Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-24 / 12. szám - Lányi Menyhért: Kordács és a börtön csalogánya
Három megzavart tudós bagoly. kordács és a börtön csalogánya-— Hát tudod, a mi börtönünk a leghíresebb börtön volt az egész országban. Hiszen, igaz, minden cigány a maga lo . át dicséri, — dehát a börtönünknek híre talán még a külföldre is eljutott. Ha fizetsz még egy fütyülővei, elmondom miért. — Pincér, még egy féllitert! — Jó fiú vagy, igazi frájer! Hát tudod, az a csalogány szerezte a hírességét. Úgyis hívták: csalogány börtön. Különös madár volt biz az, akinek hangját az ország egyik végéből a másikba hallják. Gondolhatod, mink milyen szívesen hallgattuk. De szeretett is bennünket, mintha csak neki is lett volna valami link ügye az ügyész ur fiókjában. Csak nekünk játszott. — A csalogány? — Az hát. Azaz hogy nem volt az csalogány, csak úgy nevezték országszerte. Fura kis figura volt. Sokan közülünk nem is látták soha, magam is csak egyszer estéli szürkületkor, ahogy feljöttünk a munkateremből a cellába. Épp akkor hajolt ki az ablakon és holmi mályvaféléket öntözgetett, mint azt amolyan vénkisasszonyok szokták. Oldalba is böktem Kordácsot, a cellatársamat, hogy: „Nézd, a mi vén csalogányunk, csókolja meg az Isten a jótékony kezét, ö játszik a zongorán reggel és estvelen, valahányszor sétálni megyünk, mintha csak a szegény bajbajutott linkfiu szórakoztatására teremtette volna az Isten.“ De Kordács csak elfordult és köpött egyet, azt mondta: „nőstény!“. — Nem szerette őket... Tán miattuk ... — Nem tudom. Lehet. Habár nem hiszem. Pedig megesküdnék, a csalogány ötét nézte. De hogyan?! Ahány piros, meg ékiszinkék pántlikája volt a hajában, mind félrecsúszott, úgy meresztette rá a szemét. Még az öntöző is megállt a kezében, mintha abba is belefagyott volna a lélek. Te mán tudod, hogyan szoktak nézni az ilyen megkésett nőszemélyek, ha vénségükre szégyenszemre rájuk jön a fiatalok betegsége. Pedig odafentről, a negyedik emeletről nézte, Isten szomszédságából, ahogy a csalogányoknak dukál. — Ne gurits, onnan megismerte Kordácsot?-— Ilii, hiszen te akkor nem ismerted Kordácsot! Olyan ember volt az, hogy még az égből is meg lehetett ismerni: ez a Kordács. Azért is látta meg az Isten valahányszor rosszba ártotta magát. Hórihorgas lopotök volt az az ember, úgy is hitták, meg azt mondták róla, hogy egy egész napig született. Csupa nyak volt a csípőjéig, egy gallér is elég lett volna neki kabátnak, a végignyak tetejében meg egy olyan piros foltos tök ült, aminek a teteje szélesebb mint a töve. Le is húzta mindig a homlokát a szabálytalanság. Valami sárga penész ült a fején, meg orra alatt szőr helyett, olyan volt mint a dudva, antul csúnyább, mentü! többet gondozzák. No nem is igen fárasztotta magát vele. Különös ember volt, szent igaz. Amolyan penészember-féle, aki direkt a börtön falára született. Nem szerette a szabad levegőt, mikor meg kiszabadult volna, hol ellopta az ügyész ur cipőjét a suszterájból, hol meg ledobta a börtönőrt a lépcsőn, csakhogy ott tartsák továbbra is. Van ilyen ember. — Hát miért? Irta: Lányi Menyhért
