Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-21 / 29. szám - Farkas Imre: Hubertus-bál
Hubertus általánosságban a vadászok védszentje a borgói vadászok valahogyan mégis kisajátították maguknak. Több jogot formáltak e szenthez, mint a többi vadász. Jelvényükön ott állott a St. Hubertus fölirás, a vadászlakokban ott diszlett a müncheni híres festmény és nevenapján nagy mulatságot rendeztek a borgói kastélyban. Az 190*. évben nagy mulatságot csaptak a borgói vadászok. Két hatalmas vadkan került terítékre és az agancstrófeák szinte elborították a kastény előtti pázsitot. Borgóy Hűkért báró, a fakanagy (egy Borgóy báró mindig a Hubertus nevet viselte- tette a propozíciót, kezében a Mátyás király-kupával: — Urak! Soha annyi rózsa és annyi szép lány nem volt Erdélyben, mint most. — Igaz. Úgy van! — harsogták kórusban a fiatal föurak. — Legméltóbban tehát úgy ünnepeljük meg az idei Hubertus-t, ha egy csokorba kötjük Erdély legszebb virágait. Minden ur csak egy családot hívhat meg, de az ifjú hálózó dáma a legszebb legyen az ismerősei között. Csak egy a kikötésem: a hölgyek régi erdélyi ruhában jelenjenek meg. A fiatal urak zajosan helyeseltek. Könnyű volt a helyzetük, mert az erdélyi mágnáshölgy valóban a legszebb embertípus volt, amit csak képzelni lehet. Másra, pedig kire is gondolhattak volna, mint főúri dámára... a borgói kastélyban, a Hubertus-bálon. ❖ Árdánházy Miklós grófot úgy hívták, hogy: a tudós. Mert mindig a könyveket bújta. Nagy, feketekeretes pápaszeme folytonosan ott táncolt az írások fölött. Még mikor vaddisznólesen volt (kitűnő vadász volt!) ott is néha-néha elővett valami régi írást és betűzte. A régi könyvek: ez volt a szenvedélye. így került a Kovács tanár ur házába. Kovács tanár ur csak magántanár volt. Mégis olyan bölcsességre vigyázott, mint kívüle senki Erdélyben. Ö volt ugyanis a kolozsvári nagy könyvtár őre. Vagy harmincezer darab könyvet őrizett és egy kislányt. A kislányt Kovács Esztikének hívták. Miklós gróf egy lupé-val, két szemüveggel és egy nagy füzettel fölszerelve mindennap ott dolgozott a nagy könyvtárban. Régi foliánsokat simogatott szeretettel, öreg latin betűkből hámozta ki a magyar igazságot. Apor Metamoifozis-át, Apáczai Cseri János örökbecsű müveit bújta, nagyasszonyok régi levéléi között lapozott kegyeletes kézzel. Apafi pátens,eit, Barcsay békekötéseit bogozgatta. Ott volt, ott lebegett a kutyabőrök, a pergamenek, a megfordított ci- Baloldalt: Ingrid Ryding göteborgi leány, akit Trencsénteplic fürdő közönsége „Rózsakirálynőnek“ választott. A kép a bájos vendéget szlovák nemzeti viseletben ábrázolja. — Jobboldalt: Feszty Masa uj nagy Jókai-Mórképe, melyet a művésznő Komárom város részére festett. Elbeszélés — Irta: Farkas Imre Hubertus-bál
