Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-26 / 21. szám - Fröschel, Georg: A hatalom kulcsa
olvasó öntudatosan. — Ez a vonal azt bizonyítja, hogy túl vian az ötvenen. És hogy meddig fog élni? ... Ejnye, ezer ördög, hát mi ez? — Nos? — kérdeztük mindketten. — 250 évig fog élni! — Ohó — kiállítottam meglepve — ez talán mégis túlzás? A gondolatolviasó még mélyebben a tenyér fölé hajolt. — Nem, ezek a vonalak, nézzen oda ... Uram, ön még röviddel ezelőtt uralkodó volt, trónon ült... A gondolától vasó homlokához kapott és kétségbe esetten kiabált: — Nem ismerem ki magam. Ez az első eset praxisomban. Az ön keze tébolyba kerget! Hátradőlt székében s letörölte homlokáról a verejtéket. —• Mondja — kérdezte a fiatalembertől — király volt maga ezelőtt? — Nem, gyalogos hadnagy voltam csupán ... Vidéki lányok szemében talán egy kis király. — Uram, miféle izgalom ez — mondtam a gondolatolvasónak — inkább mondja meg, mikor fog eiz a fiatalember meghalni. — Szabad a kezét mégeigyszeír? A jós borzalommal eltelve szemlélte a kezet. — Nos? — Tudtam, hogy valami alávalóság fog ebből kisülni. Ez lek etet len! — Micsoda? — Egy szülés következtében fog meghalni.-— Ejnye, ön elfelejti, hogy férfi áll ön előtt. — Úriam, nem vagyok gyerek, tenyérjós és gondolatolvasó vagyok. A jövendőmondás egy komoly tudomány. Csak azt mondom, amit a kézből kiolvasok... Ez a fiatal ember tébolydába váló... Egy őrült! Mondja, fiatalember, mely ördög varázsolta e titokzatos jeleket a tenyerébe ? — Vigye el a manó! — kiáltotta a fiatalember — ez egy igen szolid cég ... Knaus & Comp., Berlin, Fried richstrasse. A háborúban elveszítettem egyik karomat s minthogy nagybátyáimnak müvéigtaggyára van, hát. .. A kaldeusi mágus koponyája, valamint több fóliáns és egy pár gyertyatartó repült felénk, szerencsére nem találtak el bennünket... — Meneküljünk — kiáltotta felém a fiatalember — a gondolatolvasó elvesztette az eszét! Pánikszerűen kifutottunk, lerohantunk a lépcsőn, mikor végre az uccán voltunk, ismerősöm igy sízólt: — Hála Istennek, hogy élve kiszabadultunk. — Uram ■—■ mondtam dühösen — miért nem mondta meg nekem mindjárt, hogy miikeze van? — Féltem, hogy akkor elesem az öt rubeltől. Most úgyis odavan a pénz. — Dehogyis — mondtam nagylelkűen —- itt a pénze, Isten áldja meg. Este ismét találkoztam az elragadó fiatal hölggyel. — Nos, volt a tenyérjósnál? — ez volt első kérdése. — Voltam; az előleget tisztességgel ledolgoztam. — És mit mondott magának? —- Tényleg hisz a chiromantiában és effélékben? Hiszi azt, amit a jósok jövendölnek? — Igen, igen... Én hive vagyok az okkultizmusnak. — Hát aizt mondta nekem, hogy még ma a világ legboldogabb embere leszek, mert egy gyönyörű asszony legalább is. egy tucat csókot ad majd nekem, nem beszélve szerelméről, melyet nekem ajándékoz ... És minthogy a nők babonásak, azonnal megkaptam a kívánt tizenkét csókot s e pillanatban egy bájos barátnőt hódítottam magamnak ... fl hatalom kulcsa Regény — Irta: Georg Fröschel (18) —- Szerettem volna, — folyatta Olga, — mert a történtek után tisztában akartam lenni veletek, sőt nagyon érdekelt, hogy akkor délután fel fogod-e hívni a profeszszorékat. Negyed négyig nem volt érdekesebb beszélgetés. Ekkor hozzám jött a hivatalszolga s jelentette, menjek fel azonnal az igazgatóságra s közben Matild Fröhlich helyettesit majd az apparátusnál. Valami ostoba ember panaszt emelt ellenem az igazgatónál, hogy nem voltam elég előzékeny vele szemben. Ezért kellett az igazgatói irodába mennem, ahol kiadós prédikációban volt részem. Matild jó barátnőm, megkértem, vigyázzon a 18944-es számra s mondja majd el nekem, miről beszéltek az esetleges telefonálók. — Nos és hallgatózott? — kérdezte a magántanár magánkivüli izgalommal. — Sajnos nem, — beszélt tovább a leány. — Mikor ismét visszajöttem, elmondta nekem, hogy a 18944-es számot közben felhívták, de neki nem volt ideje kihallgatni a beszélgetést, mert az összes abonensek éppen akkor ostromolták meg a központot. De a számot, mely Lungot kérte, feljegyezte. — 22926? — Igen, 22926. S nemsokára megszakadt az összeköttetés a 18944-es számmal. —-Lung tanárt e szerencsétlen beszélgetés alkalmával szivszélhüdés érte s amikor elvágódott a balsorsu ember, elszakította a telefon zsinórját, — szólta el magát a meglepett Willovsky. — Ez nagyon érdekes, -—- kiáltott fel Olga, — Edmond erről egyáltalán nem beszélt nekem.-— Hát akkor egyszóval ez az Edmond Dúc eziránt a beszélgetés iránt is érdeklődött. — Azt meghiszem, — mesélte a lány készségesen. — Egy óra hosszat kérdezősködött nálam ezirányban s mióta mindent tud, egyre ritkábban mutatkozik s ina már csak a páholyjegyet küldte el, felültetett, amint látod. ■Most Willovsky Edmond Dúcról sziereitett volna bővebb információt szerezni, valamint a módról, ahogy Olgával megismerkedett. A lány kissé romantikus színben adta elő vonatkozásait az érdekes franciához, de mindebből a magántanár nem lett okosabb. A lány viszont azt kérdezte Willovskytól, miért érdekli őt annyira Lung professzor utolsó telefonbeszélgetése. Bár Olga igen szerényen és szeretetreméltóan kérdezte ezt s legelbájolóbb mosolyát pazarolta el, Willovsky mégis kitérő választ adott, úgy hogy Olga felhagyott a kérdés firtatásával. Még mindig az üres balkonon állottak s csak az elősiető autók tülköléseiből s a színházból kitóduló embertömegböl vették észre, hogy az előadás befejeződött s hogy az egész harmadik felvonást, igy a sok megpróbáltatáson átment szerelmi pár boldog egybekelését elmulasztották. Willovsky ,szívesen lett volna udvariatlan s leginkább autóba szerette volna ültetni Klipp Olgát s hazaküldeni. De jobbik énje mégis diadalmaskodott benne s meggondolta, hogy terveihez világos nappalra van szüksége s hogy mégis csak jobb lesz holnap reggel megérdeklődni a telefonközpontban, ki a 22926. számú távbeszélőállomás bérlője, mint most éjféltájban. Ezért Olgát a ruhatárban jobbfajta színházi köpenyébe burkolta s aztán rövid ideig egy kedves, kis étteremben ült vele egy üveg kitűnő bornál. Olga már a régi szerelem feltámadását szerette volna ünnepelni, ám Willovsky feltűnően kimért és hűvös volt. Alighogy a bor elfogyott, távoztak. A magántanár autót fogadott Olgának, a viteldijat előre kifizette s hazaküldte egy meleg kézszoritással a leányt.
