Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-03 / 9. szám - Cordes, John: Hogyan rabolják el a milliomosokat?
Ski-tanfolyam a Magas Tátrában. Couret de Villeneuve gróf és grófné és Patay György ungtibai (Ruszinszkó) nagybirtokos a Boulevard de la Croisette sétányon. ellenük a törvény előtt. Hiába tartóztattuk volna le, nem beszélt volna, ez alatt az idő alatt pedig a foglyokat elvitték volna valamilyen rejtekhelyre és ott végeztek volna velük. — Jól keverték a kártyát, — mondtam én Walshnak, — az adu-ász azonban nálunk van. Az adu-ász a kancsal ember volt. Nem gondoltunk még arra, hogy letartóztatjuk. Valószínűleg ez sem nyitotta volna ki a száját s a banda megölte volna a foglyokat. Azáltal azonban, hogy rajtatartjuk a szemünket, meg tudjuk figyelni bűntársaival való érintkezését, nyomon tudjuk követni őt addig a búvóhelyig, ahol Scharlint és Taylort fogvatartják, rájuk tudunk rontani, a foglyokat meg tujuk szabadítani s az egész társaságot hűvösre tudjuk tenni. Marcus, a kancsal ördög nyárspolgprnak született. Marcus, ha nem lép a hivatásos bűnöző pályára, mintanyárspolgárnak is bevált volna. Oly pontosan, mint egy ébresztőóra, indult útnak reggel, a sötétség beállta előtt hazament, estéit egyedül töltötte otthon. Napközben bejárta Newyorkot és a telefonfülkéket vette pártfogásába. Walsh és én természetesen nyomában voltunk. Telefonhívásaival kizárólag a Scharlin-családot tüntette ki, naponként átlag hatszor beszélt velük, amiközben vad fenyegetéseket hallatott a foglyok ellen. Ismételten és ismételten megkíséreltem, hogy a mellette levő fülkéből kilhallgassan, miket mond. Ö azonban igen óvatos volt. Meg volt kenve minden hájjal. Mindenáron tudni akarta, nem követi-e valaki. Nekünk magunknak is a legnagyobb óvatosságra volt szükségünk, hogy eltereljük gyanúját. Bizony a nyomozás finom művészet! Marcus nem találkozott senkivel és eltekintve a Scharlinékkal való telefonálástól, «szinte emberkerülőnek látszott. Előttünk nyilvánvaló volt, hogy úgy rendezte be a dolgát, hogy bandájával egy bizonyos meghatározott időn belül ne találkozzék. Ezen az időn túl jön a kritikus idő..Nem akarta magát kitenni annak a veszélynek, hogy valamelyikünk az ő nyomán elhatolhasson a zsarolók és foglyok búvóhelyéhez. Sátánok, ha éjjel találkoznak. Négy nap múlva' váratlan eset történt. Marcus este 9 óra után sötétben ment el hazulról. Hosszú utat gyalogolt végig. Brooklynba, az 55-ik ucca és 14. Avenue sarkára, ahol egy magas, hatalmas külsejű ember várta őt. Erről az emberről később megtudtuk, hogy Dave Burmannak hívják. Tehát a kancsal ember végül találkozott valakivel! Nem lehetett semmi kétségünk az iránt, hogy ez a valaki tagja a bandának. A találkozás helye is — Brookllynnak egy félreeső része — különleges volt. Az volt a gyanúm, hogy a búvóhely valahol itt van a közelben, legalább is ebben a kerületiben és hogy Burmán onnan jön, hogy Marcusszal találkozzék. Ez igy rendben lett volna. Egyik vagy másik, — gondoltuk, — el fog vezetni bennünket barlangukba. A két férfi néhány percig beszélgetett egymással és azután együtt mentek el. Marcushoz mentek és mindketten ott maradtak éjszakára. Másnap reggel Marcus egyedül tűnt fel a láthatáron. Leborotváltatta hatalmas fekete bajuszát. — Itt valamire készülnek, — mondtam Walshnak sejtelmesen. A leborotvált bajusz már afféle átöltözködést jelent, amire akkor van szükség, amikor egy gazember cselekedni akar. Walsh és én Marcus után vetettük magunkat. Egy másik társunkat, Dalyt küldtük Burmán után, aki csakhamar szintén megjelent a színen. Hat órára tűzik ki a kivégzést. Marcus átment Newyorkba, ahol a 23-ik ucca és a 6-ik Avenue sarkán egy sajátságos műveletet hajtott végre. Ha az olvasó elmegy erre a helyre, három trafikot és egy drogériát fog látni, mindegyiket egy-egy külön sarkon. Marcus körbe járta ezt a hármat és minden egyes alkalommal egyet-egyet telefonált. Ismét a Scharlin-család volt a kitüntetett. Scharlinék Marcus mondanivalóit rapszódikus ballada stílusban élvezhették végig. Marcust tudniillik az a gondolat vezette, hogyha esetleg telefonhívás alapján próbálják őt elfogni, ne tartózkodjék egy bizonyos telefonnál annyi ideig, hogy megfoghassák. Az óvatosságnak ez a mértéke arányban állott az üzenet fontosságával. Az üzenet lényeges része az volt, hogy a kegyelem ideje már lejárt, hogyha a 470.000 dollárt hat óráig nem fizetik meg, a foglyokat hidegre teszik. Marcus ezeikután ia felsőváros felé indult. A Central Park nyugati oldalán egyszerre visszafordult és több ízben végigjárta azt az utat, amelyen jött. Ennek a műveletnek az volt a célja, hogy ráakadjon arra, aki netalán követte
