Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-16 / 24. szám - Surányi Miklós: Csodadoktor

Rent: Toscanini a

milánói opera

együttese

élén különvonaton távozik Berlinből, ahol az olasz művészek nagy sikerrel vendégszerepeltek. — Középen: Erika Mann,

Thomas Mann,

a hires német

iró leánya, a bajor állami színházban vendégszerepelt. Erika Mann

a

„Don Carlos

“ című

drámában Erzsébet királyné szerepét játszotta. Lent: A skagerraki tengeri ütközet emlékére a csata évfordulóján tengerész-diszőrség teljesít szolgálatot a német birodalmi elnök palotája előtt. A tengerész-diszőrség Hindenburg

elnök

jelenlétében váltja le a Reichswehrt.

volt falusi kis háza és két hold szőlőcskéje. Csák úgy lézengett szegényke a világban, folyton kérvényeket irkáit és kétségbeesésében elment volna már vidékre lis járványorvosnak. Természetesen nem engedtem. Ehelyett minden reggel találkoztunk a kávéház egy ablakfülkéjében és halkan tanakodtunk.

— Istenem, mit tegyünk?

— Türelem, majd csak jobbra fordul egyikünk vagy másikunk sorsa.

— Beadta a kérvényt?

— A létszám betelt. Valami hatalmas protektor kellene.

— Nincs.

— Elmegyek ápolónőnek. Jó? Vagy inkább szülésznő legyek?

Vilma tudott franciául és kicsit angolul. Tehát elmegy valahová társalkodónőnek. De ez közvetlen a háború után volt s akkor senkinek sem kellett társalkodónő.

Félévig tartott ez a tervezgetés, Vilma nem tudott állást kapni s az én rendelőm még mindig nem látott beteget. Nem tehettünk mást, összeházasodtunk. Most már négyen laktunk, két fiatal orvos és két anya, az enyém, meg Vilma édesanyja. Az Üllői-uti bérház kapualjába kiszögeztünk még egy uj táblát — Dr. med. univ. Lőrinczy Vilma v. kórházi orvos, nőgyógyász és okleveles szülész — de az embereknek nem volt pénzük ahhoz, hogy betegek legyenek s aki már beteg volt, inkább meghalt, semhogy orvosra és patikára költsön.

Vilma végre is elment egy újonnan alakult pénzintézethez levelezőnek, én pedig németből fordítottam novellákat egy régi napilapnak. Az uj pénzintézet és a régi lap egy napon megbuktak és én elhatároztam, hogy soffőrvizsgát teszek és felvétetem magamat a gépkocsivezetők szakszervezetébe. De nem lettem sofför, mert Vilma bejutott egy tőzsdeügynök irodájába s erre olyan fordulat állott be életünkbe, aminőre a leglázasabb álmaink közepette sem mertünk volna gondolni soha. Eladtam a Röntgent s az árán elkezdtem játszani a tőzsdén. Két esztendővel később bérpalotám volt Budán a Főuccában, háromemeletes, tizennyolc lakóval, nem számitva a magara hatszobás lakását s az irodámat, amelyben két gyakornok, egy ügyvéd és három gépirókisasszony dolgozott, s a földszinti bolthelyiséget, amely fölött aranybetűs cégtáblán állott a nevem: Rozgonyi István bank- és tőzsdebizományos. Vilma a saját autóján járt és szenvedélyesen gyűjtötte a régiségeket, a finom textíliákat és a nemes porcellán okát. A következő évben eladtam a házat, az autót, a perzsaszőnyegeket, az an tiiqufi t ás okát és a porcellánokat s hitelezőimmel kiegyeztem harminc százalékra. Ki-