Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-05 / 18. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
ÁLMOmÁZA Leteszi az újságot, elolvassa a koporsó arany föliratát: „Dr. Karmel Péter...“ És nem ugrik föl, nem szalad a koporsó után... Pedig nem dr. Szebeni Virgilt temetik, Karmel Pétert temetik. És ifjabb dr. Winter Aladár nem tudja, hogy idősb dr. Winter Aladár hiába ül otthon a nagy karosszékben a kályha mellett, édesapja mégis csak meghalt.. . Lehetséges ez? Ne láthassa, ne beszélhessen vele soha? Elmenjen mellette az uccán és ne tudja: ez az ? Idősb doktor Winter Aladáré legyen minden, a gyerek is, Álmokháza is, Irén is? Itt van az asszony, három lépésnyire, itt reszket a sötétben, pazar fekete bundája alatt. Talán egy szóra vár csak... Halkan megszólalt: — Irén? Halkan felelt az asszony is, tétován, nyugtalanul. — Mit akar? — Gyere ide! — Nem! Nem megyek! És már ölelték egymást. De az a csók, amellyel Karmel az asszony száját marcangolta, megint csak a düh, a gyűlölet és az elkeseredés csókja volt, büntető és bosszúálló csók, hadüzenet idősb dr. Winter Aladárnak. Irén nem elemezte ezt a csókot. Karmel csókja volt. Erre szomjazott, mióta gyerekét megszülte. Boldogan zokogott. Karmel meglepődve, megenyhülve simogatta a zokogó asszonyt. Behunyt szemmel hallgatta ezt az ismeretlen muzsikát. Még nem fedezte föl a sirás örömét. Anyját nem ismerte, mikor testvérei kimentek Amerikába, mikor édesapja meghalt, fájdalmát magába zárta. Szeretőinek a könnyei nem hatották meg. Vackukból parancsszóra elöugró idomított könnyeknek nevezte és nevette őket. Sohasem gondolt arra, hogy jól esne valakivel összeborulnia és kisírnia magát. Pedig érzékeny volt és százszorosán hatott rá minden. Talán ezért is vértezte körül magát gőggel. Ezért nem mert soha tökéletesen fölolvadni egy érzésben. Talán ez elől menekült a magányosságba. Akkor élt ki mindent, altkor tárta föl lelkét, akkor beszélt, amikor egyedül volt. Jó szeme volt annak az orvosnak, aki visszavezette a naplóiráshoz. Okosan beszélt vele. — írjon meg mindent, ami eszébe jut. Mindegy, akárhogyan. A fontos dolgokat intézze el két szóval, a jelentékteleneket részletezze. Vagy megfordítva. Ne müvészkedjen. Nem közönségnek irja a naplót. Ennenmagának irja. És nekem. Két millió dollár szállítása a világváros uccáin. A páncélautókat lovasrendőrök kísérik a Continental National Bank palotájába. kege'ny-J l4(i:
