Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-30 / 26. szám - Kosztolányi Dezső: Esti és Elingen

— Csakugyan, az életét adta vissza ez az uj ismerőse. Ha e­­zen a délutánon vé­letlenül nem jön fü­rödni, vagy a szeren­csétlenség pillanatá­ban valami cigaret­tára gyújt, ahelyett, hogy azonnal fejest ugranék, akkor ö most valahol lenn lenne a halak között, a folyó medrében ... ismeretlen helyen ... ki tudja, hol... Igen, újra született. Most született meg másod­szor, harminckétéves korában. Fölkelt, megszorí­totta a fiatalember kezét. Ezt rebegte: — Köszönöm. — Oh, kérem. — Köszönöm, — mondta, mintha csak azt nyugtázná, hogy előre engedték a vil­lamoson, vagy hogy Oldalt: Három pálya­nyertes kaktusz. A jobboldali az első di­jat nyerte. Lent: torz­­alaku furcsa kaktu­szok sorozata. — Esti — mutat­kozott be Esti. — Oh, mester — szerénykedett a fia­talember — ki ne is­merné a mestert? Esti, aki néha-né­ha még hányt egy kis Dunavizet, próbált úgy viselkedni, mint • akit „mindenki is­mer“. Zavarban volt. Bá­multa a fiatalembert, anélkül, hogy szóhoz tudna jutni. Eddig sok mindent kapott már: gyer­mekkorában egy gyönyörű bélyeg­könyvet, bérmaaján­­dékul egy aranygyű­rűt, később néhány elismerő kritikát, sőt egy akadémiai jutal­mat is, ennyit azon­ban egyszerre, egyet­len embertől még so­hase kapott. Csak az anyjától és apjától e­­gyütt, valaha. Újabban a kaktuszok tenyésztése rendkívül divatos lett. A kak­tuszbarátok most ér­dekes kiállítást ren­deztek a prágai Ká­­roly-egyetemen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom