdekes és felejthetetlen felvonulásban, ami a nyolcszáz év történetében érdekes és emlékezésre méltó. Felvonultak a szepességi lándzsások, a Szepesség grófja kíséretével, amint bevonul a Karok és Rendek pozsonyi országgyűlésére, a lengyel Lubomirszky gróf kíséretével, aki a Zsigmond király által Lengyelországnak elzálogosított tizenhárom zipszer várost kormányozta, ott volt a menetben Mátyás király, a Szepesség különös jóakarója fekete sere gb éli kíséretével, Giskra a huszitákkal, Késmárk három vértanúja: Kray, Lánui és Toppercer a skarlátbiborb i öltözött hóhérral és Heister generálissal, aki a Habsburgok parancsára Késmárk szabadaságharcosait kivéaeztette, ott volt Thököly gróf, Késmárk nagy szabadsághőse a kíséretével, elvonultak előttünk a keresztes lovagok, de ott voltak a menetben a békés munka és teremtő szorgalom emlékei: a híres szepességi céhek is, amelyek annakidején a Szepességet és a zipszer munkát híres-nevezetessé tették. Hatalmas bizonyítéka volt ez a felvonulás annak a szívósságnak és kitartásnak, amely ezt a népet nyolcszáz esztendőn keresztül fenntartotta és éltette és amely ma is egyik legkiválóbb erénye ennek az értékes és megbecsülendő népnek. És hatalmas bizonysága volt annak a már szinte közmondásossá vált hazaszeretetnek is, amellyel ez a maroknyi nép a maga rögéhez, hegyes-völgyes földjéhez ragaszkodik. A zipszerség valami sajátos és különleges színezést jelent és lángolóan odaadó hazaszeretetre nevel: ezt bizonyította ez a művészi szempontokból \is kétségtelen értékkel bíró felvonulás. A szepességi büszke a maga zipszerségére és ebben rejlik egyéb értékes tulajdonságai mellett az a nagy ereje, amellyel magának a földjét mind a mai napig megtartani tudta. Neményi Vilmos. VASÁRNAP Csak a nyugtalan lelkiismeret fúr, farag tovább nyugtalan. Az üllők némán és bénultan hallgatnak a kovácsmühely homályában. Az udvaron, a kövek közt békésen virit gyom és gaz, kegyetlen lópaták ma nem tapossák halálra. Hölgyeim és uraim,
