Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-20 / 3. szám - Komáromi János: Nyári garázdálkodás

A tél szórakozásai. Sielő-lánc az Alacsony Tátrában.

legfrissebb tudományát, az úszást. Hasrafeküdt a háromcentiméteres vízben s mialatt barnára edzett két karjával megtámaszkodott a vizecske fenekén, tomboló csapkodást vitt végbe a lábaival, hogy vörösre verte a térdeit. Megdicsértem, hogyha igy viszi tovább, még olimpiai bajnok válhatik belőle. A helybenvaló gyorsuszásban.

Ám napról-napra megesett, hogy lépten-nyomon megfogott a nevelési módszerben kifejtett minden elővigyázatosságom ellenére is. A parton sétáltunk egy alkalommal, amikor a következő kérdéssel fordult felém váratlanul:

— Apukám, hány feje van a Jézuskának?

— Egy, — válaszoltam, megfelelően az igazságnak.

— És azon az egy fején hány szeme van?

— Kettő, — mondtam minden gyanú nélkül.

Először eltűnődött s akkor egyszerre kárörömmel ujjongott föl:

— Hát, ha csak két szeme vau, miéit mondod, hogy mindig lát engemet?! Más gyelekeket is kell neki nézni •és akkol elfordítja lólam a szemét?

Hallgattam. Nagyon mélyen pedig.

Legalább kétszer ígérte meg mindennap, hogy a jövőben mintaszerű viselkedést fog tanúsítani. Éppen azért fájdalmas meglepetéssel volt reám, amit ottlétem utolsó délutánján személyesen kellett tapasztalnom.

A legutolsó nap délutánján ugyanis a kabinok közt sütkéreztem, a füves részen. Apák, marnák bent csattogták a mély vízben s olykor csengő kacagás' ütött meg a Balaton ama pontjáról. j

Egyszerre csak élénk csata kiáltások keveredtek bele a távolabbról szálló kacagásba. A strandról hangzottak föl a csatakiáltások, ahol félórával előbb nagy elmerüléssel játszadozott még .János és körülötte valami tiz-tizenkét egykorú, tehát olyan öt év körüli fiatalember. Várat építettek a homokban.

Sütkérezésemből Ágnes-kasasszony vert föl, aki elfúlva szaladt felém a strand irányából:

— Apukám! Apukám! Gyere gyorsan, mert igen verik egymást!

— Kik? — és talpraugrottam.

Szegény kislány kézzel-lábbal magyarázott, mialatt könnyek potyogtak az arcán:

— Hát János meg a többi fiú! Szét akartam őket választani, de engemet is hátbavertek!

Lélekzethalva szaladtam a strandnak, de ott meg is kellett állnom ... Soha olyan dulakodást!

János a legközépen viaskodott s abban a pillanatban valami öten kapaszkodtak beléje, hogy leteperjék a homokba s ellássák ott a baját. De nem sikerült nekik, mert János megfeszítvén összes izmait és lábinait, lerázta őket magáról. Ugyanakkor pedig az ő segítségére rohantak lelkendezve a kebelbarátok s haj, mi kezdődött ottan!... Dobogott alattuk a part.. . János egy észrevétlen pillanatban csak kitépte magát az őt szorongató ellenlábasok karmaiból, hozzápattant az egyik ádáz ifjúhoz, (a főriválisa lehetett'), megkapta derékben, lökött rajta mellben olyan egyet, hogy a szánandó fiatalember belevágódott a tóba. Nagyot csappant körülötte a viz s utána percekig háborgott a Balaton.

Nagy leszámolásra készülődtem, de megint nem lett belőle semmi. Az ütközet visszhangjára tudniillik a szülők is kisiettek a mélyvízből s még ők fogták pártját Jánosnak, azzal érvelve, hogy valamennyi elszánt ifjú egyaránt ludas a szenvedélyeknek ekkora elfajulásában.

János ekkor, még ott a parton, kicsinyek és nagyok