Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-02 / 22. szám - Frösvhel, Georg: A hatalom kulcsa

1. Forberger Árpádné, Madárházak 2. Boleman János dr. Stubnyafürdő igazgató-főorvos>a. 3. Fischer Elekné, Trencsénteplic-fürdő igazgatónője. elviseltem. Ezen már nem lehet segíteni. Kérem, kezdje el. Willovsky belekezdett. Lassan beszélt, szép, csiszolt mondatokban. Elmondotta Lung tanár életét és halálát, mint egy romantikus novellát. Beszélt a tudósról, aki egész életén át behatóan foglalkozott matematikával, kü­lönösen a valószinüség-számitás tudományával, dacára an­nak, hogy kutatásainak föterülete a geológia, a földtan volt. Elmondta, miként tette meg a tudós felfedező útját Északafrikába s ott, ahol erre senki sem számított, vastar­talmú kőzetet fedezett fel. — De nem ez a felfedezés és nem a kőzet sajátságos rétegezödése foglalkoztatták a legjobban a forró afrikai éjszakákon. Odautazásakor két napot Monte-Carlóban töl­tött s látta a roulette-játékot. Ennek az egyszerű és mégis oly raffinált játéknak titka, melyet látszólag csak a kér­lelhetetlen véletlen igazgat, követte öt egészen Afrikába s itt egy világos, holdas éjen rájött, hogy ez a véletlen csak a balgák képzelgése s hogy a játék valójában a valószí­nűség szabott törvényeinek van alávetve. Aki ennél a já­téknál a valószinüség-számitás szabályait helyesen alkal­mazza, annak győznie kell a véletlennel szemben, nyernie muszáj, annyit és addig, amennyit és ameddig óhajtja. — És ez a képlet hirtelen világosan látszott lelki sze­mei számára. Tudta, hogy megtalálta a szisztémát, mely­ivei a bankot az ö akaratnélküli rabszolgájává igázhatja, melynek segítségével gazdag, mérhetetlenül gazdag lehet. — Anélkül, hogy kutatásait befejezte volna, otthagy­ta, Északafrikát s visszament Monte-Carlóba, fölkereste a játéktermet s elkezdett játszani. Nem úgy játszott ö, mint a többiek, forró fejjel és reszkető kezekkel, egy hivatal­nok tiszta pillantásával és természetes nyugalmával ját­szott, mert szisztémáját követte. — Először kis tétekkel operált, mert csak jelenték­telen töke állott rendelkezésére, de nyert. Tökéletes biz­tonsággal nyert, minden küzdelem és izgalom nélkül, nyert, mert nyernie kellett, mint ahogy a viz lefolyik a ké­nyelmes mederben. — Előbb százasokat, aztán ezreseket nyert, később tíz- és százezreket. A bank figyelmes lett rá s fölismerte, hogy ellenfelével áll szemközt, mely könnyen a romlásba taszíthatja. Ki kellett békülnie ezzel az ellenféllel, vagy el kellett pusztítania őt. Miután beszerezték információikat a professzor ur jelleniéről, hogy bár az ellenfél birtokában halálos fegyvert tartogat, de abszolút gentleman, a bank elhatározta, hogy béketárgyalásokba bocsátkozik vele. Egymillió frankos évjáradékot ajánlottak föl neki azzal a föltétellel, hogy soha többé néni fog a bank ellen játszani s titkát, a szisztémát, sohasem fogja senkinek sem elárul­ni. Lung ur belement ebbe, soha többé nem játszott s a szisztémát sem árulta el. Betartotta, amit megfogadott. — És a *bank? — kérdezte lihegve Jadwiga. — A bank is betartotta a feltételeket, — folyatta Willovsky. — Én is azt hittem eleinte, hogy a bank meg­szegte a szerződést s félretolta az útból az ön atyját, de kutatásaim rávezettek, hogy a bank ártatlan ebben a gyil­kosságban. Minden évben kifizették a megalkudott milliót egy közvetítő személy által. Mindenki azt hitte, hogy ez a pénz a fölfedezett vasbányák jövedelméből érkezik hozzá. A bank fizetett, de ezt az áldozatot nem akarta hiá­bavalóan meghozni. Gondosan megfigyeltette minden lé­pését az ön atyjának. Ezért nézette át az okmányait, mi­kor hirtelen meghalt, mert féltek, hogy atyja talán a vég­rendeletében följegyezte a szisztémát, a félelmetes kép­letet. — A bank megfigyeltette atyámat? És honnan tudja ön ezt? — Midőn a bank vezérigazgatójával beszéltem a ta­nár ur titokzatos haláláról s elmondtam neki, hogy egy is­meretlen férfi átkutatta az elhunyt okmányait, ijedten kérdezte tőlem: „Egy vagy két hívatlan vendég nézte-e át a papírokat.“ Sokáig nem tudtam, hová magyarázzam ezt a különös kérdést, ma már tudom. Az, hogy egy ide­gen átnézte az okmányokat, ismert tény volt előtte, mert, ezt az idegent a bank küldte ide. Ez az idegen évekig ál­lott lesben, hogy atyja halála esetén készenlétben legyen, átnézze a végrendeletet s esetleg megsemmisítse a bor­zalmas képletet. A vezérigazgató azért nem volt meglepve, midőn erről az idegenről hallott, csak mikor közöltem ve­le, hogy atyja nem természetes halállal múlt ki, riadt meg, amikor csak az első betolakodóról hallott s a má­sikról nem. Megijedt, mert attól tartott, hogy a gyilkos még édesatyja életében szerzett tudomást valamiképp a szisztémáról s ezért nem volt szüksége rá, hogy átnézze az elhunyt okmányait. — Mert az ön atyját a szisztéma miatt nem a bank, ha­nem egy harmadik személy ölte meg. A bank csak meg­figyeltette Lung urat is jelentéseket kapott hetenként er­ről. Nem ismerek mindenkit, akik ebben a bank segítségé­re volak, de sokan lehettek s részint atyja közvetlen kö­zelében tartózkodtak, ök mellékes szerepet játszanak eb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom