Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-03-10 / 10. szám - Szenes Erzsi: Megjegyzések egy filmhez - Ki lesz Nikolajevics utóda?

Átmulatta a telet és nem is kérdi, mit szól hozzá a szive? A ragyogóan sikerült társadalmi szezon után idegeit és szivét a szószoros értelmében pihentetni kell. Szívbajok és ide­gesség kezelésére Poděbrady fürdő specializálta magát. Az egész éven át nyitva levő fürdő Kőzépeurópa egyetlen sziv­­bajmegállapitó és gyógyintézetét bírja. Magyar prospektust Poděbrady fürdő igazgatóságától kérjen. útjába állnak s mindezideig nem enged­ték meg, hogy igazán betöltse nagyszerű szerepét az emberi művészetek között. Arnoux, Théo Varlet, H. Daniel-Rops stb. mind neves francia iró-emberek és avatott tollal egészítik ki a kötetben vá­zolt filmvilágot. Külön fejezetek tár­gyalják a francia, a szovjet, a német és végül az amerikai filmművészet fejlődé­sét és eredményeit, terveit és akarásait. Kitűnő megfigyeléseket és méltatást ol­vashatunk a krónika rovatban a nagy­szerű Chaplinről, akit csak „notre Char­­lot“ néven hívnak a franciák és igen lel­kesednek mély, úttörő művészetéért. Félix le chat címen megemlékezik a fü­zet a vásznon annyi leleménnyel meg­rajzolt macskáról, amelyet mindenki is­mer, de talán csak kevesen értékelnek úgy, ahogy megérdemli, pedig mennyi művészet van abban, amint a vonalak ■ előttünk szaladnak össze és előttünk te­remtenek életet, történést, bájos, igaz meséket. Igen értékes függelék zárja le ezt a film-kötetet, az eddigi filmtermé­kek áttekinthető táblázata, persze olyan alkotások jegyzéke (mintegy 300—350), amelyek érdemesek a nyilvántartásra és a fennmaradásra. A sok kép, fotográfia, értékes és szép könyvvé teszik ezt a Cinéma-füzetet, amelyből sok hasznos ismeretet meríthet az, aki érdeklődik a filmművészet iránt és lelkesen várja, hogy megvalósítsa azt a rengeteg lehe­tőséget, amely gazdag jövőt biztosit neki. *) Caihier iSpecial. Le Rouge et le Noir. Cinéma 1928.182 old. ára 35 Frs. kb. 50 K. Érdeklődőknek szívesen szolgál felvi­lágosítással a cikk írója. **) Henry Foulaille: Oharlie Chaplin Paris Grasset 1927. Krammer Jenő. Megjegyzések egy filmíiez Egész csomó úgynevezett nemzeti tárgyú filmet bocsátottak már útra az európai és amerikai filmgyárak, de bármely nép életére akart jellemző len­ni u film, néhány szegényes, kasíro­zott motívumon nem jutottak túl a rendezők. Csak úgy dolgoztak, mint az operettek librettó-írói, a magyar fil­mekbe belevitték a csárdát, a csárdást, a fokost, az oroszokba a balalajkát, a kozák-táncokat, a kancsukát s a szí­nészeket beöltöztették a megfelelő népviseletbe. Következésképpen vala­hányszor egy nép lelkét és életét akar­ták megmutatni, hamis és invenciótól ment képet festettek róla. E napokban végre láttam egy fil­met, amelyben elevenen élt, virágzott a népélet, mozgalmasan, színesen, verve-el. Oly igaz volt, mint amilyen csak egy hullámzó búzatábla lehet. Egyik kép a másikból adódott, egy­másba kapcsolódott és áradt itt az élet teljességgel. Távlatos, levegős ké­pek, mozgás, eleven, lüktető, akár egy nagy vásár. És a színészek nem vol­tak „beöltözve“, ruhájuk nem volt holmi kellék, hanem a jellemek az ar­cok, a millieu, a ruhák elválaszthatat­lanul egybe tartoztak. Vasárnap egy orosz faluban, falusi leányok és legé­nyek pompája öltözködésben, mozgás­ban, mulatozásban. Hétköznapok, bár ércsulyuan nehezek, szenved és gyöt­rődik a robotban a nép, mégis meny­nyi szín és tarkaság van bennük. Lá­zadás, harc teszik a film szüzséjét, harc és forradalom, de nem amerikai módra, hogy harminc statiszta össze­vissza szaladgál, egy kis görögtüz és kis porfelhő, hanem harci és forra­dalmi hangulat, menetelő századok erdőkön, mezőkön, völgyeken és he­gyeken át, úgy hogy érezni, hogy egy népről van szó és egy földről, életről és halálról, szenvedésről és örömről. Hadd mondom most már el, hogy a filmet Oroszországban csinálták és „Szabadsághősök“ a címe. Tartalmá­ról és a színészek játékáról külön di­csérő cikket kellene írnom. De engem az a legjellegzetesebb s legérdekesebb tulajdonsága fogott meg a filmnek, ami­ről az imént beszéltem, hogy ebben a Szovjetoroszországban készült forra­dalmi filmben a rendező a nemzeti, a népi film kérdését ragyogóan oldotta meg. Amilyen furcsa ez, épp olyan ta­nulságos. Nem sémákkal és nem kel­lékekkel kell dolgozni, nem egy-egy nép állítólag jellemző szokásait kell ki­hangsúlyozni, nem népviseletet bemu­tatni, hanem a nép életét teljes moz­galmasságában kell visszaadni. Íme, egy orosz film, amelynek atmoszférája és tendenciája forradalmi, a legjobb népi, nemzeti film lett, ezerszer jobb, mint az orosz nemzeti tendenciával ké­szült filmek csak azért, mert a ren­dező a filmben a művészet elvét vitte keresztül következetesen és bátran. Szenes Erzsi. Ki lesz Kikolejeoics utóda? Alig hunyta le a szemét Nikolaj Niko­­lajevics nagyherceg, máris megindult a harc, hogy ki lépjen az örökébe. Az ilyen harcok különben nem ismeretlenek az orosz emigráció történetében. Még Ni­kolaj Nikolajevics életében is két pártra szakadtak az orosz monarchista emig ­ránsok. Az emigránsok zöme Nikolaj Ni­­kolajevicset tartotta vezérének és az orosz trón jogos várományosának. Az emigránsok egy másik csoportja tudva­lévőén Cyrill nagyherceg mellé állt. A nagyherceg cárnak cimezteti magát és valóságos udvartartása van. Cyrill azon­ban sohasem jelentett komoly ellenfelet Nikolaj Nikolajevics számára. Az orosz monarchisták számára ő túlságosan mo­dern. így például elkövette azt a hallat­lan vakmerőséget, hogy igen gyakran tartózkodott Németországban, már pedig az orosz monarchisták nagyrésze Német­országot a Romanov-ház ősi ellenségé­nek tekinti. Legutóbb pedig betetőzte Cyrill népszerűtlenségét az a kijelenté­se, hogyha egyszer trónra lép, számolni fog a forradalom eredményeivel és jelen­tőségével és nem fog ellenezni esetleg egy bizonyos monarchisztikus szovjet­rendszert. Nikolaj Nikolajevics végrendeletében Kutepov tábornokot tette meg az orosz emigráció vezérévé. A tábornok igen ki­tűnő régi vágású katona, de a politiká­hoz egyáltalában nem ért. így aztán most Nikolaj Nikolajevics hívei félre akarják őt állítani. Ezek a hívek két pártra sza­kadtak, két jelölt körül. Az egyik: Alexander Mihajlovics nagyherceg fia Miklós, a másik pedig: a 82 éves Leuch­­tenberg herceg. Hogy ki fog győzni kö­zülük, az ma még bizonytalan. Egyelőre Kutepov tábornok nem hajlandó lemon­dani már csak azért is, mert az ö kezé­ben vannak a nagyhercegi kincsek, ame­lyek az emigráció egyetlen komoly pénz­ügyi propaganda alapját jelentik. Mindenesetre bizonyos, hogy Nikolaj Nikolajevics nagyherceg erkölcsi örök­ségéért még sok harcot fog végigküzdeni az amúgy is sok pártra szakadt orosz emigráció — nem kis örömére a szov­jetnek ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom