Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-03 / 9. szám - Lakatos László: Kis földrajz - A török félhold alkonya - Lucrécia Borgia hajfürtjei - (vd.): 7 hét az uszó jégtáblán
Kis földrajz Irta: Lakatos László. Róma. Hogy ott élt Cézár? Michelangelo? Hogy ott a Fórum és a San Pietro? Hogy cézárok, pápák, tribünök, művészek laktak ott, hősök és ... Hogy ott volt az ó-kor, a középkor, az uj-kor? Ez rengeteg. De ezenfelül is Róma .. Róma az a város, amelynek nevét legtöbbször ejtette ki emberi ajk. Apa, anya, gyerek után mindjárt a legnépszerűbb, a leghasználtabb szó az emberi nyelvben: Róma. Kaukázus. Minden fehér faj őshazája. A Kaukázus ötezerméteres hegyeivel a fehér ember gyerekszobája. Volga. Oly hatalmas, oly szűzi, oly ősi, hogy noha Európában folyik... De nem. Ez nem európai folyó. A Volga ázsiai folyó, amit Ázsia (néhány millió évre) kölcsön adott Európának. Középamerika. Középamerika földnyelv, amely (kis vadóc országaival) Északamerikát összeköti Délamerikával? Tévedés. Középamerika földnyelv, amely (kis vadóc országaival) Északamerikát elválasztja Délamerikától. Wagrami sik. Napóleon névjegye a történelemben. Alexandria. Könyvtárával az ókor végén a világ agyveleje. Mint a Renaíssanceban Firenze. Mint az újkorban Páris. Ma? Tevehajcsáraival és angol penzióival még mindig a világ agyveleje. A világ kiszikkadt, nyugdíjazott agyveleje. Hollandia. Konyhakert. (Amelyben Rembrandt álmodott valamikor. R török félhold alkonya A „Manchester Guardian“ jelentése szerint Kemal pasa azzal a tervvel foglalkozik, hogy a hires félholdas török zászlót más zászlóval kicserélteti. Ha ez a híradás megfelel a valóságnak, akkor ezzel oly politikai embléma tűnik el, mely eddig úgyszólván a világ legöregebb ilyenfajta jele közé tartozott. Teljesen bizonyosan a török félhold keletkezésének idejét eddig még nem sikerült megállapítani, elismert történelembúvárok szerint Otmár szultán alapította a XIII. században, akinek álmában egy félhold jelent meg, mely mindig nagyobbodott s végül betöltötte az egész eget. A szultán ebből az álomból hatalmának megnagyobbodására következtetett és ezért zászlajára felvarratta a félholdat. E teória szerint a félhold közel 700 esztendős volna. Bizonyosabb azonban, hogy a „török félhold“ ennél sokkal régibb keletű és pedig eredetileg Konstantinápoly jelvénye volt. Keletkezésének történetéről a következőket tanúsítják a krónikák. Krisztus előtt 339-ben Bizáncot Makedoniai Fülöp támadta meg. Sok eredménytelen roham után a makedón király elhatározta, hogy a sötét éjszakákon földalatti csatornát ásat és igy tör be az ostromlott városba. A védősereg ebből a szándékból semmit sem vett észre és Fülöpnek csak egy éjszakára lett volna még szüksége, hogy a várat ezzel az akkoriban uj csellel bevegye. A döntő éjszakán azonban félhold jelent meg az égbolton és oly vakító fénnyel ragyogott, hogy az ostromlottak meglátták az ellenség szándékát és tönkretehették az addig ásott árkokat. Ettől az időtől fogva a bizánciak mintegy a hála jeléül a félholddal díszítették zászlajukat. Általános török szimbólummá azonban csak 1453-ban lett, amikor Mohamed II. elfoglalta Bizáncot és ezzel a győzelmével a keletrómai császárságnak megadta az utolsó kegyelemdöfést. Mohamed zászlaja vörös volt és Konstantinápoly jelvényének szemlélésénél határozta el, hogy a fehér félholddal fokozni fogja a török Ki mikor kezdette? Lucrécia Borgia hajfürtjei A milánói Bibliotica Ambrosiana Lucrecia Borgia egy hajfürtjét őrzi, amely még nemrég szabadon volt elhelyezve, úgyhogy minden csodálója hozzányúlhatott. A fürt igy folyton vékonyodott, a színe is halványult, épp ezért most egy vitrinbe tették, úgyhogy profán kezek nem nyúlhatnak hozzá. Borromeo bíboros akadt rá annakidején a hajfürtre, amikor Lucrécia Borgia kézirataiban böngészett. Ö nyomozta ki azt is, hogy Lucrécia a hajfürtöt Bembo költőnek, akit szeretett, ajándékozta volt. 7 az úszó jégtáblán E napokban jelent meg. Behounek dr.-nak, a N obile-expedició csehszUv vák résztvevőjének könyve egy lipcsei cég kiadásában. „7 hét a jégtáblán“ a címe a beszámolónak, melyből érdekes s eddig teljesen ismeretlen részleteket tudunk meg a szerencsétlen kimenetelű felfedező útról, mely igen sok emberéletet követelt áldozatul,dacára annak, hogy a „Krasszin“ nevű orosz jégtörő hajó az expedíció egyik csoportját, melynek Behounek, sőt maga Nobile tábornok is tagjai voltak, hősies önfeláldozással megmentette. Attól a pillanattól kezdve, hogy az „Itália“ elpusztult, szerencsétlen epizódok láncolata következik a jégrevetett emberek életében. Itt csak azokat akarom idézni, melyek közvetlenül követték a katasztrófát. így elmondja a könyv szerzője, hogyan ütöttek sátrat az aránylag kis kiterjedésű jégtáblán. A sátorban hatan voltak. Alig ocsúdtak fel a zuhanás rémületéből, Mariano és Behounek az összezuzódott gondolához mentek, hogy kimentsék belőle mindazt, aminek a jégtáblán hasznát vehetik. A látvány, mely szemük elé tárult, keserves volt. A finom meteorológiai műszerek pozdorjává törve hevertek a léghajó roncsai mellett. Őket elsősorban az élelmiszer érdekelte, természetesen. Mariano guggolva szedi össze az elszórt élelmi anyagokat s e szavakkal nyújtja társának: „Vegye el ezt is, ez is meghosszabbítja egy nappal az életünket.“ Közben kis halomra bukkannak. Mintha el volna valaki temetve. Pomella fekszik ott, a léghajó gépésze, holtan. Ugyanekkor találja meg Behounek dr. a hóban kis piros noteszét is, mely tudományos megfigyeléseinek összes adatát tartalmazta. Néhány lépéssel odább hevertek a hóban kinyitva Malmgreen jegyzetei is. Miután visszatértek a. híressé lett vörös sátorba, odaadta tulajdonosának. Malmgreen azonban letargikusan fogadta fáradságos munkája elveszettnek hitt eredményét, mert egyidejűleg a bátor Pomella haláláról is értesülnie kellett. Ennek a napnak alkonyatán sikerült a hat férfinek, akiket most már a legszörnyübb szükség és egymásrautaltság kötött össze, az első rádióértesitéseket felfogni, melyek az expedíció tagjainak holléte felől érdeklődtek. A vacsora gyorsan elintéződött, kevés csokoládéból, néhány kockacukorból és kondenzált tejből állott. Farkasétvággyal fogyasztottak el mindent. A szükséges élelmiszer megszerzésének gondja nehezedett most Behounekre és a társaság többi — legalább félig-meddig — egészséges tagjára. Ezenfelül a jégtábla irány változásainak megfigyelése képezte a legfőbb munkát. Egy örvendetes esemény verte fel a didergők nyomott hangulatát. Malmgreen egy hatalmas jegesmedvét lőtt le, melynek húsa jóidőre kitűnő tápláléknak ígérkezett. Egy éjszaka Behounek arra ébredt, hogy a sátor erősen mozog ide-oda, közben látja, amint a tábornokot és Ceccionét — mindketten betegen feküdtek — kiviszik a jégtáblára s arról, beszélnek, hogy egy medve van a közelben. Mariano és Zappi vették észre az állatot. Mindketten a nap állásának mérésével voltak elfoglalva s a vad megzavarta őket munkájukban. Malmgreen akkor megragadta az egyetlen lőfegyvert, mely a Nobilecsoport birtokában volt. A jegesmedve nem sokáig váratott magára. Amint lomhán, fejét jobbra-balra lógatva, nekiszaladt a társaságnak, inkább nevetséges volt, semmint veszedelmes. Az ötödik lövés halálos volt, a medve elterült a, jégen. Nagy volt az öröm a, vadászzsákmány felett. De titokban mindenki a napokat számlálta, mellyel a, medvehus meghosszabbította életüket. Az összetört gondola fájával tüzet gyújtottak, majd megsütötték az állat testét. Malmgreen e vadászsikere sok napra nyújtott táplálékot a hat férfinek az úszó jégtáblán. Behounek ezután részletesen elbeszéli a ■ további napok történetét. Ez azonban az újságok híradásaiból éppen eléggé ismeretes. Egy igen izgató problémára, mely az expedíció egyik csoportjának megmentése óta állandó izgalomban tartja a kedélyeket, megették-e társai a nagybeteg Malmgreent vagy sem, nem tér ki a szerző beszámolójában, de még csak hipotézist sem nyújt ezirányban. Behounek könyve különben nemcsak egy heroikus tett krónikája, de izgalmas, élményteli olvasmány is. ( vd.)
