Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-09 / 23. szám - Kóbor Tamás: Volna

Klein Relli, Friedmann Böske, Stark Anci és Gold ­glanz Lili mint görlök a beregszászi izr. nőegylet jótékonycélu estélyén. merte volna közülök mondani valaha, hogy csalódtak ben­ne. El kell tehát jönni minden férfi életében a nőnek, aki egyszer odavágja merészül, hogy csalódott. Ha korábban, ha későbben, a csalódás gondolata felvetődik minden fér­fit illetően a női nem egy-egy kiválasztott képviselőjében, mint most is. S az öregur, mint minden férfi, felbőszült arra a gondolatra, hogy őbenne csalódás eskessék. — Fogass! — ordított harsányan a zuhogó esőbe. A két hölgy meigrezdiilt. Valószínűleg nem így gon­dolták, talán úgy vélték, hogy ebből a parázs vitából az öregur meghunyászkodásia kezdődik s igy sikerrel veszik bé a várat. Nem számítottak azonban arra, hogy öreg sze­relmessel van dolguk, akik más értékeléshez jutottak a női lelket illetően, mint fiatal poéták. — Fogass! — riogta a házigazda s a kocsi nagynehe­­zen oda is állott a lépcsőhöz, pislákolt gyenge lámpása. — Volt szerencsém! — intett a hölgyeknek az öreg­ur s oly megkönnyebbüléssel sóhajtott, mintha legalább is jégkártól menekült volna meg. A hölgyek elborzadt pillantást vetettek a gazdára. Látták azonban szerfölött böszült voltát s szó nélkül szálltak be a kocsiba. Az eső halkan szemergélt. Kelet felé nedvesen pirkadt. A kocsi elnyikorgott. Rágázolt az ázott virágfiirhang­­ra, csikoirgott a fékje, amint legurult a lejtőn. A gazda állt a veriandalépcsö tetején. Zsebredugott kézzel állt. Mintha hónapok óta tartó nyomás alól szaba­dította volna ki magát. Az utolsó napok feszültsége pom­pásan megenyhült. Mondhatni, boldognak érezte magát. Dúdolni kezdett, mint aki szörnyű veszedelemből me­nekült. Leballagott a viharágyuhoz. Néhány csöpp eső sza­kadt még le a foszladozó felhőből. Megverdeste az öregágyu csövét. Nedves lőpor hul­lott ki belőle. A virágfirhang egészen a kapuig húzódott a nagy szaladgálásban. Lent, az utón halkan nyikorgott a briicska. Ott vitte az öregur utolsó szerelmét. Az istállók mögött rekedthangu vén kakas próbált kukoritanii egyet. VOLNA — És nem nevetsz ki, hogy vén szamár és okos üzlet­ember létemre beállók a kislányok sorába és lelki problé­mával fordulok hozzád? —- Kereken és határozottan: nem. Okos üzletember, ha magára van hagyatva, nőben sem különbözik a buta kis­lánytól. Még észbelileg sem. — Jólesik a gorombaságod. — De a kislányokon sem tudok segíteni, mert csak annyiban vagyok okosabb náluk, hogy semmi közöm a helyzetükhöz. — Ezt is tudomásul veszem. — Tehát? — Tehát — a minap egy fiatalember állított be hoz­zám s azóta nem tudok eligazodni az életemben. Mintha el­cseréltem volna a kabátomat egy idegenével s mégis hor­danom kell. — A fiatalemberrel cseréltél kabátot? — Nem. A fiatalember az az idegen kabát. Megértő fejbólogatás. — Azaz legyek világosabb, mert nem érted? — Úgy van. — Tehát a fiatalember nagyon megnyerő külsejű, rop­pant értelmes, tüneményesen jómodoru és gépészmérnök.-— És állást kért, hivatkozva ... Irta: KÓBOR TAMÁS — Úgy van. Hivatkozva egy protektorra, aki halott s igy nem protezsálta. — Ne mondd tovább. Ha megmagyarázod, már nem lesz olyan érdekes, mint érthetetlenül. — Igen, de nem mulattatni akarlak, hanem tájékoz­tatni. Azt mondta szerényen és kedvesen a fiatalember, hogy semmi más alapja jelentkezésének nincs, csak sze­gény édesanyja sokat beszélt nekik, a gyerekeinek rólam, akivel leánykorában jóbarátságban volt. — Ahá! — Igen, ahá. Nevet ugyebár nem kell emlegetni. Mondjuk, hogy Kamillának hívják. Huszonötesztendős fiú voltam és verseket Írtam, ö körülbelül húszéves volt és versekért rajongott. A verseim, ahogy most látom, csapni­­valóak voltak és neki tetszettek. Mi következik ebből? — Hogy szerelmes volt beléd. — Úgy van, hogy szerelmes voltam belé. Aztán hu­szonnyolcéves lettem és megházasodtam, ö is már huszon­hat éves volt, mikor férjhez ment. Nem volt viszonyunk, nem voltam lekötve, nem hagytam el, nem kellett szakí­tanunk, csak abban maradt a barátságunk a viszonyok, a helyváltozás, a társadalmi és munkabeli elhelyezkedés át­csoportosulása révén. Nem másképp, mint barátok, akik

Next

/
Oldalképek
Tartalom