Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-02 / 22. szám - Frösvhel, Georg: A hatalom kulcsa

1. Forberger Árpádné, Madárházak 2. Boleman János dr. Stubnyafürdő igazgató-főorvos>a. 3. Fischer Elekné, Trencsénteplic-fürdő igazgatónője.

elviseltem. Ezen már nem lehet segíteni. Kérem, kezdje el.

Willovsky belekezdett. Lassan beszélt, szép, csiszolt mondatokban. Elmondotta Lung tanár életét és halálát, mint egy romantikus novellát. Beszélt a tudósról, aki egész életén át behatóan foglalkozott matematikával, különösen a valószinüség-számitás tudományával, dacára annak, hogy kutatásainak föterülete a geológia, a földtan volt. Elmondta, miként tette meg a tudós felfedező útját Északafrikába s ott, ahol erre senki sem számított, vastartalmú kőzetet fedezett fel.

— De nem ez a felfedezés és nem a kőzet sajátságos rétegezödése foglalkoztatták a legjobban a forró afrikai éjszakákon. Odautazásakor két napot Monte-Carlóban töltött s látta a roulette-játékot. Ennek az egyszerű és mégis oly raffinált játéknak titka, melyet látszólag csak a kérlelhetetlen véletlen igazgat, követte öt egészen Afrikába s itt egy világos, holdas éjen rájött, hogy ez a véletlen csak a balgák képzelgése s hogy a játék valójában a valószínűség szabott törvényeinek van alávetve. Aki ennél a játéknál a valószinüség-számitás szabályait helyesen alkalmazza, annak győznie kell a véletlennel szemben, nyernie muszáj, annyit és addig, amennyit és ameddig óhajtja.

— És ez a képlet hirtelen világosan látszott lelki szemei számára. Tudta, hogy megtalálta a szisztémát, melyivei a bankot az ö akaratnélküli rabszolgájává igázhatja, melynek segítségével gazdag, mérhetetlenül gazdag lehet.

— Anélkül, hogy kutatásait befejezte volna, otthagyta, Északafrikát s visszament Monte-Carlóba, fölkereste a játéktermet s elkezdett játszani. Nem úgy játszott ö, mint a többiek, forró fejjel és reszkető kezekkel, egy hivatalnok tiszta pillantásával és természetes nyugalmával játszott, mert szisztémáját követte.

— Először kis tétekkel operált, mert csak jelentéktelen töke állott rendelkezésére, de nyert. Tökéletes biztonsággal nyert, minden küzdelem és izgalom nélkül, nyert, mert nyernie kellett, mint ahogy a viz lefolyik a kényelmes mederben.

— Előbb százasokat, aztán ezreseket nyert, később tíz- és százezreket. A bank figyelmes lett rá s fölismerte, hogy ellenfelével áll szemközt, mely könnyen a romlásba taszíthatja. Ki kellett békülnie ezzel az ellenféllel, vagy el kellett pusztítania őt. Miután beszerezték információikat a professzor ur jelleniéről, hogy bár az ellenfél birtokában halálos fegyvert tartogat, de abszolút gentleman, a bank elhatározta, hogy béketárgyalásokba bocsátkozik vele. Egymillió frankos évjáradékot ajánlottak föl neki azzal a föltétellel, hogy soha többé néni fog a bank ellen játszani s titkát, a szisztémát, sohasem fogja senkinek sem elárulni. Lung ur belement ebbe, soha többé nem játszott s a szisztémát sem árulta el. Betartotta, amit megfogadott.

— És a *bank? — kérdezte lihegve Jadwiga.

— A bank is betartotta a feltételeket, — folyatta Willovsky. — Én is azt hittem eleinte, hogy a bank megszegte a szerződést s félretolta az útból az ön atyját, de kutatásaim rávezettek, hogy a bank ártatlan ebben a gyilkosságban. Minden évben kifizették a megalkudott milliót egy közvetítő személy által. Mindenki azt hitte, hogy ez a pénz a fölfedezett vasbányák jövedelméből érkezik hozzá. A bank fizetett, de ezt az áldozatot nem akarta hiábavalóan meghozni. Gondosan megfigyeltette minden lépését az ön atyjának. Ezért nézette át az okmányait, mikor hirtelen meghalt, mert féltek, hogy atyja talán a végrendeletében följegyezte a szisztémát, a félelmetes képletet.

— A bank megfigyeltette atyámat? És honnan tudja ön ezt?

— Midőn a bank vezérigazgatójával beszéltem a tanár ur titokzatos haláláról s elmondtam neki, hogy egy ismeretlen férfi átkutatta az elhunyt okmányait, ijedten kérdezte tőlem: „Egy vagy két hívatlan vendég nézte-e át a papírokat.“ Sokáig nem tudtam, hová magyarázzam ezt a különös kérdést, ma már tudom. Az, hogy egy idegen átnézte az okmányokat, ismert tény volt előtte, mert, ezt az idegent a bank küldte ide. Ez az idegen évekig állott lesben, hogy atyja halála esetén készenlétben legyen, átnézze a végrendeletet s esetleg megsemmisítse a borzalmas képletet. A vezérigazgató azért nem volt meglepve, midőn erről az idegenről hallott, csak mikor közöltem vele, hogy atyja nem természetes halállal múlt ki, riadt meg, amikor csak az első betolakodóról hallott s a másikról nem. Megijedt, mert attól tartott, hogy a gyilkos még édesatyja életében szerzett tudomást valamiképp a szisztémáról s ezért nem volt szüksége rá, hogy átnézze az elhunyt okmányait.

— Mert az ön atyját a szisztéma miatt nem a bank, hanem egy harmadik személy ölte meg. A bank csak megfigyeltette Lung urat is jelentéseket kapott hetenként erről. Nem ismerek mindenkit, akik ebben a bank segítségére volak, de sokan lehettek s részint atyja közvetlen közelében tartózkodtak, ök mellékes szerepet játszanak eb-