Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-28 / 17. szám - Földi Mihály: Izabella
magban. Fiatalabb leánybarátnői rajongva néztek fel rá: bátor, okos, nagyszerű volt, méltó a szépségéhez és a híréhez! Meg merte tenni, győzött! ... Az asszonyok irigyelték és nyugtalanul faggatták szerelmének részleteiről. Mindenkinek odadobott egy-egy szómorzsát, gondolatfoszlányt, sóhajselymet. A férfiak tüzesen felvonultak körülötte: ha eddig vágyódtak rá, mert különösen szépnek és megdöbbentően szellemesnek tartották s mert a vagyona is vonzotta, most a szenzáció is ingerelte őket, a különös, alig egy napig tartó veszedelmes regény, amelyről senki sem tudott bizonyosat, a láthatatlan szerető, akire minden lány reménykedve, minden asszony titkolt borzongással gondolt, akinek előjogait nem tartották szégyelnivalónak, de aki nyomtalanul eltűnt. Ostromolták Izabellát szerelemmel és házassági tervekkel; kitűnő férfiak harcoltak kezéért és ragyogó ajánlatokkal kábították: szülei könyörögtek neki, hogy vessen véget a kellemetlen állapotnak: senki sem tudta meggyőzni. S egy napon, váratlanul, elelutazott. Azt mondták az emberek, hogy a művésszel van találkozója. I. Rómába n találkoztak. Megint délután volt s Izabella megint megjelent a szállodában, ahol a művész lakott. Ismét átnyújtotta kezét s a művész lágyan megérintette. — Foglaljon helyet, —- mondta halk hangján s szórakozottan elnézett a feje fölött. — Olyan ismerős az arca. Izabella mosolygott. — Szép olasz feje van ... — s derűsen sóhajtott. —- Velencei, bizonyára. Azt hiszem, láttam magát a minap. Izabella rémülten mosolygott. —- Engemet? — Vagy talán csak gondoltam magára? Felső kép: Az előkelő prágai társaság magyar tagjai: Gecmen Mária Lujza báróné. — Alsó kép: A Gecmencsalád Ischl melletti (gosani) nyári kastélya.
