Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-28 / 30. szám - Herczeg Ferenc: Huszonöt esztendővel az érettségi után

Huszonöt esztendővel az érettség.! után

Irta: Herczeg Ferenc

A pályaudvar előtt egy nagyon csinos, leányos képű huszárhadnagy állott. Lakkcsizmát, fehér bálikeztyüt és aranykarperecet viselt. Ennyiből is nyilvánvaló, hogy tartalékos volt. Egy ceruzával Írott levelet tartott a kezében és szigorú hangon utasításokat adott az előtte álló hordárnak.

— Itt van magának egy forint... Ezért holnap reggel kilenc után elviszi címére ezt a levelet. Megértette?

— Kérem, rögtön is elvihetem! — buzgólkodott a vörössapkás.

— Azt tegye, amit mondtam! — dörögte a harcos. — Kilenc után. Egy másodperccel sem előbb.

Egy Farkas Elek nevű úriember, aki éppen akkor cihelödött ki a fiakkerjéből, félfüllel meghallotta a beszélgetést. Anélkül, hogy ügyet vetett volna a hadnagyra, bement a podgyászcsarnokba, útközben pedig azt gondolta magában: a levél egy férjes asszonynak szól, akinek az ura kilenckor hivatalba megy... (Ezt az igénytelen megfigyelést inkább csak megszokásból tette, miként az igazi vadász, aki ha puska nélkül sétál is odakünn, figyelemmel kiséri a szántásban lappangó nyulat.)

Farkas Elek tulajdonképpen azért járt a fővárosban, hogy találkozzék hajdani iskolatársaival, akikkel huszonöt esztendővel ezelőtt érettségi vizsgát tett a piaristáknál. A jubileum nagyon szépen folyt le. Először misét hallgattak, aztán nagyon sokat ittak és megállapodtak abban, hogy huszonöt esztendő, ha nagy idő is, átlag elég gyorsan múlik el. Ezekután Farkas, aki valamikor pajtásainak bálványa és az intézet szégyenfoltja volt, megint liazakivánkozott hódos-monostori pusztájára, mely feltételes megállóhely Cegléd és Nagykörös között. Annyi szesz volt benne, hogy nem is igen mert szivarra gyújtani, mert attól félt, hogy fel találna robbanni, mint egy spirituszos hordó.

Mikor elhelyezkedett a kocsifülkében, szemben találta magát a fentebb említett karpereces huszárral. A katona valami sárga papírlapokat tartott kezében, azokat most hamarosan a zsebébe rejtette. Azután kíváncsian, majd zavart mosollyal nézett Farkasra.

— Nem ismer meg, Lexi bátyám? Én volnék Visky Ferkó...

— Szervusz öcskös! Bizony nem ismertelek volna meg ... Hajmeresztő, hogy a gyerekek mint nőnek az ember nyakára! Hát te miért vasutazol egyenruhában?-—- Behívtak Szegedre, fegyvergyakorlatra. Mondhatom, a parancs nagyon rosszkor jött!

— Képzelem! — mondta Farkas, miközben a kilenc óra után kézbesítendő levélre gondolt.

Ez a Visky-gyerek szegről-végre atyafia volt a jubiláns maturusnak. Később megint elővette a sárga papírjait.

— Megbocsát, Lexi bátyám, de el kell olvasnom ezt a levelet... A néném küldte; fontos dologban ir...

Farkas az újságjába merült, a fiatal ur pedig a levelet olvasta. A narancssárga papíron fehér, domborművű címer látszott. Hosszú, meredek betűkkel írott levél volt. Tizen-Aratás, (Balogh R. felvétele.)