Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-26 / 21. szám - Acencsenko, Arkadij: A tenyérjós
A tenyérjós Május 30-án lesz öt esztendeje, hogy a nagy orosz humorista prágai száműzetésében meghalt. Az uccán egy elragadó hölggyel találkoztam, aki így szólt hozzám: — Kedves barátom, siessen a tenyérjóshoz. — Kihez? — Mondom magának, menjen a tenyérjóshoz, mondassa el a jövőjét. Ez az okkultizmus pompás dolog. A News'ki-körut 23 szám alatt egy kiváló gondolatolvasó lakik. — Lydija Andrejevna, biztosítom róla, hogy lábam sohasem fogja egy jós küszöbét átlépni, kezemet sohasem fogom egy gondolatolvasónak megmutatni. — S ha egy csókot adok érte magának? Ha a beszélgetés ilyen fordulatot vesz, kezdi az eset az embert érdekelni. — Ez, látja, egy ajánlat, amely megfontolandó ... így már egészen másként fogom fel a dolgot, — szóltam gondolkodva. — Mikor látogassam meg a gondolatolvasó urat? — Még ma ... azonnal... rögtön! — Rendben van. De csak egy feltétellel: ha előleget kapok! — Kérem! A hölgy összecsücsöritette meggypirosra festett ajkait s én rohantam a tenyér jóshoz. * Elhatároztam, hogy előbb megtekintem, miként jósol a telepata másvalakinek s csak azután vetem alá magamat mesterkedéseinek. Az uccán, nem messze a Newskiköruttól, egy ócska katonakabátba öltözött fiatalemberrel találkoztam; tüzet kértem tőle, majd beszédbe elegyedtem vele: — Volt ön már valaha gondolatolvasónál, tenyér jósnál? — kérdeztem. — Nem. De miért kérdi ezt? — Tudományos érdeklődésből. Van most ideje? Irta: Arkadij Avercsenko — Igen. Három hónap óta munkanélküli vagyok. — Akkor menjünk azonnal a tenyér jóshoz. Az mindössze két rubelbe kerül. — Uram, hol vegyek én két rubelt? Nincs foglalkozásom s a munkanélküli segélyből alig tudok megélni. Most éppen tiz kopek van a zsebemben. — De kedves barátom, ne izgassa fel magát. Én majd megfizetem a tenyérjóst s ön még öt rubelt kap külön. Én csak ott akarok lenni a szeánsznál. A fiatalember zavarba jött, a kezeit nézegette s aztán egy mély .sóhajjal igy szólt: — Nos, jó, gyerünk! A tenyérjós igen szívélyesen fogadott bennünket. — A jóslás nem blöff, hanem tudomány — mondta. — Kérem, uraim, foglaljanak helyet. Az asztalon egy emberi koponya feküdt. — Ez az ön koponyája? — kérdeztem. — Természetesen! — Mondja, kérem, van ennek a koponyának itt valami praktikus haszna, vagy csak a titokzatosság emelése céljából tartja itt? — Bocsánat, hiszen ez egy híres kaldeusi mágus koponyája. — Ön az előbb még azt mondta, hogy ez az ön koponyája. De ön egy gondolatolvasó, tény ér jós. Kérem, közölje velem ennek a fiatal urnák a jövendő sorsát. Olvassa ki tenyeréből. i Uj ismerősöm szerényen tartotta oda jobbkezét. A tenyér jós röviden, nyers hangon igy szólt: — Kérem a balkezét! — Nem mindegy az, a jobb- vagy a balkézből olvassa-e ki a jövendőt? — A sors csak a balkézen látható. így, most itt fekszik előttem az ön balkeze. Mit mondjak önnek? Ön 52 esztendős! — De kérem — szólt nevetve a fiatalember — téved, 25 éves vagyok. — Úgy látszik, hogy ön téved — szólt a gondoliat- Baloldalt: Gömöry János, az eperjesi gimnázium nyugalmazott igazgatója, akit a város 60 éves születésnapja alkalmából melegen ünnepelt. — Jobboldalt: A Tornaijai Újság szépségversenyének győztesei: Királynő: Dienes Liliké; udvar hölgyek: jobbra Kassza Alanya, balra Sándor Margó, ülve Kuffler Tutu.
