Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-31 / 13. szám - Szenes Erzsi: Ázsia palettája
zl japán képzőművészek prágai kiállításáról. Felső kép: Toyokuni: Szinészképmás (fametszet). — Alsó kép: Mongol eredetű buddhista „Istenség“-kép. amit a mai ázsiai művész közölni akar a világgal? Sohasem volt annyira úgy mint éppen ma, hogy mindenfajta művészét értékeit ahhoz és aszerint mérik, mennyire adequat a korral, mennyire fejezi ki a mai ember érzéseit és gondolatait, mennyi közössége van az élettel és az élmény amit kivált csak az egyes ember vagy az egész emberiség élménye lehet-e? Ez a művészet legalább is a mi szemünkkel nézve imaginációs művészet, távol van az élettől és attól az igénytől, amelyről az imént beszéltem. Azoknak a nagy megrázkódtatásoknak, amelyek az utóbbi években Kínát és Japánt érték s amelyeknek morajára Európa is felütötte fejét a kataklizmából, az elemek szörnyű játékából, s a társadalmi átalakulások ijesztő méretű robbanásaiból ebben a művészetben árnyalatnyi sincs. Nem lehet másként, minthogy Japánból és Kínából nem hoztak el bemutatásra mindent, talán éppen a legreprezentativebb és legfontosabb művészek alkotásait nem, lehetetlennek tartom, hogy ne volnának ott művészek, akik a mai Kina és Japán életét tudnák és akarnák visszaadni, a művészi vízió szuggesztiv erejével. * A tárlatot Wang ur és Shita-Sun urhölgy rendezték a Reprezentációs Ház kiállítási termeiben. A tárlaton a következő japán és kínai festők szerepelnek: Hokusai, Hirosige, Anayama, Sao-Yi-Sen, Hegina, Ito-Sin-Suj, Wang-So-Ling, Okkio a legreprezentativebb képekkel. A kiállítás anyaga: festmény, akvarell, fametszet, rajz és kézimunka, de túlsúlyban van a tus és a selyem. Szenes Erzsi. tikus, egyforma szomorúság mindegyiken, nem mélyről jövő szomorúság ez, csak olyan, mintha mind fáradt volna a tenger színétől és a virágok illatától. A gésák, a komédiások s komédiásnők tarka, dús selyem ruházata érdekli leginkább a japán művészeket, amikor nem tájakat festenek. A mongol festők képei megelevenedett misztériumok mindegyikről Búdba mosolya világit le, ez az édes, megbékélt, bölcs mosoly amely Ázsiában az élet egyensúlyát tartja az emberek lelkében. Ez a művészet vonalaiban, színeiben, struktrájában elütő a mi művészetünktől, akarcsak a szelleme. Azért beszéltem csak a szelleméről, .mert az én érdeklődésemet az keltette fel jobban és az ejtett gondolkodóba. Tudni kell, hogy ez a kiállítás az uj, a mai kínai és japán művészek kiállításának van hirdetve. Már most, hogy ez a finomságokkal, illattal, mesével és misztériummal teli művészet lenne a mai ázsiai művészek lélegzete, vére, ereje, ez volna minden
