Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-03-03 / 9. szám - Cordes, John: Hogyan rabolják el a milliomosokat?

A Lévai Torna Egylet jel­mezbáljáról. Blumenfeld Manci urleány, a farsangi királynő első udvarhölgye. (Photo-Studio, Neuer Mara Léva.) A nagy hidegek alatt egészen különös színjátékban gyönyörköd­hettek a bécsiek. A Duna jege ostromba kezdett a folyam hidjai el­len és több,méteres hadoszlopokban nyomult a pillérek ellen. A 67-ik uccánál egy alak várta öt, Burmán volt. Amint említettem, ezt az embert Daly követte. A két gazember bement a Central Parkba, leült a fűre és beszélgetni kez­dett. Elmúlt dél. A kivégzésre kitűzött óra ijesztően közele­dett. Attól féltünk, hogy sem Marcus, sem Burmán nem fognak visszamenni barlangjukba, hanem telefonon adnak parancsot a foglyok lemészárlására. Ebben a kritikus hely­zetben utasításokra volt szükségünk. Daly feladatává tet­tük, hogy Cougihlin rendőrfelügyelővel beszéljen. Tessék érintkezésbe lépni a temetkezési válljalattal! Alig ment el Daly, Marcus és Burmán is elhagyták a parkot. Bevallhatom, hogy az efféle nyomozótevékenység­ben bizony ravaszságra van szükség. Ki kell találnunk, mit forralnak a banditák; elméleteket, feltevéseket kell felállí­tanunk. Azt képzeltünk, hogy a két gazember telefonálni in­dul. Daly ott volt az egyik közeli telefonállomásnál, ahol szemmel tarthatta volna a csirkefogókat, ha odamennek. Én Marcusszal és Burmannal maradtam, akiket hosszú pó­rázon tartottam. Valóban telefonálni mentek, de nem azok­hoz az állomásokhoz, amelyeket mi számításba vettünk. Úgy alakult a helyzet, hogy Daly is, Walsh is elvesztették a nyomot; én magam maradtam nyomukban. A telefon természetes isimét Soharlinékat csengette fel. Egy részét sikerült kihallgatnom. Marcus azt mondta, hogy nem fognak róla többet hallani; ez az utolsó eset, hogy ebédre hívja őket;- két órát ad nekik arra, hogy kifizessék a 470.000 dollárt, amennyiben netalán ezt megtenni elmu­lasztanának, legcélszerűbb lesz, érintkezésbe lépniök a te­lne tk e z é si vállalko zóv al. Ezután Burmannal megindult a Central Park nyugati oldalán. Egy saroknál megálltak és komoly beszélgetésbe merültek. Tapasztalatból tudjuk, (hogyha emberek ilyen­féleképpen állnak meg, ez azt jelenti, hogy csakhamar el fognak búcsúzni egymástól. Én csak egyiket tudtam volna követni a kettő közül, aminek következtében a másik ma­gára maradt volna. Itt volt a kritikus pillanat. Fel a kezekkel! Az uccán egy motociklis rendőrt pillantottam meg. Hozzáléptem. — El akarom fogni ezt a két jómadarat, — mondtam neki. — Az egyik közülök kitűnő lövő, ezt tudom; azt hi­szem, a másik is az. Maradj velem érintkezésben és ha füly­­tyentek egyet, rögtön teremj mellettem. Kissé félreálltam azon a tájon, ahol a két büntevő be­szélgetett. Néhány lépést tettek felém. Majd hogy hozzám nem értek. — Fel a kezekkel! — kiáltottam rájuk hirtelen. Burmán hihetetlen gyorsasággal előrántotta, browning­ját. Egy ösztönszerü mozdulattal elkaptam kezéből a fegy­vert és Marcus gyomrához nyomtam. A kancsal sátán szin­tén pisztolyához nyúlt. — Fej a kezeddel, te is! — kiáltottam rá. Marcus las­san felemelte kezét. Megadtam a jelet a motociklis rendőrnek. A következő pillanatban az volt az érzésem, hogy utói­ért végzetem. Burmán megragadta azt a kezemet, melyben a pisztolyt'fogtam. Dulakodni kezdtünk. Marcus kirántot­ta revolverét, hogy megöljön. Burmant erre magam elé tol­tam, hogy mintegy pajzsomul szolgáljon. Marcus nem mert lőni. Ott láttam rámmeredni arcát Burmán válla fölött. Még közelebb jött hozzám. Undorító, megromlott szeme vam­­pirszerüen, mintha nem is e földhöz tartoznék, meredt reám. Marcus átdugta Burmán vállán revolverét, hogy reám lőj jön. A kancsal ördög halála. Valóban egy lövés dördült el. A kancsal sátán holtan rogyott össze. Amikor ugyanis segítségért kiáltottam, a motociklis rendőr pisztollyal jött segítségemre. Abban a pillanatban ért Marcus háta mögé, amikor az reám akart tőni. A rendőr, aki egy vagy két lábnyira állt Marcustól, Marcus hátába lőtt. Én magam most-már el tudtam magamtól taszítani Bur­mant, akit néhányszor fejbevágtam nehéz pisztolyommal. Homlokáról patakzott a vér; A kancsal ördög meghalt, Burmán foglyunk volt. De Burmámból nem volt egy szó sem kihúzható. Tehát még

Next

/
Oldalképek
Tartalom