Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-16 / 24. szám - Bácskai Magda: A kormányozható női szépség - A legrégibb szabadalom
be. Férfiak mellett, akik a kultúra épületén munkálkodtak, rajongtak a művészetért, találmányokon törték fejüket és a tudománynak szentelték életüket, nem egy asszony tündökölt szellemével és sok száz akadt, akinek a lelke mint színes madár szállt a gondolatok és álmok mezejére. De ha tárgyilagos akarok lenni, meg kell állapítanom, hogy a mai nő nem vágyik ezután az ősi férfitipus után. Vagy inkább igy: a nők százezrei nem vágynak utána. Ma gondolatok és álmok helyett pénz, autó és egyebek hódítják meg a nőt. A férfi, aki mennél több pénzt tud szerezni. A művészeknek, az örök álmodozóknak, ebből a szempontból sohasem ment még olyan rosszul, mint ma. Egyedül a lovagi tornák örökösei, a testi kultúra ápolói, a sportsmannek A kotmányozfiató női szépség. A beszélőfilm után, az autógyártás után, Amerika harmadik legnagyobb üzlete ma a női szépség. „Szépség“ alatt azonban nem azt a természetadta csodát értem, nem azt a tüneményt, amelynek láttán térdreborulnak a költők s ékszer- és virágüzletekbe sietnek a prózaibb fér, fiák .. . E középkori jelenség mind ritkább dolog —- tudjuk .. . Ami oly fényes üzletnek bizonyult, az ama modern női szépség, amely kapható tégelyben, tubusban, poralakban és vizalakban, szítható gőzzel, szárítható parafinnal s elérhető, elérhető mindn yá jun k szál mára. Mi nők legalább ezt képzeljük s e naiv hitünkből lett az a monstrebusiness, amelynek modern kozmetika a neve. S bár Newyorkban úgy teremnek a „beauty-parlor “-ok , mint a gomba s vezetőiket ma már a Harward nevű „SZÉPSÉG-EGYETEM“ képezi ki négy évig, — még mindig nincsenek elegen. Akár a fáradt autó a garázsba, a, szépség nagy versenyében futó női is, betér a maga műhelyébe, ahol helyreborotválják szemöldökét, helyrebillentik mosolyát, felfrissítik tekintetét s életéből úgy kitörölnek jó néhány évet, hogy nem ismer rá tulajdon édesunokája sem. E ragyogó üzletágnak, a kormányozható női szépségnek azonban nemcsak jelene van, mindennél többet ígér a jövője is. Mert mig az kétségtelen, hogy a beszélőfilmet valaha meg fogjuk unni s valószínű, hogy az autó helyett jobb, újabb közlekedési eszközt találnak majd az emberek, olyan idő nem jöhet, amikor a nők úgy érzik: nem kell tovább szépülniök. Elég, elég! Legjobb barátnőjüknek már épp úgy tetszenek, mint sa játmaauknak. Akár az autónak, akár a filmnek, a szépség-iparnak is megvannak a ma'ga matadorai. Itt van Helena bubin stein . Szeplők iránt nem lankadt, sőt egyre erősbödik az érdeklődés. A mai nő robotoló, sokat kereső férfit akar, csak az ilyen férfiért rajong s nem olyanért, aki egy magasabb régióban pénzre nem váltható dolgokról álmodik. Néha még találkozhatni boldogtalan szerelmesekkel. Legutóbbi ilyen találkozásom egy festőművésszel volt Párisban, egy kis bal musette-ben. A festő elborult lélekkel, szemmel figyelt egy jazzra táncoló fiatal párt. A leány, a kis parisienne a kedvese és a modelje volt. Elcsalta tőle a festékkereskedő. Ezelőtt ez csak fordítva történhetett volna meg. S ha már egy midinette-ben sincs romantika? Dehogy nincs. Az uj romantika a pénz. Az egész vonalon ez a helyzet. Szenes Erzsi. és ráncok világában olyan fogalom, mint Ford az autó, Zukor a film históriájában. Canadától Cape Hornéig ő kreál piszékből klasszikus arcú Junókat, kreál nőkből szőke babákat, szőkékből közveszélyes barna Carmenokét. S mindazt, amit a tapintatlan évek a női arcra Írnak, ő radírozza ki gőzzel, villannyal. .. Mikor 15 évvel ezelőtt egy kivándorlóhajó harmadik osztályáról partraszállt Amerikában, néhány dolláron kívül nem volt egyéb a zsebében, mint egy piszkos papírra irt arckenőcs-recept, melyet lengyel nagymamájától örökölt. Angolul persze nem tudott egy szót sem s csak lengyelül volt meggyőződve arról, ami később dollármilliomossá tette: hogy a női szépség nem véletlen csoda. A Westbe került szegény rokonokhoz s miután évekig földmunkát végzett, egyszerre csak eszébe jutott a recept. Elkészítette. Kezdte eladogatni. Saját arcbőre volt a legjobb reklám. Ma hatszáz „beautyparlor“ tulajdonosa s régiségekkel telezsúfolt long-islandi villájának márvány oszlopai olyan fehérek, mint a nők arca a hires Rubinstein-féle krém „használata után“. Amerika egyik leggazdagabb emberének. Ma Cormicknak gőzekéken szerzett millióit felesége, Ganna Walska főzi arckrémmé legújabban. Percenként támadnak a női szépségnek érdekesebbnél érdekesebb harcosai Amerikában: sportladyk és színésznők, emigrált orosz hercegnők. Legdivatosabb e percben egy japán tudós. Mert úgy van a, dolog, hogy tavalyi kalapját még csak felveszi az ember idén is, de tavalyi arcbőrét ugyan melyik nő lenne hajlandó 1929 nyarán is viselni? Ama bizonyos napbarnított rézvörös szín, melynek megszerzésére nem utazhattunk elég messze a múlt nyáron, idén tabu. Nem viseli senki. Pergamentszinü minden szép nő idén. S enyhén rózsaszín csak az, aki semmiképpen sem tudja megszokni, hogy régi okirathoz hasonlítson. Mig tavaly arra szolgált minden ruha s cipő, hogy minél többet mutogasson a lesült nyakbői, váltból, karból — e percben épp ellenkező a feladata. Ezért született meg a hosszú kesztyű, amely legújabban csipkeszerüen összevarrt szalagokból készül. Kontúrjait strasszkövek ragyogják, hogy gazdájuk tisztában van a divat összes kívánalmaival. A rakoncátlan sált (csak arra szolgált tavaly, hogy minél több nyakat mutasson) ráncbaszedi idén a divat. Nem mozdulhat a vállról vagy a derékról. (Ez a legújabb helye.) S háromszinü, akár a zászló. Akár Lady Hamilton idejében a hófehér arcot óriás-kalap védi a naptól, amely alatt nincs semmi uj, még az sem, hogy a tavalyi cseresznye piros száj helyett idén a „brique-szinü“ sárgáspiros a divatos, még az sem, hogy minden hajszínek között estére legsikkesebb az ezüst. Bácsikai Magda. A legrégibb szabadalom A nemzetgazdaságtan históriájában azt tanítják, hogy a szabadalom ügye 1623- ban született meg, amikor is I. Jakab angol királytól kierőszakolták az úgynevezett Statute of monopoliest: a szabadalmi törvényt. A filológusok mostanában kiböngészték, hogy voltaképpen már az ókorban is volt szabadalom. Athénaios görög szofista és grammatikus, aki Marcus Aurélius idejében élt Alexandriában és Rómában, a görög irodalom egyik legbecsesebb ránk maradt termékében, a Deipnosophistai“ cimü munkájában, amelyben régebbi kultúrtörténeti emlékek vannak összefoglalva, már megemlékezik egy érdekes, az akkori kort jellemző szabadalomról. Ez a szabadalom a szakácsmüvészet szabadalma volt. Saybrisban, ebben a délolaszországi görög élvhajhászó, romlott városban törvény mondja ki, hogy „ha egy szakács eredeti, uj, ízletes ételt kitalál, akkor egy év leforgása előtt másnak nem szabad azt előállítani, csakis magának a feltalálónak. Ezen idő alatt legyen meg az üzleti haszna.
