Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-16 / 24. szám - Früschel, Georg: A hatalom kulcsa
Baloldalt: Emberevők? Cigánypurdék a kalyiba előtt Szepsi környékén. — Jobboldalt: Móricz József dr. tanácselnök, a kassai cigányper tárgyalási vezetője. — A bank megtalálja majd módját, hogy -engem félretoljon az TLituból -és senki sem fogja a bankot okolhatni halálomért! A helyzet világos volt. A méregzöld lapoc-ska s benne az a -néhány sor a „Rengeteg“ cimü regényről, — ez volt a játékkaszinó trükkje, melyet Sarkos nem tudott kivédeni. Per-egrin, a „Gyónás“ szerkesztője, később — néhány ropogó bankó fejében — tényleg bevallotta, hogy a cikk közzétételére egy idegen-szerű akcentussal b-eszélő kecskeszakállas ur kérte fel. Willovsky ezután Jadwiiga társaságában Sarkos lakásához -hajtatott. Szakgatott szavakkal adta elő a lánynak a történteket. Ha Éva Dreki-elt nem világosítják fel idejében, a legrosszabbtól kell tartani. A ház előtti sokaság és az ott álló mentőautó azonban azt bizonyították, hogy amitől tartottak, az már bekövetkezett. Sarkos dolgozószobájában két hullát találtak, az linóét és Éva Drekielét, köztük egy revolver és egy méregzöld füzet hevert a padlón. A bank sikerrel fejezte be manőverét. Végrehajtatott a kemény Ítélet, melyet Hektor Sarkos felett mondott ki a m-ontecarlói játékkaszinó. Hideg ajkai senkinek sem árulhatják el többé a titkolt, a szisztémát. Nem volt immár -senki, aki a hatalom kulcsát birtokolta volna. Jadwiga merev arckifejezéssel bámulta a halottakat. A magántanár kézenfogta őt és levezette az autóhoz.-0-A Lung tanár házában lejátszódott dráma befejeződött. Ev-a Drekiel temetésén Trenzin -old-álán -haladt Jadwiga. Edgár Willovsky elvesztette a játszmát. A magántanár hos-szu ideig szerencsétlennek érezte magát szerelmi csalódása következtében, de végül is arról vélt -a pletyka tudni, hogy Willovsky nagy eredménnyel udvarol egy dúsgazdag gépgyáro-s lányának, akit nemsokára feleségül fog venni. Az ilyen pletykák pedig sohasem alaptalanok. — VÉGE. — — Amint látod, bizonyosságot szerzek magamnak. — A módszered mindenesetre különös. És mit találtál? — kérdezte Drekielné hűvös nyugalommal. — Semmit sem találtam, mégis tudom, hogy igazam van. Átlátom ezt a komédiát. Ne gondold, hogy becsapsz. Tudom, hogy megcsalsz. Drekiel nem szerette a feleségét. De hiú volt s bántotta volna, ha az asszony megcsalja, bár róla mindenki tudta, hogy táncosnőket tart ki s gyakran tölti éjszakáit házon kivül. — Tudom, hogy megcsalsz, — ismételte a férfi. — Ez az első megtisztelő alkalom, hogy féltékeny vagy rám. — Nem tűröm, hogy igy beszélj velem... Mit gondolsz, ki vagyok én? — Nos, ki vagy? — kérdezte Éva asszony. — Te, — kiáltotta az ügyvléd és megragadta az aszszony csuklóját.’— Te, ne játsz velem. Valid be, hogy szeretőd van! Mondd meg az igazat! Ekkor következett a nagy meglepetés Drekiel számára. Évában győzött a vágy, megbosszulni magát ezen az emberen, aki éveken át gúzsba kötötte a lelkét s most még igényt tartott rá. Egy lökéssel kiszabadította magát é-s felkiáltott: — Jó, tudd meg az igazat, volt egy szeretőm! Drekiel felorditott: — Hazudsz! Hazudsz! — Nem hazudok, — mondta a nő nyugodtan, — meg akartam magam ölni, mikor elhagyott. Egy ugrással mellette termett a férfi. —- Megöllek! Ki az az ember? — Egy ember. — Kicsoda? — kiáltott Drekiel s kezeit felesége torkán tartotta. — Hektor Sarkos ... Drekiel kezei lehullottak. Egy pillanatig sem szólni, sem mozdulni nem tudott. Aztán rekedt röhögésben tört ki. — Hektor Sarkos? A görög iró? Óriási, igazán óriási. Ekkor jutottak csak eszébe Sarkos szavai:
