Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-02 / 22. szám - Krónika • Karinthy Frigyes: Hölgyeim és uraim - Vozári Dezső: Sport - E. V.: A puskamüves, mint jó pszichologus
k R (ÍV! k \ Hölgyeim dr. Épeszű Ember, a Marsbolygóról, aki mostanában megint meglátogatott néhányszor, hogy mint „Józan Belátás“ cimü ottani napilap munkatársa néhány adatot szerezzen be az elmekórtani rovat részére, ma megfogott az uccán, éppen mikor villamosra akartam szállni! — Kérlek szépen, mi ez? — kérdezte, jegyzőkönyvvel a kezében. — Micsoda? — Ez itten, amire fel akarsz szállni. — Mi volna? Villamos. Nem ismered ezt a közlekedési eszközt? — Ez egy közlekedési eszköz? Érdekes. Én emberperselynek néztem. — Emberperselynek? Megbolondultál? — Nem valószínű, bár negyedik napomat töltöm itt bolygótok vendégszerető körében. De mindennap tanulok valami újat. Pár évtizeddel ezelőtt, mikor utoljára jártam a Földön, láttam néhány ilyen városi közlekedési eszközt, de akkor még fel lehetett ismerni ennek a szerszámnak eredeti célját és alkalmazását, a körülményeknek megfelelő változatban. Nyár lévén, a villamos nem állt másból, mint négy keréken egy rendes, lapos deszka, a deszkán ülőhelyek, sza-Sport A* labda rövid ivekben repül lábtóllábig. A játékosok lihegnek; izmok és tüdők fortisszimója! Húszezer nyak mered előre, húszezer szempár követi a bőrgolyóbis útját, húszezer torok üvölt, negyvenezer tenyér csapódik össze extatikusan: — Gól!!! — Gól!!! — Gól!!! Mindezt a rövidség és az egyszerűség okáért sportnak nevezik. Huszonkét ember gyúrja, rúgja egymást az ápolt terepen huszonkét modern gladiátor viaskodik szöges talpakkal és alattomos öklökkel, egymás mellett, egymás ellen, a győzelemért és a — kenyérért. A polgár, aki vasárnap délután idegeit csiklandoztatja a futballpályán, önös önzetlenségével egy uj professziót hivott életbe; a hivatásos labdarugó méltán illeszkedik be a kor figuráit felölelő vásári panoptikumba. Nem mintha disszonáns volna a professzionalizmus térhódítása a sportban. A futball-klubok ma emberi szenvedélyeket kiszolgáló trösztté lettek, mely a kettős könyvvitel rideg és lovagiatlan kalkulációjára baziroz, bevételei és kiadásai vannak, egy-egy jó szezont, vagy mérkőzést tekintélyes haszonnal zár le s igy mindenképp indokolt és érthető, hogy azok is kikérik arányos részüket ebből a jövedelemből, akik irhájukat és végtagjaik épségét viszik vásárba az „ügy“ érdekében. Mintahogy a szivargyári munkásnőtől vagy Palugyai pincemesterétől nem ki-és uraim, badon — oldalt négy oszlop tartja a tetőt. Az ilyen villamosnak az volt a hátránya, hogy fel lehetett lépni és le is lehetett szállani akármelyik oldalon, azonkívül szellős volt, egyszerű, olcsó, praktikus. Azóta, mint látom, nagyot fejlődött a technika és az agybaj. Ezek a mai drágább és fejlettebb ízlésű villamosok és autóbuszok úgy vannak szerkesztve, mint valami értékes ékszerdoboz, vagy vaskazetta, vagy Wertheim-szekrény — nagyszerűen lehetne bennük robbanószert, esetleg veszett kutyákat szállítani. Akkora nyílás van rajtuk, ami éppen befér egy ember — ahogy a perselyen, vagy a büféautomatán is akkora nyílás van csak, ahol egy huszfilléres pénzdarab befér. A perselyen és automatán értem a dolgot, ott az a cél, hogy a pénz ne essen ki rajta, ha rázzák — de hogy az embereken mit féltenek, mért muszáj őket egyesével fölengedni és leengedni, cseppenkint adagolva, mint az orvosságot, hogy minél tovább tartson és minél kellemetlenebb legyen az ajtó körüli tolongás — ennek a magyarázatát nagyon szívesen meghallgatnám valamelyik klinikai előadáson. Karinthy Frigyes. vánja és nem rs kívánhatja senki, hogy ingyen álljanak alkalmazóik szenvedélykielégítő üzemei rendelkezésére, úgy a futballista is méltán tart igényt fizetségre munkaadói részéről. Mindez nem furcsa. A furcsa az, hogy ezt az egész komplexumot az álszeméremére oly nagyon rátarti Európa minden különösebb tiltakozás nélkül megemésztette. A hellének talán valóban hitték, hogy ép testben lakozik a hibátlan lélek és futással, meg gerelyvetéssel igyekeztek a lélek hüvelyét évről-évre megtatarozni, a mellkast kitágítani, az izmokat domborukká és ellenállókká tenni. De az amerikanizmus a sportra is rátette kezét. Előző generációk vicclapba valónak találták volna azt, ami ma lépten-nyomon megtörténik. A tanító azt kérdi a nebulótól az iskolában: — Mi az apád foglalkozása? — Jobbösszekötő az ÜFC-nél, — feleli a gyerek s e pár szóba egy zavaros életű nemzedék tragédiája, — vagy ha úgy tetszik — komédiája van belezsufolva. Az természetes, hogy aki hivatásból rúgja a futballt, azt megfizessék s az is természetes, hogy minél jobban rúgja, annál magasabb fizetésre tarthat igényt. De nem természetes, hogy egy társadalom egész sereg életerős férfinak ne tudjon más elhelyezkedést juttatni, mint amilyen a profi futballistáé. Mert bizonyos, hogy a nemzetközi futball-égboltozat elismert és elismeretlen sztárjai szívesebben volnának állomásfőnökök Csobaházán, vagy Putovcén, ezredesek az Üdv Hadseregében s esetleg koporsókereskedőnek is elmennének a fekete kegyszer-üzlet hüs falai közé. Hja, hja, ha lehetne! De folytassa ki-ki mesterségét. Béke velünk! Vozári Dezső. R puskamüDes, mint jó pszichológus Adolfine Lamettrie, párizsi színésznő elvesztette válópörét és elhatározta, hogy önkezével véget vet céljavesztett életének. A művésznő elment egy puskamüveshez, akinél browningot vásárolt, aztán búcsúleveleket irt, majd a halántékának irányította a revolvert és megnyomta a ravaszt. Egyszóval, egészen komolyan a másvilágra készült, nagy csodálatára azonban életben maradt. —Legelébb is arra gondolt, hogy a fegyver csődöt mondott, de miután életuntsága elég hatalmas volt, tovább próbálkozott a fegyverrel, amig egész tölténykészlete elfogyott. Parányi égésisebtől eltekintve a művésznő teljesen sértetlen maradt. Az órák múlásával aztán az öngyilkosjelöltön különös változás ment végbe, egyszerre ráébredt, hogy az életnek még vannak szépségei, vannak még lehetőségek és célok, amiért érdemes életben maradni. A művésznő boldogan indult Marin puskamüveshez, hogy megköszönje neki, hogy tévedésből vaktöltényekkel látta el. A puskamives válasza meglepő volt: — Nagyságos művésznő, részemről nem történt tévedés. Évek tapasztalati megtanítottak arra, hogy alaposan megnézzem vevőimet és ki is ismerjem őket. Ma már nem esik nehezemre egy kétségbeesett öngyilkosjelöltet megismerni, még ha színészi kvalitásokkal leplezni is tudja szándékát, mint az ön esetében történt. A haláljelöltek részére nem csupán speciális töltényeket tartok készenlétben, hanem körülményesen megkonstruált fegyvereket is. A csodálatraméltó Marin puskás azonban nemcsak az élettől önként megválni akarókat tudja kihalászni sűrű vevőköréből, hanem jó emberismerettel a féltékeny asszonyokat is felismeri. Egy Passyban lakó családban háborúságra került a sor, melynek folyamán a férj kijelentette, hogy elhagyja a házat és előbbi kedveséhez költözik. Amikor az asszony látta, hogy az elköltözést nem tudja megakadályozni, revolvert rántott elő és háromszor férjére tüzelt. Kölcsönösképpen az áldozat nem rogyott életlenül öszsze, hanem csak a félelemtől ájult el. —Az asszony pedig kétségbeesett sikollyal a férjére vetette magát, ráncigálni kezdte róla kabátját, hogy megtalálja a sebeket és háziorvosukért telefonált. A férj az asszony roppant kétségbeesését látva, bizonyságot szerzett szerelméről és nyomban megfogadta, hogy hü férjként mellette marad. A pszichológus puskás ez esetben tehát egy családi tragédiát akadályozott meg emberismeretével. E. V.
