Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-05 / 18. szám - Társaság, divat • A stílus - Szerkesztői üzenetek
A stílus Bár a mai nő már nem mondja azt, amit anyáink és nagyanyáink mondtak, hogy csak az ösztönös, a természetes mozdulatok szépek, s bár azt ma már minden iskolásleány tudja, hogy a mozdulatok szépségét éppen úgy meg lehet tanulni, mint az algebrát és a francia nyelvtant, azt azonban már nagyon kevés nö tudja, hogy majdnem minden ruha más mozgást, más mozdulatokat, más sitlust követel. Ez a stílus azonban nem lehet betanult és merev, nem viselheti a természetellenesség látszatát, hanem az egyéniségből szinte önként kell folynia, s az akarattól, a tudattól észrevétlenül kell irányittatnia. Az egész sokkal könnyebb, mint amilyennek az első pillanatban látszik, s nem kiván mást, mint egy kis önfegyelmet és sitlusérzéket. Ennek az önfegyelemnek és stilusérzéknek a kiteljesült példánya a francia, vagy helyesebben a párisi nő. Párisban, a legrosszabbul fizetett kis midinett is tisztában van azzal, hogy másképpen kell lépegetnie térdig érő szűk kis szoknyácskájában és másképp az esti stílruhában. Nem csoda hát, ha az a társaságbeli dáma, akinek ezen a téren való tökéletességét megcsodáltam, olyan rutinirozott művésze a stílusnak s az alkalomhoz és ruhához illő mozdulatok szépségének. Ez a dáma, a férfinyeregben való lovaglás után, tökéletesen férfidresszhez illő mozdulattal nyúlt a cigarettatárcájáért, férfimozdulattal törte ketté a sóskiflit és hajtotta fel a coctailt s férfimódra simított végig a simára kefélt haján. Az arcán természetesen sárga púder volt, s az ajkán csak egy csipetnyi rúzs. Ugyanez a dáma egy déli istentiszteleten komoly volt és egyszerű, s sima fekete ruháján nem volt egyetlen színfolt. A délutáni teán, szűk, mohazöld, moiréruhában fiús volt, kedves és pajtáskodó, sokat cigarettázott, s egy zöld strasszgyöngyön kívül nem volt semmiféle ékszere. Este pedig, amikor egy tűllből és szalagból összeálmodott illatos stilruhát viselt, bájos volt, puha és nőies, nem cigarettázott, s hosszú, fehér keze olyan lágyan mozgatta a legyezőt, hogy annak, aki látta, eszébe sem juthatott, hogy ugyanez a kéz vastag szarvasbőrkesztyűben vállalkozik egy tüzes ló megzabolázására is. S ez a dáma minden alkalommal természetes volt, nem affektált, nem komédiázott, mindig önmagát adta, de minden ruhához, minden alkalomhoz megfelelően ... Igaz, hogy a párisi nőnek több évszázados öröksége ez a rutin, s hogy neki csak az egyéniségéhez, az alacsonyságához, vagy magasságához kell erősítenie, vagy finomítania a mozdulatait, de az is igaz, hogy ezt a rutint több-kevesebb fáradsággal minden intelligens nő megszerezheti. Ez azonban, — amint sokan tévesen hiszik — nemcsak annyi, hogy egy ismert mozi, vagy színpadi sztárnak a mozdulatait lekopirozzuk, egy hallott hangsúlyt az unalmasságig ismételünk, mert ezek a kölcsönvett mozdulatok és gesztusok éppen olyanok a nem megfelelő egyénen, mint a kölcsönvett ruha ... Meg lehet figyelni, hogy például egyegy Jeritza-est után sok nő úgy áll az operaház ruhatárában bundájára várakozva, olyan magasra húzott szemöldökkel, s olyan bágyadtra erőltetett nézéssel, mint ahogy Jeritzát látta Turandot jelmezében a százszor megunt szerelmi vallomások közben. Utánozzák Jeritzát, mert tetszik nekik a bágyadt nézés s a homlok fehérségébe szaladó szemöldök. Utánozzák, mert látják, hogy a mellettük ülő férfi el van ragadtatva ettől a nézéstől, s ettől a magasra vont szemöldöktől. S amig ezzel a magasra vont szemöldökkel belebujnak a bundáikba, s indulnak lefelé a villamos, vagy az autótaxi felé, nem gondolnak arra, hogy a bágyadt nézés és a magasra vont szemöldök csak akkor hat jól, ha Jeritza dús, hamvasszőke haja, királynői alakja és csodás művészete adja hozzá a kisére-A ruhaviselés és a ruhához, az alkalomhoz megfelelő stilusismeret ott kezdődik, hogy ismerjük alaposan ne csak külsőnk, de belsőnk előnyeit és hátrányait is. A külsőnek és a belsőnek ugyanis tökéletesen együtt kell működnie. Csak az a nő lehet igazán stílusos, aki mindig, minden alkalommal, külseje és belseje minden előnyével és minden hátrányával számolva az összességből állapítja meg és veszi ki a neki legjobban megfelelő és igy az egyéniségével legjobban harmonizáló alaptónust, amelyet azután minden alkalomhoz és minden ruhához, az alkalomhoz és ruhához illően kell kiépíteni. Ha egy alacsony, nem egészen karcsú nő itulrövid ruhát, tulmély dekoltázst visel, ha gyorsak, szelesek, gyerekességet utánzóak a mozdulatai, közönségessé és stílustalanná válik. Ha azonban ugyanez a nő hosszabb ruhát vesz, keskeny, kisebb dekoltázst, esetleg hosszuujju ruhát használ, lágyak s komolyak a mozdulatai, finom és stílusos. Magas nőnek sohasem szabad tulrövid ruhát viselnie, tulélénk színeket hordania, tulhangosan beszélnie s kis, bágyadt, törékeny nőket imitálnia, mert ezek a dolgok ellenkezésbe jutnak egyéniségével. Aki azonban mégsem tud egységes és neki legjobban megfelelő stílusban megállapodni, az maradjon az arany középutón, amely mindig mindenben jobb és ízlésesebb, mint a jobbra, vagy balra való kilengések... Szégyen. Mi helyzetét egyáltalán nem látjuk oly sötétnek, mint ahogy ön hiszi. A szeszes itallal, nikotinnal, kokainnal és az önéhez hasonló dolgokkal űzött visszaélések mind alkalmasak a szervezet megrontására, a testi erő megcsökkentésére és a szellemi tehetségek legyöngitésére. Mivel azonban ön még egészen fiatal, meg vagyunk róla győződve, hogy célszerűen beosztott életmóddal a szervezetében okozott kárt teljesen helyrehozhatja. Soha egy csepp szeszesitalt ne igyék, foglalkozzék komoly tanulmányokkal és olvasmányokkal. Ne féljen a szabad levegőn való tartózkodástól és ne idegenkedjék a sport változatos nemeitől, különösen pedig az otthon is végezhető testedző gyakorlatoktól. Felhívjuk azonban figyelmét, arra, hogy itt is tertózkodjék minden túlzástól és mint minden egyéb dolgában, ebben is tartson mértéket. Ha igy fog élni, a jövőt illetőleg semmi oka sincs az aggodalomra. Fiatal nagymama. A válasz lapunk 9. számában jelent meg. K. E.-né. Kérdését nem értjük. Szíveskedjék világosabban és olvashatóbban írni. Stefi. Minket senkinek a vallása nem érdekel és ezért kérdésére nem is tudunk felelni. Felelős szerkesztő: Szvatkó Pál dr. Főmunkatárs: Márai Sándor. Kiadó: Tarján Ödön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Praha II., Panská 12/III. — Nyomatott: Mercy Heinrich Fia nyomdájában, Prágában A nyomásért felelős: J. Charvát. A lap küldését a postaminisztérium a 216.729. VII. 1928. sz. alatt engedélyezte TÁRSASÁG, DIVAT SZERKESZTŐI ÜZENETEK
