Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-21 / 29. szám - Hašek, Jaroslav: Egy cápa tündöklése és halála
Egy cápa tündöklése és halála Egy mozgalmas éjszaka után voltunk. Társaságunk az „Állatvilág“ ciinü folyóirat felelős szerkesztőjéből, Mestek kigyóbüvölő és bolhacirkusztulajdonosból, valamint Svesztkából állott; ez utóbbinak egy ringlispielje, egy amerikai hintája és egy oéllövő-bódéja volt. Mindannyian kissé kétes exisztenciákat ábrázoltunk s ha történetesen névjegyet csináltattunk volna, foglalkozásunk elé valamennyiünknek az „azelőtt“ szócskát kellett volna iktatni. Elhatároztuk, hogy kiadós sétát teszünk Prágán keresztül. Az egyik körúton arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik üzlet személyzete (az üzletben főleg tengeri halakat árultak) egy óriási tárgyat igyekezett a kirakatban elhelyezni, ami csak nagyon nehezen ment. Egy irtózatosan nagy hal volt. Bementem a boltba s illedelmesen megkérdeztem, miféle hal az ott a kirakatban. —• Fiatal cápa, — volt a felelet. — Meg van dögölve, — szóltam, de inkább csak azért, mondjak valamit. — Mi jut eszébe? — méltatlankodott a kereskedő. — Ezt a fiatal cápát egy hatalmas horog ölte meg. Nincs megdögölve. Mesterségesen van megfagy aisztva. — Mibe kerül kilója? — Cápát nem adunk el kilószámra. Ez csak egy reklámpéldány. — Éjszaka mindig jégre teszszük. Visszamentem álmosan várakozó barátaimhoz. — Egy tizenhathónapos cápa, — referáltam, — Helgoland mellett fogták. Egy cirkáló épp akkor küldött belé ágyúgolyót, mikor elsü-" lyesztette azt a tengeralattjárót, mely fel akarta öt robbantani. Reklámpéldány Éjszaka. mindig jégre kerül. Az egykori kigyóbüvölő elgondolkozott. — Gyerünk az „Arany Hajóhoz“, — indítványozta, — azt hiszem, a cápával lehet lesz valamit csinálni. Beléptünk az „Arany Hajó“ kimérésébe, egy-egy konyakot rendeltünk s vártuk, hogy iá Mester megszólaljon. — Néhány évvel ezelőtt, — szólalt meg az hosszabb hallgatás után, — egy üvegládában egy kroikodilusom volt. Azt mondtam a népnek róla, hogy egészen különleges állat, mely egy kobra és egy óriáskígyó keresztezéséből származik. Plakátokat csináltattam s bejártam a fenevaddal egész Morvaországot, ötszáz forintot kerestem vele. Ha egy valódi cápát vásárolunk, tizennégy nap múlva milliomosok vagyunk. Mester felállt, eltávozott s félóramulva e szavakkal tért vissza: — Nos, a cápa a ládával együtt a mienk már. Pár perc múlva itt lesz. Hatvan forintba került. Ezzel a pillanattal vette kezdetét zarándoklatunk a cápával, melyre még ma is, annyi esztendő múltán csak kellemesen tudok visszaemlékezni. Elhatároztuk, hogy a cápával csak kisvárosokat fogunk fölkeresni. Első állomásunk Strakonitz volt. A cápát egyenesen a „Polgári vendéglőbe4 cipeltük. Mestek tárgyalásokba bocsátkozott a vendéglőssel. Biztosította róla, hogy az emberek özönleni fognak s felszólította, tekintse meg a cápát, mely koporsójában az udvaron feküdt. A korcsmáros teljesen díjtalanul engedte át nekünk a termet. Én erre a nyomdába siettem, ahol a következő szövegű falragaszokat rendeltem meg: „Az északi tenger réme! A tengerfenék tragédiája! Felhívás a város t. c. közönségéhez! Nagy és ritka meglepetés vár rátok. Megtekinthetitek azt a hatalmas cápát, melyet Helgoland közelében fogtak. A wimbledoni tenniszverseny után. Tildén utolsó levonulása a pályáról. A nagy champion bejelentette, hogy többé nem versenyzik. Irta: Jaroslav Hašek
