Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-07 / 27. szám - Kárpáti Aurél: Fráter Boldizsár megpróbáltatása
Mindhiába. Az iszák megmagyarázhatatlan módon eltűnt. Kisietett és összehívta a klastrom tagjait. Sápadtan felindulástól remegő hangon jelentette be nekik az ujiabb szerencsétlenséget. A barátok megdöbbenve hallgatták. Ilyesmi még nem történt velük soha. Ki vihette el a pénzt. Hiszen idegen nem fordult meg a refektóriiuimban!... Vagy közöttük akadna tolvaj? ... Hihetetlen... és mégsem lehet másképp... A megtévelyedett itt van közöttünk, — mondta végül keményen a gvárdián. — De meg fogjuk találni. Az egész háziat kikutatjuk. Most mindjárt... Néma, feszült várakozással indult meg a kényszerű munka. Celláról-cellára mentek s mindent átkutattak. Sehol semmi. Fráter Boldizsár ajtaja előtt egy pillanatra rneghök- • kentek. Olyan furcsának tetszett, hogy oda is benyissanak. Kivételt mégsem lelhetett tenni. A gvárdián belépett. Körülnézett, aztán felemelte az ágyra terített kámzsát. A tömött iszák kuppanva hullott belőle a kőpadlóra. Mindenki megdermedt. A gvárdián szinte hátratántorodott. — Fráter Boldizsár! — kiáltotta rekedten. — Szerencsétlen, miit tettél? Fráter Boldizsár ijedten lépett elő és szólni akart. Mentegetőzni, védekezni. Megmondani, hogy ő tudja legkevésbé: miképp került cellájába a klastrom részére küldött arany. I- gaza tudatában már-már méltatlankodásra nyílt ajka, mikor tekintete a falon függő rézfeszületre tévedt. Ez előtt imádkozott ma délben is, könyörögve az Úrhoz, küldjön rá megpróbáltatást. S most a Megfeszített szenvedő arca mintha biztatón rámosolygott volna. Hirtelen átvillámlott rajta az égi kegy világossága: itt van, amit kért. A próba. A kereszt, amelyet nem szabad ellöknie. Lehajtotta fejét s hallgatott. Mint a bűnös, aki mindent beismer. A többiek megrettenve húzódtak vissza mellőle. A gvárdián felemelt kézzel mondta ki a lesújtó ítéletet: — Ezentúl idegen lesz közöttünk! ... Fráter Boldizsár feje még mélyebbre csüggedt. Némán hangtalanul. Estére megjött a válasz a szorongó kérdésre: miért nem tértek vissza Ecsedy Miklósék a klastromba? Magasan lobogva égett a falu a vízparton. S néhány bujkáló, menekült jobbágy hírül hozta, hogy az esztergomi hadnagy vitézeit részint levágta, részint foglyul ejtette a török. Maga a tréfáskedvü ur is rabszijra került. De fráter Boldizsár erről már semmit sem tudott. Vele nem állt szóba senki a gvárdián kiközösítő Ítélete óta. A refektóriumban sem volt többé helye. A konyhán a szakács fráter -hallgatva tette eléje a maradék ételt. Másnap azután levitték a föld alá, a bűnösök cellájába. Itt feküdt a penészes szalmán, mindenkitől elhagyatva. Cinkorsóban viz állott mellette s egy fatálban száraz kenyérhéj, hogy éhen ne vesszen. A templomba karácsonykor, húsvétikor se mehetett. Mintha meghalt volna, idegen lett társai között, akik valósággal eltemették. A nyirkos, zárt levegő hamar kikezdte egészségét. Sorvadt, pusztult, de nem zúgolódott. Inkább boldog volt, hogy az Ur kiválasztotta és méltónak találta ilyen szenvedés elviselésére. Hitt és imádkozott. Fönn a klastrombán pedig senki sem ejtette ki többé a nevét. V. Két hosszú esztendő után a török letisztult a végekről s közben Bakócz ur is hozzájutott, hogy kedves hadnagyáért elküld je Sztambulba a busás váltságdíjat. Ecsedy Miklós kiszabadult a török rabságból. Esztergomba menet a klastromot is útba ejtette. Csendes, sugaraspiros őszi alkonyattal ért a portára, poroszkáló lován. A toronyban szólt a lélekAlbertina Rasch, a világ legisme rtebb tánctanárnője, Hollyvoodban táncolni tanítja Marion Davies-t.