Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-23 / 25. szám - Heltai Jenő: Álmokháza

anya eímulhatatian szeretetével öleli magához hűtlen fiókáit, akik letagadták vérszerint való rokonságukat vele. A week-endet angolok találták ki s mint mindenben, ami „ made in England“, a week-endiben is van valami specifikus az angolszász világnézetből, mely idegen életformák számára maradéktalanul le nem fordítható. Elsősorban egy gazdag és független nép zökkenésnélküli gondtalanságáról tanúskodik ez az „intézmény“. Az angol mezők is csak olyan zöldek, mint a mieink, az angol szúnyog csípése is csak olyan kellemetlen, mint a mienké, de az angol jelen és jövő, valóság, terv, lehetőség és kilátás, — mindez bizony alaposan különbözik a mi jelenünktől és j'övőnktöl, valóságunktól, terveinktől, lehetőségeinktől és kilátásainktól.

Ezért más lényegében a weekend a splendid módon izolált szigetországban és más a mostohasorsra kárhoztatott Középeurópában.

Dolce far niente!

De csak az eredményes munka utáni pihenő édes s ott, ahol a munka igazi eredményességének alapjai hiányzanak, nem lehet gondtalan az álom se ágyban, se gyepen. A mi weekend jeinkbe is valami keserű iz vegyül észrevétlenül. Aki hat napon át boldogtalan, hogyan lehetne éppen a hetediken boldog?

Azért a csinadratta vígan repked az erdők fái között, akárcsak valami kétségbeesett önszuggesz" ciója a reménytelen embernek. Hazudunk magunknak, egy napra el akarjuk magunkkal hititeni, hogy örülünk az életnek, hogy lesz az még jobban is.

Pedig ki tudja, lesz-e?

Csakhogy hát az ember nem gondol mindig életének nagy tragikumára. A nagy tragikum kis aggodalmokban. féltésekben oldódik fanyar fluidommá, fanyar mártássá napjaink mellé. így a week-endnél is kicsinyes félelmek lépnek előtérbe.

Prágai week-end. (Edmée Simoné Istevics, az ismert prágai szépség.) (Hofbauer Imre rajza.)

— Jaj, csak esőt ne kapjunk vasárnapra, -— sóhajtjuk, miközben ráncolt homlokkal tanulmányozzuk az újságok meteorológiai jelentéseit.

Kár, hogy a meteorológia ingatag tudomány és a n e teorológusok megbízhatatlan lények, akikről annyi tévitélet után, igazán nem lehet egyebet feltételezni, mint azt, hogy szántszándékkal akarják blamirozni a természetet, mely sehogysem óhajt az ö prognózisaik alapjára helyezkedni.

Ki tehet róla, hogy a merkantil élelmesség a weekendet sem hagyja ki számításaiból? A vadregényes fenyvesekben pilzeni vendéglők nyílnak a kirándulók kényelmére, este lampionokkal •szaporítják a csillagok hűvös fényességét. A hangulat bevált recipe szerint lesz fokozva. Hamisítják ♦a hamisítatlan természetet .

„A week-end csak Jerabek falatozójában valódi!“ — mondja egy hirdetés az újságokban. Nem tudom, mit nyújt Jerabek ur vendégeinek. De el lehet képzelni. A platánok alatt szalonzenekar szól s argentínai tangókat húz. A sör úgy fogy, mintha ingyen mérnék. A szalámi nem a legfrissebb, de annál frissebbek a virágok, miket a vendéglőben árusítanak.

Fogynak a sörök, fogynak a virágok. Mert az ember ősidők óta szomjas s virág nélkül elvégre mégsem lehet egy week-endröl hazamenni. Este tehát kissé mámorosán, teli gyomorral, nárcisszal és kankalinnal visszatér városába a polgár. Az országút porzik a fáradt kirándulók rajaitól, a felhők gondtalanul takarják el a csillagokat. Most már mindegy. Azt se bánja senki, ha egész héten át zuhogni fog az eső. A fontos, hogy vasárnap nem esett.

S lön reggel s lön este, a hetedik nap.