Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-21 / 29. szám - Farkas Imre: Hubertus-bál
merek és a címeres foliánsok között a régi Erdély lelke, a Rákócziak és Hunyadiak kora... a vézna, szemüveges kis mágnás-tudós visszaérkezett a némettel, törökkel birkózó ősök korába. Egy napon ott találta a könyvtárteremben Kovács Esztikét. Föltette az egyik szemüveget, aztán a másikat, végül a lupé-t és azt konstatálta magában, hogy ez a leggyönyörűbb lány, akit eddig látott. Ilyen lehetett Béldi Aranka a mesemondó Jókai fantáziájában. Karcsú volt és aranyhaju és sötétiszemü... és úgy mosolygott, mint a napsugár, mely ott táncolt az aranybetüs polcok és a zöldposztós asztalok fölött. — Mit csinál itt, kérem? — Miért? Csak magának szabad itt lenni? — Korántsem. De egy ilyen ifjú dáma — és ezek az öreg könyvek ... — Hát azt hiszi, hogy itt nincs az én számomra semmi? Nézzen ide. Egy elsárgult papírlapon ez volt írva gyöny'betükkel: A bánat? Egy nagy óceán, S az öröm? Az óceán kis gyöngye. Talán Mire felhozom, össze is töröm. Miklós gróf tisztelettel vette a kezébe a kéziratot. Petőfi Sándor. * Mikor Borgóy Hübert megtette emlékezetes indítványát, Miklóis gróf azonnal Esztikére gondolt. Rohant hozzájuk, még a szemüveget is otthon felejtette. Koxácsné, egy ijedt, kisirtszemü sovány kis asszony, még jobban megijedt, mint rendesen. — Hova gondol... Esztike! A mágnáslányok közé! — Miért? Azok is emberek. — No az nem egészen bizonyos, — dörmögte az öreg Kovács. Miklós gróf nem nyugodott. Előkotorta Bethlen Miklós életrajzát, abban meg vagyon Írva, hogy festett Barcsayné fejedelemasiszony a gyulafehérvári bálon. Elölfüző válla volt, patyolat ingválla, ráncos hunyadi-szoknyája, piros csizmácskája. Úgy hívták azt a szoknyát: muszuly. Megrajzoltatta híven, a Bethlen Miklós leírása után. (Már pedig Bethlen Miklós le tudta Írni a Bánffy Ágnes ruháját, mert olyan alaposan megnézte, hogy ez a megfigyelés a szivére vette magát. Egy Máthé nevű krakói tudósorvos állította talpra a szerelmi melancholiából.) Amikor Kovács Eszti fölpróbálta a ruhát, a kisirtszemü mama is mosolyogva, diadallal mondta: — Gyerünk. Nagy ragyogás volt a iborgói Hubertus-bálon. Büszke szép lányok viselték nagyanyáik ékszerét, selymes, suhogó ruháit, a dohányszinü és a kék atlaszokat. Fekete és ónix medalljonok ragyogtak a fehér vállakon, gyöngyökkel és primitív-csiszolású briliánsokkal, amelyeknek a fényét úgy megtörte az idő, mint egy szép asszony szemét a könny. Pongrácz Lajos, a híres prímás lelkes, nagy igyekezette! muzsikált, mert ilyen társaság a Rudolf trónörökös vadászatai óta sem verődött össze a borgói havasok alatt. Bor-A hét eseményei. Baloldalt: Lindbergh és felesége. Az első együttes kép a hires házaspárról. — Jobboldalt: Tanaka, a lemondott japán miniszter elnök.
