Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-14 / 15. szám - Krúdy Gyula: Az öreg Krúdy
aranyzsinóros tiszti blúzban és tiszti sapkában járni, mint környékünkön általában a postáskisasszonyok. De Zizi csak szórakozott pillantást vetett a nagyatyám cipősarkára alkalmazott ezüstgombokra, amelyek arra voltak alkalmasak, hogy a tisztinadrágot harmonikussá tegyék. — Nem, most nem érek rá szerelmes leveleket írni a tekintetes ur nevében. Nagyon sok dolog van a postámon. Még Tyukiné, ez a lenvirágszemü, nevetőskedvű, folytonos ijedtségekről panaszkodó asszonyság se ájult el a rendes szokás szerint, amikor nagyatyám köhögését meghallotta az udvarán; nem kapdosott a két kezével a szivéhez, amikor a vendégségbe érkezett úriember a padlástól a pincéig, a vizitszobából a konyháig állhatatosan követte, hogy összegyűlt mondanivalóit apróra kipakolja, még azokat a vese velő-izü anekdotákat is, amelyeket csak négyszemközt lehet nőknek elmesélni, — mondom még Tyukiné is, nagyatyám legbutább szerelme a kamrába zárkózott és onnan beszélt. Felső kép: Madonna. (Sidló Ferenc müve a budapesti Ernsztmuzeum tárlatán.) Oldalt: Orbán Antal: Petrogalli Oszkár síremléke a budapesti tárlaton. nagyapám most végre kitörte a nyakát, mert már napok óta nem került haza. Persze, az öreg nem törte ki a nyakát, mert olyan időben ment el otthonról, amikor ki nem törhette. Téli időben, amikor még csend volt az egész környéken, a mogorva ősz meg itt ásitozott, a férfiak a betegségeiket, a köpeteiket, a lázméröiket vizsgálták; az asszonyok még közöttük a legmulatságosabbak is: a közelgő tél gondolataival telvék, nem látszottak eléggé felszerelve a legbővebb kamrák se. Nagy atyám, mint mondá, az esztendő eme szakában éppen szerelmet vallott egy özvegyasszonyságnak, aki más alkalommal szívesen meghallgatta s a hölgy most igy felelt: — Bár tudnám, hogy a hordóskáposztám is sikerült, mert akkor remélhetném, hogy jóembereim télen se feledkeznek meg házamról. Más alkalommal nagyatyám, Zizi, a postáskisasszony kedvéért vette fel a katonatisztes lovaglónadrágot, mert Zizi maga is szeretett
