Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-16 / 24. szám - Surányi Miklós: Csodadoktor
CSODADOKTOR Elbeszélés — Irta: SURÁNYI MIKLÓS Orvosdoktor vagyok, diplomámat a háború utolsó évében kaptam meg is amikor levetettem a katonaruhámat, ott álltam az uccán, orvosi diplomával, csikorgó télben, lakás, fűtés s világítás nélkül, pénz nélkül, állás nélkül és kilátás nélkül. Édesanyám iákkor már Baranyában, Siklóson lakott, államvasuti főmérnök özvegye, kis házacskában és minden vagyona ez, meg két hold szőlő volt a villányi hegyek lejtőjén. Két hónapot édesanyám meleg, puha, levendulasziagu kis fészkében töltöttem, kérvényeiket írogatva és pályázatokat küldözgetve, amelyeket nem küldöttem el, mert féltem, hogy valahova mégis kineveznek. Anyám mindennap kétszer nógatott, hogy akasszak ki táblát a kapufélfa mellé: Dr. Rozgonyi István egyetemes orvostudor — s aztán majd csak jönnek a parasztok hátfájásukkal és szaggatásaikkal, nem is szólván arról, hogy fogat is tudok huzni s a szüléshez is értek. Két hét múlva megvallottam neki, hogy csak Pesten tudnék élni s legjobbnak tartanám, ha eladnánk itt mindent, elköltöznénk Pestre, iáhol lakást veszek, háromszobás lakást, egy a mamáé lesz, egy az enyém, a harmadik a rendelőszoba s abetegek az előszobában várnak, amíg fogadhatom őket. Emlékszem, május elsején volt, amikor ez a szép álom megvalósult. Az Üllői ut egyik bérkaszárnyájában vettem háromszobás lakást s a kapubejárás alatt a falon öt ügyvéd és két orvos táblája alatt ott szerénykedett az enyém is: Dr. Rozgonyi István egyetemes orvostudor. Röntgent is vettem, — erre ráment a szőlő egész ára, — régi, szerény, primitív kis gépet, használtat, olcsót, nyavalyás kis Röntgent egy kollégámtól. Lakás, műszerek, Röntgen: édesanyám utolsó fillérje is elúszott a befektetéseken. És vártam a pácienseket. Jött is naponta egy, olykor kettő, esetleg három is szerencsés járványok idején, de valamennyi a másik két orvoshoz tért be. Hogyne! Az egyik szülész volt, klinikai tanársegéd, a másik pedig fogász, aki részletfizetésre húzogatta ki az emberek odvas fogait. Talán mondanom sem kell, hogy eközben halálosan szerelmes llettem. Még az egyetemről ismertem őt, Lőrinczy Vilmának hívták, most egy kórházban -gyakornokoskodott, nőorvos volt és okleveles szülész. A kórháziból az időtájt éppen elbocsátották, most állás nélkül volt, de sötét szőke haja úgy ragyogott, mint a bronz, s nagy kék szeméből csak úgy sugárzott a jóság, az okosság és a szerelem. Eleinte csak az uccán találkoztunk, később bemerészkedtünk egy-egy csendes kávéházba és elpanaszoltuk egymásnak szerelmünket és szomorúságunkat. Neki még rendelőre sem telt, mert özvegy édesanyjának nem A gazdag amerikaiak nyaralóhelye. Luxusszálló a kaliforniai Palm Springsben.
