Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-16 / 24. szám - Laczkó Géza: Aludni!

robatatáncosok — The Tschemidoff's. Nem nehéz kitalálni, ami közben történt. Juci kilépett szolgálati helyéről és magánzónö lett. Aztán közös háztartásbeli s végül is artistanő. Pardon (most már n-nel mondja a Juci) artistanő. Röviden művésznő. Egy szóval olyan társadalmi tényező, aki nappal saját sovány főzelék-ifeltétjén, éjszaka meg finom urak finom pezsgőjén él.

És nem sokat alszik. De baj az? Majd alszik, ha öreg lesz. Mint parasztlány sem sokat aludt, a cseléd is későn fekszik és korán kel, az artistanő is fő-fő nagy virrasztó. Vagyis nappal alszik. Estig. Már mint a többi, ö bizony fölkel, mert szeret délben korzózni, délután kávéházban üldögélni, ha reggel nyolckor feküdt is le.

Külföldön még kevesebbet alszik az ember, mert idegen városokban erősebb a munka és több a látnivaló. Külföld, igen külföld. A Tschemidoff‘sok igen jó szerződéseket kaptak. Pest után Brünn, aztán Prága, Mahrisch-Ostrau, Pozsony, Bécs, Hamburg, Zágráb és Arad.

Hü, mi sok mindent nem tudunk. Juci már rég nem Juci, hanem Zsüliett, aki úgy töri a németet, mint egy született orosz. Szőke magyar paraszt sima haja bohócosan kurtára vágott, kigöndöritett Szemének elmélyült kékségéből nem az Alföld tiszta halovány ege, hanem valami nemzetközi fakó mámor villog s testének kazalalji izmos terpedő szépségét hét ország hetvenhét férfiénak hétszázhetvenhét csókja simította, szabályozta rizsporozott tagú akrobata lokálvénusszá. Aki mire megszokta a mindennapos kölnivizes fürdőt, már franciául is megtanult annyit, amennyi arra szükséges, hogy fokozott pezsgőfogyasztásra és minden ok nélkül való bőkezűségre buzduljon hallásán a pali, más néven pasi, gaszt, vendég.

S mi, nappal robotoló, éjjel alvó privátok nem is sejtjük, hogy milyen gyorsan múlik az idő ott, ahol nem mérik. A tizenhatéves lány még béka, a tizennyolcéves már művésznő, a huszonnyolcéves már vén tyuk.

Juci-Zsüliett is hamar végigrobogott ezeken az állomásokon. Eleinte Dsidsivel „dolgozott“, aztán elvált tőle A divatos tenniszruha főjellemvonása az idén az egyszerűség. Képünk egy rendkívül Ízléses párisi sportmodellt ábrázol.

s mint szóló táncosnő működött Keleteurópa nevezetesebb kulturközpontjaiban mindaddig, amig egyszer csak nem kapott szerződést. Ebben az időben, mint mondani szokták, ha nagyon elfáradt, a kerítésre támaszkodott s ugylátszik, nagyon-niagyon elfáradt, mert ötszobás lakást tartott, négyet kiadott ifjú művésznőknek, az ötödikben meg maga trónolt emlékei és öreg udvarlói között, akik feltűnő érdeklődést tanúsítottak a másik négy szoba lokálműsorról lokálmüsorra, azaz hónapról-hónapra változó lakód iránt.

Aztán ebből is kiöregedett, kezdett túlságos nagy lenni a korkülönbség közte és fiatal lakói között, ami kelleténél jobban kidomborította, hogy tulajdonképen miből is él. Egyrészt a hatóság figyelt föl, másrészt meg a művésznők sem igen szerették a láthatatlan, de borzasztó nyilvános cégért az ötszobás lakás bejárata fölött. A szobák egyre hosszabb ideig álltak üresen, ezért a hozzátévedöket jobban meg kellett nyúznia, ami megint csak rossz vért szült s igy senki sem csodálkozott, amikor egy szép napon Zsüliett mama felmondta a lakást és eltűnt a nyilvánosság elől.

II.

Hol járt, merre járt, sohasem fogja megtudni senki. Ha egy efajita hölgy eltűnik, nincs az a rendőrség, lokáldirektor, rokon, aki nyomára tudna akadni. A nemzetek vándorlásainak történetében is vannak ilyen korszakok, amelyekről sem vésett, sem Írott emlék, sem szájhagyomány, de még nyelvtörténeti adat sem számol be. Még jó, ha a valahonnan indulásról s a valahova érkezésről van tudomásuk, mint a jelen esetben.

Mert tudniillik Zsüliett mama újra itt van a körünkben már, hát nem egészen, hanem csak úgy, mint az, aki Pestszentlőrincen lakik és Pesten egy lokálban dolgozik. Persze, lakni, dolgozni, igen tág fogalmak. Ötszobás lakásban csakugyan laknak, akik ott laknak, de lakásnak nevezhető-e, ha az ember reggel nyolckor ér haza, reggelit készít két személyre, takarít, délben megfőzi a vacsorára valót, akkor aztán ledől a konyha sarkában egy vackon, ötig alszik egypár